Radiológia

Bevezetés

A radiológia az orvostudomány olyan ága, amely elektromágneses és mechanikus sugárzást használ tudományos célokra, vagy a mindennapi klinikai gyakorlatban diagnosztikai és terápiás célokra. A radiológia egy gyorsan fejlődő és növekvő terület, amely Wilhelm Conrad Röntgen-től kezdődött 1895-ben Würzburgban. Kezdetben csak röntgensugarakat használtak.

Az idők folyamán más, úgynevezett „ionizáló sugarakat” is alkalmaztak. A mágneses rezonancia képalkotás a radiológia másik aspektusa. Nem ionizáló sugárzást használ, hanem elektromágneses mezőket.

Sugárkezelés a terápiás orvostudományban szintén a radiológia egyik területe. Például a rák kezelés. A diagnosztikai radiológia a radiológia legnagyobb részét a mindennapi klinikai gyakorlatban foglalja el.

Ultrahang szintén a radiológia egyik részterülete, és a leggyakrabban alkalmazott radiológiai képalkotó eljárás. Az ionizáló sugárzással történő legegyszerűbb képalkotás a hagyományos radiográfia. An Röntgen nyaláb két elektróda segítségével jön létre.

Az izzószál, a „katód” kis elektronokat szabadít fel és erősen felgyorsítja őket. Az elektronok elütik a szemközti második elektródot, az „anódot”, és olyan erősen ütköznek vele, hogy úgynevezett „fékező sugárzás” keletkezik. A fékező sugárzás a Röntgen sugár, amely most a betegre irányul.

A sugarak áthaladnak a betegen, a másik oldalon rögzítik és rögzítik őket. A múltban ez történt Röntgen film; ma digitális detektorok vannak a felvételhez. A sugárzás segítségével ki lehet használni azt a tényt, hogy a test szerkezetei különböző sűrűségűek és különböző anyagokból készülnek.

Amikor a sugarak eltalálják őket, elnyelik a sugárzás egy részét. Attól függően, hogy a sugár mely testterületeken halad át, annál erősebben vagy gyengébben érzékelik és rögzítik a test másik oldalán. Ezek az árnyékok átfedésben kétdimenziós képet alkotnak, és pillanatképet kap a test belsejéről.

A számítógépes tomográfia (CT) nagyon hasonló mechanizmus szerint működik. Ugyanakkor több képet nyújt különböző síkokról, és ezáltal több információt nyújt a test belsejéről. A klinikán gyakran alkalmaznak mágneses rezonancia képalkotást (MRT) is.

Az MRI más, egészségesebb mechanizmussal működik, és részletes információkat nyújt az emberi lágyrészről. Ultrahang, A röntgen, a CT és az MRI nélkülözhetetlenné vált, mint képalkotó diagnosztikai eljárás a modern orvostudományban. Bizonyos esetekben kontrasztanyagokkal egészíthetők ki, hogy lehetővé tegyék a szervi területek és struktúrák kontrasztosabb vizsgálatát.