Pericardialis effúzió: okai, tünetei és kezelése

Perikardiális kiürülés a folyadék túlzott felhalmozódása a szívburok üregében. Vannak nagyon jó kezelési módszerek, valamint a gyógyulás esélye, csak nagyon kevés esetben szükséges műtéti beavatkozás.

Mi a perikardiális effúzió?

Perikardiális kiürülés, pericardialis effúziónak is nevezik, amikor a folyadék túlzottan felhalmozódik szívburok és a bélés szív. A szakadék a szívburok és a szívburok, a perikardiális üreg, még fiziológiás állapotban is tele van némi folyadékkal, hogy csökkentse az egyes szívverések súrlódási ellenállását. Ha azonban több folyadék keletkezik, mint amennyit újra felszívnak, a folyadék felhalmozódik a szívburok üregében és pericardialis effúzió bekövetkezik. Ha a perikardiális üregben a folyadék mennyisége nagymértékben megnő, akkor a szív az izom összeszorul, és a szívkamrák már nem tudnak eléggé kitöltődni vér. Kis vagy krónikus szívburokfolyásokban a tünetek ritkán jelentkeznek, mert a szívburokfolyadék mennyisége csak kissé növekszik. Súlyosabb pericardialis folyadékgyülem esetén különféle tünetek jelentkezhetnek. A szivattyúteljesítmény csökkenése szív különösen jellemző. Súlyos folyadékgyülem esetén a szívelégtelenség, például kék ajkak ill vér a nyaki vénák pangása.

Okok

A pericardialis effúziónak számos oka van. Ezek közé tartozik a kamrai repedés, a szív kamrájában lévő szakadás vagy aorta boncolás, az aorta törése. Különféle fertőző betegségek tud vezet a pericardialis effúzió, beleértve a HIV-t is, klinikai képéhez, herpesz és a tuberkulózis. A szív perikardiális üregében a folyadék patológiás felhalmozódása a szív elégtelen pumpálóképessége miatt is bekövetkezhet szívelégtelenség. A szívműtét eredményeként előfordulhat úgynevezett postcardiotomy szindróma, an gyulladás az szívburok , amelyek vezet pericardialis effúzióhoz. A pericardialis effúzió lehetséges tünet néhány rákban, beleértve a emlőrák, leukémia és a tüdő rák. Néhány immunológiai betegség, például rheumatoid arthritis, Crohn-betegségés colitis ulcerosa, is tud vezet pericardialis effúzióhoz.

Tünetek, panaszok és jelek

A kicsi szívburokfolyás nem szükségszerűen okoz tüneteket. A nagyobb hematomák keringési problémákat okoznak és mellkasi fájdalom. Ezenkívül akut csökkenés vér nyomás léphet fel. Az érintett egyének általában belső nyugtalanságot tapasztalnak, amelynek intenzitása a betegség előrehaladtával növekszik. A csökkent szivattyúteljesítmény és a befolyás torlódása következtében kísérő tünetek, mint pl fáradtság, lélegző nehézségek és szívritmuszavarok is előfordulhatnak. Az érintettek általában kevésbé képesek nyomás alatt dolgozni, és gyorsabban kimerülnek a fizikai aktivitás során. A hiánya oxigén ellátás is kóros lélegző zajok. Ezt külső tünetek kísérik, például kék ajkak és hűvös vagy zsibbadt ujjak. A hajlandóság miatt egyre étvágytalanság szintén észrevehető. A szenvedők ezt követően elveszítik a testsúlyukat, és gyakran olyan hiánytünetekben szenvednek, amelyek súlyosbítják az eredeti tüneteket. Ha korai perikardiális effúziót észlelnek, általában nincsenek további szövődmények. A tünetek enyhülnek, amint a vérömleny visszahúzódott. Általában a beteg egy-két hét elteltével ismét teljesen tünetmentes. Ha azonban a vérömleny túl későn vagy nem megfelelően kezelik, súlyos másodlagos tünetek, mint pl tachycardia vagy légzési elégtelenség alakulhat ki. Súlyos esetekben a perikardiális folyadék halálhoz vezethet.

Diagnózis és lefolyás

A perikardiális effúzió gyanúja esetén az első diagnosztikai intézkedés egy ultrahang vizsgálat. Bizonyos esetekben a számítógépes tomográfia beolvasást is elrendelik. Ezután a folyadékot a szívburok üregéből gyűjtik össze, és a laboratóriumban megvizsgálják kórokozók or rák sejtek. A páciens szedése során kórtörténeta kezelőorvos meghatározza a meglévő betegségeket; ez különösen fontos a lehetséges okok szűkítéséhez. Pericardialis effúzió esetén a kórtörténet általában nem specifikus. A betegek általában légszomjról, fáradtság or köhögés. Az EKG a szív körüli megnövekedett perikardiális folyadékot mutat. A legtöbb esetben ez elegendő a diagnózis felállításához. A pericardialis effúzió további folyamata az effúzió súlyosságától, az alapbetegségtől és a kezeléstől függ. A krónikus pericardialis effúziók általában nem jelentenek nagy problémát, és nem feltétlenül kell kezelni őket. Az akut szívburokfolyások általában jól kezelhetők, ezért a betegeknek ritkán kell másodlagos károsodással küzdeniük.

Szövődmények

A perikardiális folyadék általában nem okoz különösebb szövődményeket vagy egyéb súlyos tüneteket. A műtéti beavatkozásra szintén csak ritkán és főleg súlyos esetekben van szükség. A legtöbb esetben a betegek szívproblémáktól is szenvednek a szívburok effúziója miatt. Ez légszomjat és a beteg megbirkózási képességének jelentős csökkenését eredményezi feszültség. Ez szintén állandó jellegű fáradtság és a fáradtság, ami nagyon negatív hatással van a beteg életminőségére. Köhögés és hiperventilláció is előfordulhatnak. A betegek maguk panaszkodnak a belső nyugtalanságról, és egyes esetekben a zavartságról és a szorongásról. Étvágytalanság is előfordul. Az alulkínálat miatt oxigén a test számára, nem ritka, hogy a szívburok effúziója szintén kék színt okoz a bőr. Visszafordíthatatlan kárt is okozhat a belső szervek hosszútávon. A pericardialis effúzió kezelését általában a antibiotikumok or fájdalomcsillapítók. Komplikációk nem fordulnak elő, és a betegség lefolyása általában pozitív.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Az enyhe perikardiális folyadék tünetek nélkül haladhat. Orvosi értékelés szükséges, ha észrevehető kellemetlenség tapasztalható, például lüktető szívverés vagy megemelkedett pulzus. A súlyos szívburok-kiömlés orvosi vészhelyzet. Ha lélegző és keringési problémák, például légszomj vagy gyors pulzus fordul elő, azonnal sürgősségi orvosi szolgálatot kell hívni. Ha az érintett elveszíti az eszméletét, elsősegély kell beadni. A kezdeti kezelést követően a beteget kórházba kell helyezni. A kórházból történő kivezetés után rendszeres utóvizsgálatokra van szükség. Ezen túlmenően meg kell határozni a pericardialis effúzió okát, amely hosszú szakértői vizsgálatokat igényelhet. A perikardiális effúziót kardiológus kezeli. A tünetektől függően a belgyógyászok és a háziorvos részt vehetnek a betegségben terápia. Szenvedő személyek szívburokgyulladás különösen nagy valószínűséggel szenvednek pericardialis effúzióban. Az egyéb szívbetegségben szenvedő betegek szintén a kockázati csoportba tartoznak, és az orvosnak haladéktalanul tisztáznia kell a leírt tüneteket. A gyermekeknek, az időseknek, a terhes nőknek és a fizikai nehézségekben szenvedőknek a szív körül szokatlan tüneteket kell gyorsan megvizsgálni, különösen, ha súlyosabbá válnak és nem oldódnak meg önmagukban.

Kezelés és terápia

A pericardialis effúzió kezelése az alapjuktól függ feltétel. Enyhe pericardialis folyadékgyülem esetén, például a fertőzés okozta, gyakran elegendő az ágynyugalom fenntartása és egy ideig könnyű. Ennek ellenére elengedhetetlen az orvoslátogatás. Enyhíteni fájdalom és csökkentse gyulladás, drog terápia sok esetben hasznos. Általában fény fájdalomcsillapítók, Mint például a ibuprofen, itt használatosak. Az alapbetegségtől függően specifikus terápia szintén kezdeményezni kell, például a igazgatás of antibiotikumok fertőzésekre. Ha a perikardiális effúzió súlyos, vagy a gyógyszeres terápia nem működik, akkor általában pericardiocentézist hajtanak végre. Ebben az eljárásban a kezelőorvos tűvel behatol a szívburokba és kanül segítségével távolítja el a folyadékot. A pericardiocentesis során az orvos egy echokardiográfia eszköz az eljárás figyelemmel kísérésére. Leggyakrabban a szúrás A laboratórium további vizsgálatához szükséges anyag megszerzésére szolgál, de bizonyos mennyiségű folyadék is eltávolítható. Ha a perikardiális üregben nagy mennyiségű folyadék van, akkor perikardiális vízelvezetést kell végrehajtani. Ez magában foglalja az effúzió elvezetését egy katéteren keresztül. Különösen súlyos, a kezelésnek ellenálló esetekben sebészeti beavatkozásra van szükség. Ez magában foglalja egy kis ablak kivágását a szívburokban, hogy a folyadék ki tudjon folyni; ez az eljárás pericardialis fenestration néven ismert. Csak kivételes esetekben szükséges a pericardiectomia vagy a pericardium teljes eltávolítása.

Kitekintés és előrejelzés

A pericardialis effúziós betegek kilátásait nehéz felmérni. A pericardialis effúzióról csak akkor beszélünk, ha a szívburok normál szöveti folyadékmennyiségét túllépjük. Nagyobb mennyiségű folyadék esetén előfordulhat, hogy a szívburok kilyukadására van szükség. A prognózis többek között attól függ, hogy a perikardiális effúzió akut vagy krónikus-e. Akut pericardialis effúzió fordulhat elő a szívroham, transzplantáció, baleset vagy hasonló súlyos események, akár rák. Ezzel szemben a pericardialis effúzió okozta tuberkulózis ritkán található meg. A pericardialis effúzió prognózisa jelentősen romlik, amikor a nagyobb folyadékgyülemek szívtamponádot okoznak. A szív már nem tudja elvégezni a szokásos munkáját. A szúrás életmentő lehet. Javítja a prognózist. A kérdés csak az, hogy mennyire hosszú távú. Ha a szívburok effúziója krónikus, akkor a szívburok ismételten nagyobb mennyiségű folyadékot tölt be. Ezért a technikailag igényes mellett szúrás, a krónikus pericardialis effúzió egyidejű gyógyszeres kezelést igényel. Lehetséges a prognózis transzkután pericardiotomiával történő javítása is. Ebben az esetben defekt helyett lefolyót helyeznek el. Ez több napig fennmarad. A prognózist meglehetősen ritkán javítja katéter és sűrített levegős ballon használata. Ez lehetővé teszi, hogy a szívburokhártya hosszabb ideig önmagától folyjon le.

Megelőzés

Különleges intézkedések a pericardialis effúzió megelőzésére még nem léteznek. Természetesen, mint szinte minden szívbetegségnél, az egészséges életmódtól, tartózkodástól alkohol és a dohányzás, valamint az egészséges testmozgás és a sport szintén elősegítheti a szívburok effúzióját.

Követés

A pericardialis effúzió kezelése után legalább egy utóvizsgálatra van szükség az illetékes alapellátó orvosnál vagy kardiológusnál. Az orvos először rákérdez az effúzióval kapcsolatban felmerülő tipikus panaszokra, és tisztázza a beteg nyitott kérdéseit. A kórtörténet, a adag az előírt gyógyszerek egy részét is ellenőrzik és szükség esetén módosítják. Ha mellékhatások ill kölcsönhatások előfordulhat, az orvost tájékoztatni kell róluk a nyomon követés során. A fizikális vizsgálat középpontjában a szív tapintása, egy hallási teszt és szükség esetén egy anomália felvétele áll ultrahang kép. A képalkotó adatok alapján az orvos viszonylag gyorsan megállapíthatja, hogy az effúzió megszűnt-e. Az utóvizsgálat eredményétől függően tovább intézkedések lehet venni. Ha rendellenességet nem észlelnek, általában nincs szükség további nyomon követésre. A betegnek azonban évente legalább egyszer szívvizsgálatot kell végeznie. Nehéz, ismétlődő folyadékgyulladás esetén rendszeres ellenőrzés szükséges. Kis effúziókat kell figyelni, hogy szükség esetén gyorsan meg lehessen kezdeni a műtétet. Az orvossal való szoros konzultáció különösen szükséges a visszatérő pericardialis effúziókhoz.

Itt tudod megtenni magad

A szívburokfolyás szenvedőinek jól tanácsoljuk, hogy maradjanak nyugodtak. Sok esetben a pihenés és a megfelelő alvás már a tünetek enyhüléséhez vezet. Csökkentésében feszültség és mozgalmas, kikapcsolódás az eljárások segítenek, amelyeket az érintett bármikor, saját felelősségére elvégezhet. Jóga, elmélkedés or autogén tréning technikák enyhíthetik a belső feszültséget és újat építhetnek erő. Túlsúly vagy kerülni kell az erőteljes súlynövekedést. Ez további megterhelést jelent a szív számára, és a továbbiakban már nem képes megbirkózni a szervezet igényeivel. A saját testtömegének ideális esetben a BMI-irányelveknek kell megfelelnie. Egészséges és kiegyensúlyozott diéta fontos a fenntartáshoz Egészség és erősíti a test védekezését. A káros anyagok fogyasztása, mint pl alkohol or nikotin el kéne kerülni. A beteg segít önmagának azzal, hogy elegendő mennyiségű folyadékot fogyaszt és minden nap friss levegőn tölti az idejét. A beteg saját szobáit rendszeresen szellőztetni kell, és újakkal kell kiegészíteni oxigén. Ezenkívül optimalizálni kell az alvási körülményeket, hogy a test a pihenési időszakokban megfelelően helyreálljon. Az ágynyugalom betartása szükséges. A sporttevékenységektől vagy a mindennapi elkötelezettségektől tartózkodni kell, és azokat rokonoknak vagy barátoknak kell átvállalniuk.