Mellkas

Szinonimák tágabb értelemben

• Mellkas
• Mellkas
• Mellkas területe
• Mellcsont
• Szegycsont
• Borda
• Mellkasi gerinc
• Rekeszizom
• Tüdő

A mellkas (mellkas) anatómiailag korlátozása felfelé és lefelé egy álló embernél (craniocaudalis irány) a mellkas két nyílása, egy felső mellkasi nyílás (Apertura thoracis superior) és egy alsó mellkasi nyílás (Apertura thoracis inferior). A felső mellkasi nyílás biztosítja az átmenetet egy központi helyen kötőszöveti a mellkas (mediastinum) helye a nyak. Következésképpen számos mellett vér hajók, idegek és nyirokutak, különösen a légcső és a nyelőcső jut el a nyak a mellkasba.

A felső mellkasi nyílást elöl az első kettő veszi körül borda (costae, singular costa) és a szegycsont (incisura jugulars sterni), hátul az első mellkasi csigolya (lásd gerinc, mellkasi gerinc). Az alsó mellkasi nyílás a mellkasból a hasüregbe való átmenetet jelöli, és attól a diafragma (rekeszizom), amely a nyíláson belül nyílik (lat. nyílás) és jelentős helyzetváltozáson megy keresztül lélegző (légzés).

Az alsó nyílást elöl egy kard alakú nyúlvány határolja szegycsont (Processus xiphoideus), a bordaív (Arcus costalis) a test mindkét oldalán és az utolsó két vége borda (A 11. és 12. borda általában szabadon végződik a hasizmok és nincs kapcsolatuk a bordaívével), hátul pedig az utolsó, 12-ig mellkasi csigolya. A has és a mellkas közötti, kívülről feltételezhető határ nem felel meg a tényleges anatómiai határnak. Például a jobb bordaív (Arcus costalis dexter) alatti helyet szinte teljesen kitölti a máj, amely a jobb felső hashoz tartozik.

Hasonló a nyak a mellkasig számos kiemelkedő út (vér hajók, nyirokutak, idegek) és a nyelőcső áthalad az alsó nyíláson és behatol a diafragma bizonyos szakaszokban. A mellkas elülső és hátsó határai (dorsoventrális irány) egyenesen a csontos-porcos elemei borda, a szegycsont és a gerinc hátsó része, amely itt egy ívet ír le a hátsó részhez (mellkasi kyphosis). Ezeket egy bonyolult rendszer egészíti ki kötőszöveti (csontos-porcos elemek + szalagos apparátus = „szalagos mellkas”, a mell passzív mozgásszervi rendszere), hogy falat képezzen a mellüregben (Cavitas thoracis), amely ebben a mellkasban helyezkedik el, amelyben az emlőszövet is található.

A ízületek a mellkasát itt is röviden megemlítjük. A mellkasi gerinc valójában alig hajlítható, csak a forgatás figyelemre méltó. 12 bordapárunk (a test mindkét fele általában 12 bordával rendelkezik, tehát „bordapár”.

Felülről lefelé számolva) kapcsolódnak a mellkasi gerinc hátsó eredetükben két „igaz” ízületek (diarthroses), amelyekkel először a fej a borda (caput costae) egy mélyedéssel van összekapcsolva a csigolyatestekkel (corpus vertebrae), másodszor pedig a tubercle (tuberculum costae) ízületekkel kapcsolódik a csigolyák keresztirányú folyamataihoz. Ezek nagyrészt egytengelyű forgók ízületek amelynek tengelye a bordák nyakán (Collum costae) fut át, csak a 6–9. borda képez csúszó ízületeket csuklójukon a csigolyák (csigolyák) keresztirányú folyamataival, úgy, hogy a csücsk nem forog, hanem kissé felfelé és lefelé csúszik. A két legalsó borda kivételével mindegyik érintkezik valamilyen módon a szegycsonttal, így a bordák zárt gyűrűrendszert képeznek, ami a mellkas folytonosságát adja, pl. A test bal felének 3. bordája a szegycsonttal. és a test jobb felének 3. bordája folyamatos ívet képez.

A szegycsontnál a bordákat inkább „hamis” ízületek (szinartrózisok) tartják, amelyek többé-kevésbé szorosak és alig engednek mozgást. A bordák szegycsonton történő mozgásának döntő tényezője tehát a bordák porcos részének elfordulása a gerinc hátsó részén végbemenő forgatással összefüggésben. Összefoglalva, ez azt eredményezi, hogy közben a bordák felfelé lendülnek belélegzés (inspiráció), amely kiszélesíti a mellkas terét, és ellentétes mozdulatokkal a kilégzés során (lejárat). A kulcscsont a szegycsonttal fontosabb szerepet játszik a vállöv és a karok.

A test egyik felének bordái között van egy szabad tér, bordaközi tér (spatium intercostale). Ezt erősen megfeszítik az izmok, különösen az interkostális izmok (Musculi intercostales) és az ínszalagok, amelyek a bordagyűrű-rendszer vízszintes (keresztirányú) folytonossága mellett alulról felfelé (dorsocranialis irányba) feszültséget okoznak. Alul és kissé a mellkas belseje felé hajlik, mindegyik bordán egy barázda (sulcus costae) van elrejtve, amelyet az intercostalis izmok korlátoznak.

Ebben a horonyban futnak az artériák, vénák és idegek (arteria, venae et nervi intercostales), amelyek szisztematikusan ellátják a mellkas falát.

• Máj
• Rekeszizom
• Szív
• Tüdő
• Légcső
• Pajzsmirigy
• Kulcscsont
• Borda
• Mellkas
• Pleura (mellhártya)
• Gyomor
• Vastagbél

Az emberi csontváz elülső (ventrális) nézete feltárja a mellkas csontos-porcos összetevőit: szegycsontot, bordákat (costae, singular costa) és a mellkasi gerinc. Az átmenet a bordacsontról a bordára porcogó és a mellkasi nyílások itt jól láthatók.

Annak érdekében, hogy finoman kinyissa ezt az egész konstrukciót a szív például az operációhoz nagy erőfeszítésre és érzékenységre van szükség az orvosok részéről. A mellkasi sebészet igényes szakterület. A mellkas falai védő módon zárják be az emlőszövetet: a szív (Cor), egy tüdő (Pulmo) a test mindkét felében és a csecsemőmirigy (kalács).

Ezen kívül vannak nagyon fontosak vér és nyirok hajók és az idegpályák. A mellkas, szív és a tüdőnek képesnek kell lennie a méretük jelentős megváltoztatására a funkciójuk ellátása érdekében; a mellkasnak és a tüdőnek szüksége van a szívre, hogy megteljen vérrel vagy kiürítse lélegző (légzés). A konstrukció, amely ezt a mechanizmust lehetővé teszi, nélkülözhetetlen a mellkasunk és mellesleg a hasunk megértéséhez!

„serosának” vagy „serózus membránnak” hívják, mindig két sejtrétegből (levélből) áll, az érintett szervek mindegyikén külön-külön nevezik meg: és lényegében triviális elvet követ: képzeljen el egy felfújt léggömböt, amely szilárdan csomózott a Nyítás. Ebbe a léggömbbe bármikor ívbe szoríthatja ökölbe szorított öklét, amíg az a léggömb közepén nyugszik. A ballonfal egyik rétege közvetlenül az ököllel szemben fekszik, a másik a külső oldalon van, mint az eredeti állapotban.

Most nyomja előre az öklét, amíg a ballon két gumirétege össze nem ér. Ez az! A nyálkahártya, a szív, a tüdő, a has szervrendszereit tekintve az ököl megfelel a szervnek, a karja a szerv szuszpenziójának, a ballonréteg közvetlenül az öklével szomszédos a szervhez közeli sejtréteggel (zsigeri levél ) és a külső sejtréteget a falon lévő sejtrétegig (parietális levél).

A fent említett feltételeket a mellkasra alkalmazzuk: Az ököl és a ballon analógiájára a tüdő összeolvad a szervhez közeli sejtréteggel (kiáltott, zsigeri mellhártya), és csak egy kis rés (pleurális rés) választja el őket a falhoz közeli sejtrétegtől (mellhártya, parietális mellhártya), amely viszont összeolvad a mellkas többi részével (izmok, kötőszöveti, bordák, mellcsont, gerinc). A mellüregről csak akkor lehet beszélni az „üreg” szó értelmében, ha a tüdőt és a mediastinum szerveit eltávolítják; élő embereknél (in situ) a belek szinte teljesen kitöltik a mellkasot. A falra helyezett kiáltott (pleura parietalis) tehát olyan, mint egy háttérkép a mellünkben lévő tér számára, beburkolja, és a belső mellhártya (pleura visceralis) beburkolja a tüdőt (az ökölt gondolatainkból), és belülről közelíti meg a falra helyezett külső „tapétát” .

Ezenkívül azt is el kell mondani, hogy két mélyedés, például a szoba elválasztója a mell mélyén, a „tapétából” ered ( kiáltott parietalis), amelyek felosztják a teret és a mell központi kötőszöveti terét (mediastinum) oldalról határolják. A mellhártya két bőre csupán egymáshoz tapad, mert az említett résben (pleurális rés) van egy kis vákuum és néhány milliliter „serózus folyadékkal” van megtöltve, így „egymáshoz heverő két nedves üvegtáblához hasonlítható„ tapadóerők ”(„ tapadóerők ”) keletkeznek. Ha a két bőr elveszíti kapcsolatát egymással, például amikor egy kést szúrnak a mellkasba, az érintett tüdő spontán összehúzódási hajlandósága miatt (tüdő visszahúzási erő) összeomlik, míg a mellkas a szokásos módon kitágul lélegző. Ebben az esetben a tüdő nem tudja követni a mellkas légzési kirándulásait, és ép pleura nélkül nem lehetséges produktív (elegendő) légzés.

Mint fentebb említettük, a mellkas mindenki számára láthatóan kitágul a légző- és a kiegészítő légzőizmok aktivitása által az inspiráció során, éppen úgy, ahogy a has kinyúlik. Csak a térfogatnak az inspiráció során történő növekedése révén a tüdő belső tere olyan mértékben megnő, hogy a levegő kívülről áramolhasson a tüdőbe. Ennek eredményeként a mellkason belüli nyomás növekszik, miközben a térfogat csökken, a levegő a légcsőben áramlik ki a tüdőből.

Más szavakkal, csak azért lélegezhetünk, mert a tüdő a mellhártya két rétegén keresztül kapcsolódik a mellkasunk falához. Most már megtudtuk, milyen jelentős követelményeket támaszt fajunk a mellkasán. Egyrészt elegendő stabilitással kell rendelkeznie a zsigerek védelmére, másrészt mobilitással (viszkoelaszticitással) kell rendelkeznie a légzési funkció biztosítása érdekében.

Mint már tudjuk, a mellkasi mellkas egésze magában foglalja a mellkas közepén elhelyezkedő kötőszöveti területet, a mediastinumot. Felé fej beolvad a nyak kötőszövetébe, és a diafragma. Oldalsó határait a fal alakú külső borda.

A mediastinumon belül a struktúrák jelentőségükben felülmúlják egymást, a legmeghatározóbbakat megemlítve: A szív (cor) a szívburok (szívburok), valamint a csecsemőmirigy (édes kenyér), az aorta, a felettes vena cava, a pulmonalis artériák és vénák (arteriae et venae pulmonales), balra és jobbra frenikus ideg idegellátási (beidegződési rekeszizom)), valamint a vegetatív idegek különféle vagus ideg vagy a határszalag, a legerősebb nyirokerek (lactiferous csatorna, mellkasi csatorna), a nyelőcső és a légcső, vagy a bal és a jobb fő hörgő (bronchus principalis sinister et dexter).

• Tüdő: mellhártya, mellhártya
• Szív: szívburok, szívburok
• Has: Peritoneum, Peritoneum
• Kulcscsont
• Borda
• Tüdő
• Mellkas
• Szív
• Rekeszizom
• Máj
• gátor
• Dermális artéria (aorta)
• Superior vena cava (vena cava)