Szinonimák
tüdő, légutak, oxigéncsere, tüdőgyulladás, bronchiális asztma angolul: légzés
Meghatározás
Légzés szükséges a szervezet oxigénnel való ellátásához. Ennek érdekében a szervezet a tüdőn keresztül (pulmo) szívja fel az oxigént a levegőből, és használt formában szén-dioxidként (CO2) bocsátja ki. A légzés szabályozása összetett szabályozási mechanizmusoknak van kitéve, és számos különböző izomcsoport irányítja.
Légzőlánc
A légzési lánc létfontosságú folyamat, amely a mitokondrium. Ez alapvetően az energiatermelésről szól. Az úgynevezett redukciós ekvivalensek (NADH+H+ és FADH2) a légzőlánc előtt képződnek táplálékunk összetevőiből, például cukorból, zsírból és fehérjéből.
Ezeket a redukciós ekvivalenseket azután a légzési láncban különböző komplexeken keresztül használják fel ATP (adenozin-trifoszfát) előállítására. A légzőlánc 5 komplexből áll, amelyek a belső mitokondriális membránban helyezkednek el. Egyszerűen fogalmazva, az első 4 komplex felett protongradiens épül fel.
Ez azt jelenti, hogy sok proton a membránon kívül helyezkedik el, és így egyensúlyhiány jön létre. Ennek az egyensúlyhiánynak a kompenzálására az áramlás irányát a membrán belseje felé irányítják. A légzőlánc 5. komplexe kihasználja ezt a nyomást, és a protonáramlás segítségével ATP-t termel.
Az ATP univerzális energiaszolgáltató, és mindenhol szükséges a szervezetünkben (például izomműködéshez vagy a sejtekben zajló kémiai folyamatokhoz). Összesen 32 ATP állítható elő egy cukormolekulából, ami aztán felhasználható. Ha a légzőlánc már nem aktív, annak súlyos következményei vannak. Az úgynevezett cianidok, más néven prussic sav, gátolják a légzési láncot, és így megakadályozzák az ATP képződését. Ez rövid időn belül halálhoz vezet.
Légzőrendszeri izomzat
Azokat az izmokat, amelyek felelősek a levegő be- és kiáramlásáért a tüdőből, légzőizmoknak nevezzük. A legfontosabb légzőizom az diafragma. Ez egy kvázi gyűrű alakú, lapos izom, amely a határt képezi a mellkas és a hasi zsigerek, és a test falának széléhez és a gerincoszlophoz kapcsolódik.
Amikor a diafragma ellazul, a központi rész félgömbszerűen kidudorodik a mellkasba, mivel itt kisebb a nyomás, mint a hasban. Ha az izmok most megfeszülnek, a diafragma leereszkedik és szinte vízszintessé és egyenletessé válik. Ez növeli a mellkas (bordaív) és így a tüdő térfogatát.
Ez azt jelenti, hogy a tüdőben a nyomás alacsonyabb, mint a levegőben. Ez a negatív nyomás a levegő beáramlásának hajtóereje (belélegzés, inspiráció). Testtartástól függően a bordaközi izmok egyes részei és az egyes izmok a vállöv támogathatja a belélegzés (légzési segédizmok).
