Hogyan diagnosztizálják a mellkast?
An röntgen a mellkas röntgen mellkasának is nevezik. Ennek segítségével értékelhetők a mellkas és így lehetővé teszi egyes betegségek diagnosztizálását. Egy an Röntgen a mellkas, a radiológus fel tudja mérni a tüdőt, a méretét szív, a kiáltott, a diafragma és a mediastinum. Ezenkívül a csontos szerkezetek jól láthatók a röntgensugarakon.
Ezért a Röntgen a mellkasát a borda, kulcscsont, szegycsont és a mellkasi gerinc. Mivel a röntgensugarak a beteg bizonyos sugárterheléséhez kapcsolódnak, csak bizonyos klinikai képek kizárására szolgálnak. Ezek tartalmazzák tüdőgyulladás (tüdőgyulladás), légmell (összeesett tüdő közötti levegőbe jutó levegő miatt kiáltott és a tüdő), mellkasi folyadékgyülem (folyadék felhalmozódása a mellhártya és a tüdő között), vérömleny (felhalmozódása vér), chylothorax ( nyirok folyadék) és emphysema (a tüdő túlzott felfúvódása).
Ezenkívül kóros elváltozások is kimutathatók a röntgen mellkasban, mint pl tüdő daganatok, a nyelőcső változásai, a az aorta, szív betegség vagy a légcső betegségei. Röntgenkép készítésekor különböző sugárútvonalak választhatók ki, a kép jelzésétől függően. Az egyik az úgynevezett pa vetület (posterior-anterior projection).
Itt a páciens mellkasát hátulról besugározzák, míg a detektorlemez a páciens előtt helyezkedik el. Ez a leggyakrabban használt sugárút az állni tudó betegek számára. Ezenkívül általában oldalsó képet készítenek, hogy a mellkas közvetlenül több síkon értékelhető legyen.
A pa kép alternatívájaként létezik az ap kép (elülső-hátsó vetület), amelyben a beteget elölről besugározzák, és a detektor a mellkas mögött helyezkedik el. Ezt a módszert főleg ágyhoz kötött betegeknél alkalmazzák. Ez a sugárút a mellkas elején elhelyezkedő szervek megnagyobbodását eredményezi, mivel közelebb vannak a sugárforráshoz.
Ezt végső soron figyelembe kell venni a röntgenkép értékelésekor. Néhány beteg számára azonban nincs más lehetőség (pl. Intenzív osztályokon), mivel a betegek nem tudnak felkelni. A képek általában úgynevezett kemény gerenda technikával készülnek.
100-150kV intenzitású röntgensugarakat alkalmaznak. A mellkas CT-je (számítógépes tomográfia) még részletesebb képet nyújt a mellkasról, valamint a benne elhelyezkedő szervekről és szerkezetekről. Míg a röntgen mellkas csak kétdimenziós képet nyújt két síkban, a CT képek kombinálhatók háromdimenziós képekké is.
Ebből a célból a beteget egy kanapén tolják egyfajta csövön keresztül, amely röntgensugárzás után detektálja és kiszámítja a test által csillapított sugárzást. Minél több sugárzást enged át egy szövetdarab, annál sötétebb ez megjelenik a számítógép által kiszámított képeken. Fontos, hogy a páciens ne mozogjon a lehető legnagyobb mértékben, mivel ez elmosódott képeket eredményezhet.
Végül ez a módszer sok egyedi metszeti képet állít elő, amelyeket aztán összevonva egy teljes képet alkotnak. Ily módon a mellkas szervei és struktúrái átfedés nélkül jelennek meg, és értékelhetők a változások szempontjából. A mellkas CT-je különösen hasznos lehet az a pontos helyének meghatározásában tüdő tumor.
Gyakran használják a tüdő kimutatására is embólia. Természetesen ugyanazok a struktúrák láthatók a mellkas CT-jében, mint a röntgen mellkasában. Ezért alkalmas a nyelőcső felmérésére, szív, mediastinum és a csontos mellkas.
Ezen kívül, nyirok csomópontok is jól láthatóak a CT-ben. Ez fontos szerepet játszik, különösen rosszindulatú betegségek esetén. Az oka annak, hogy a CT-t rutinszerűen nem használják a röntgensugarak helyett, a páciens jelentősen magasabb sugárterhelése.
Emiatt a CT-t csak akkor kérik, ha a hagyományos módszerek, mint például a röntgen mellkas vagy ultrahang (szonográfia) nem tud elegendő információt szolgáltatni a beteg betegségéről. A még kontrasztosabb képek elérése érdekében a betegnek kontrasztanyagot adhatunk a vizsgálat előtt. Mivel ez különbözőképpen halmozódik fel a különböző szervekben, a struktúrák ily módon jobban elválaszthatók egymástól. A CT-vizsgálat általában 5 és 20 perc között tart.
A sorozat összes cikke:
