Rövid áttekintés
- Tünetek: Hosszú ideig semmi tünet, majd főleg fájdalom, esetleg sápadt és hűvös lábak
- Kezelés: Okok kezelése, járásképzés, vérhígító gyógyszeres kezelés, esetleg műtét.
- Okok és kockázati tényezők: dohányzás, elmeszesedett artériák, valamint magas vérnyomás, diabetes mellitus, krónikusan magas vérzsírszint, túlsúly
- Diagnosztika: Orvosi konzultáció, fizikális vizsgálat, járásteszt, ultrahang, mágneses rezonancia tomográfia
- A betegség prognózisa és lefolyása: Az ok megszüntetésétől függ, a prognózist az egészséges életmód pozitívan befolyásolhatja
- Megelőzés: a nemdohányzás és az egészséges életmód csökkenti a pAVK kockázatát
Mi az a dohányos lába (pAVK)?
A dohányos láb az összes pAVK-eset körülbelül 90 százalékát teszi ki. A szűkület a betegek körülbelül egyharmadánál a kismedencei artériákban, 50 százalékában a femoralis artériákban, körülbelül 15 százalékánál a lábszár artériáiban található. A pAVD-betegek fennmaradó tíz százalékánál a szűkület a felkarban, az alkarban vagy a kézben található.
A teljes népesség körülbelül három-tíz százaléka rendelkezik pAVD-vel. A betegség előfordulási gyakorisága az életkorral növekszik, és 15 év felett 20-70 százalék. Kortól függetlenül azonban az érintettek többsége semmilyen tünetet nem tapasztal. Emellett a nem is szerepet játszik: a férfiakat gyakrabban érinti a dohányos lába, mint a nőket, 4:1 arányban. A férfiaknál a pAVD oka elsősorban a dohányzás.
Hogyan lehet felismerni a dohányos lábát, és mik a szakaszai?
A dohányos lábfejlődésének több szakasza van. A kezdeti szakaszban az érintettek általában észre sem veszik, hogy a dohányos lábától szenvednek. A tanfolyam során a pAVK legfontosabb tünete a terheléstől függő fájdalom az érintett testtájban, majd a hideg és sápadt lábak, valamint a rosszul gyógyuló sebek. Érzékszervi zavarok, például zsibbadás is előfordulhatnak. Így a tünetek és a kapcsolódó szövődmények fokozatosan jelentkeznek, a dohányzó lábának súlyosságától függően.
Az orvosok a pAVK-t négy különböző pAVK-stádiumra osztják Fontaine-Ratschow szerint, a tünetek előfordulásától és súlyosságától függően:
- 1. szakasz: Nincsenek tünetek, bár a szűkület kimutatható.
- 2a szakasz: A fájdalom 200 méternél hosszabb séta után jelentkezik, amely álló helyzetben vagy nyugalomban ismét eltűnik.
- 3. szakasz: A láb már nyugalmi állapotban is fáj.
- 4. szakasz: Fekélyek és gyulladások alakulnak ki a dohányos lábán, ami annak a jele, hogy az alul ellátott szövet lassan elhal.
Míg az 1. stádiumban érintettek néha nem észlelnek semmilyen tünetet, addig a 2. stádiumtól kezdve a tipikus terhelési fájdalom járás közben jelentkezik. Az orvosok ezt a megerőltetés során fellépő fájdalmat időszakos claudicationak vagy kirakatbetegségnek is nevezik. A kifejezés onnan származik, hogy a pAVK-ban szenvedők a járás közbeni fájdalom miatt többször megállnak, mintha kirakatban vásárolnának. Ennek eredményeként a fájdalom átmenetileg enyhül, és a szenvedők ismét rövid utat tudnak megtenni.
Például fekélyek alakulnak ki. Végül a betegség végső stádiumában a szövet az oxigénhiány miatt elpusztul és egyenesen rothadni kezd – ugyanakkor fennáll annak a lehetősége, hogy el is fertőződhet. Az elhalt szövet (nekrózis és gangréna) feketés színt vesz fel.
Alapvetően a dohányos láb vagy a pAVK egy krónikus betegség, amely évek alatt alakul ki. Egyes esetekben azonban egy artéria hirtelen (akutan) bezárul. Ha ez a helyzet, akkor ez egy egészségügyi vészhelyzet, amely életveszélyessé válhat. Ekkor azonnali orvosi kezelésre van szükség.
A dohányos láb tünetei a szűkület helyétől és mértékétől függenek
A dohányos lábában a fájdalom a szűkület alatt jelentkezik, mivel a csökkent vér- és oxigénellátás csak itt létezik. A jobb comb érszűkülete például a jobb alsó lábszár fájdalmában nyilvánul meg, míg a kismedencei régió összehúzódása a tipikus dohányos lábtüneteket váltja ki a combban.
A szűkület mértékétől és helyétől függően a fenékben vagy a combban is kialakul zsibbadás. A dohányos lába szinte minden esetben hideg végtagokban nyilvánul meg a szűkület alatt.
A dohányos láb tüneteinek mértéke attól is függ, hogy pontosan hol található a szűkület: minél közelebb van a testtörzshöz, általában annál kifejezettebbek a tünetek, mivel a teljes későbbi vérellátás sérül. Így a csípőartériákban kialakuló szűkület súlyosabb tüneteket okoz, mint az alsó lábszárban.
A dohányos lába gyakran hosszú ideig észrevétlen marad. Ennek az az oka, hogy az érszűkület csak nagyon előrehaladott stádiumban váltja ki a tüneteket. Ennek az az oka, hogy a szűkület lassan fejlődik ki, és a szervezetnek van ideje bypass áramköröket (collateral köröket) kialakítani, hogy kompenzálja az erekben lévő szűk keresztmetszetet. A szűkület alatti szövet ellátása ezután részben más, kórosan nem módosult ereken halad keresztül.
Az ilyen biztosítéki körök azonban csak a véráramlás egy bizonyos hányadát képesek átvenni. A dohányos lába legkésőbb akkor okoz tüneteket, ha az ér belső átmérőjének több mint 90 százaléka összehúzódik.
Hogyan kezelik a dohányos lábát?
A pAVK terápiája elsősorban a beteg személyi állapotától és a dohányzó láb állapotától függ. Ezen kívül más betegségek, például cukorbetegség vagy szív- és érrendszeri betegségek kezelése is fontos.
pAVK terápia az 1. szakaszban
Ha a dohányos lábát az első szakaszban észlelik, a legfontosabb az okok elleni küzdelem. A legfontosabb intézkedések a dohányzás abbahagyása, a rendszeres testmozgás és az egészséges táplálkozásra való odafigyelés. Fontos a koleszterinszint, a vérzsírszint és a vérnyomás normalizálása is. Ha az életmódváltás több mozgással és egészségesebb táplálkozással nem elegendő ennek eléréséhez, gyógyszeres kezelésre lehet szükség.
Általános szabály, hogy a jó lábápolást már az első szakasztól be kell tartani. Javasoljuk, hogy az érintettek rendszeresen kenjék be a lábukat krémmel, kerüljék a pedikűr során bekövetkező sérüléseket, valamint viseljenek kényelmes cipőt. Ha felfekvés vagy sérülés keletkezik az érintett lábakon, fontos a seb gondos kezelése és a gyógyulás nyomon követése.
pAVK terápia az 2. szakaszban
A már említett intézkedéseken és a pAVK-terápia rendszeres gyalogos edzésén kívül az orvos a második szakasztól kezdve gyógyszeres kezelést is felír. Az úgynevezett thrombocytaaggregációt gátló szerek javítják a vér áramlási képességét és megakadályozzák a vérlemezkék (trombociták) felhalmozódását, így megakadályozzák a vérrögképződést. Az első számú gyógyszer az acetilszalicilsav (ASA). Intolerancia esetén az orvos más thrombocyta-inhibitorokat is felírhat, mint például a klopidogrél.
pAVK terápia 3. és 4. szakaszban
A sebészeti beavatkozásokat általában a harmadik pAVK szakasztól alkalmazzák. Ez a döntés azonban több tényezőtől is függ, például a szűkület helyétől, az érintett kívánságaitól és a sebész lehetőségeitől. Ezért teljesen lehetséges, hogy a második szakasztól kezdve a pAVK-t is kezelik, például katéteres beavatkozással.
A műtét típusa a szűkület hosszától és pontos helyétől függ. A combban vagy a kismedencei régióban csak néhány milliméteres érszűkületek esetén a szűkület sok esetben egyszerűen kiszélesíthető minimálisan invazív műtéttel.
Ha a tágulás nem lehetséges, mert a szűkület túl merev, vagy az ér hosszabb szakaszára terjed ki, általában nagyobb bemetszés szükséges. A trombus endarterectomia során az orvos lehámozza a lerakódásokat az artériából.
Szükség esetén bypass műtét is lehetséges. Ebben az eljárásban az orvos egy vénát vagy egy teflon csövet helyez be a szűkült ér megkerülésére. Ha a dohányos lábának keringési zavara olyan súlyos, hogy a végtag elhal, az egyetlen végső megoldás az érintett végtag amputációja.
Általános szabály, hogy az érrendszeri betegségekre szakosodott orvosok újraértékelik a dohányzó lábát az esetleges amputáció előtt, és mérlegelik, hogy van-e más kezelési lehetőség.
Hogyan fejlődik a dohányos lába?
Egyes helyeken azonban a szűkületek különösen hangsúlyosak. Ott a véráramlás olyan erősen károsodott, hogy túl kevés vér áramlik át a következő szöveteken, ami oxigénhiányt okoz. Ez végső soron fájdalomhoz és más dohányos lábtünetekhez vezet.
Számos okot és kockázati tényezőt igazoltak vizsgálatok az érelmeszesedés kialakulására. A dohányzást az érelmeszesedés különös kockázati tényezőjének tekintik. Így a pAVK kialakulásának fő oka. A cigaretták bizonyos összetevői elősegítik az artériák meszesedését, különösen a lábakban. Összességében a dohányosok körülbelül háromszor nagyobb valószínűséggel alakulnak ki artériás keringési rendellenességek kialakulásában, mint a nemdohányzók, és a dohányos lábbetegségben szenvedők körülbelül 85 százaléka dohányzik vagy dohányzott.
Emellett egyéb kockázati tényezők is elősegítik a perifériás artériás betegségek kialakulását. Ezek tartalmazzák:
- A magas vérnyomás (hipertónia)
- Cukorbetegség (diabetes mellitus)
- Emelkedett vérzsírszint (hipertrigliceridémia)
- Szív- és érrendszeri betegségek vérrokonokban
- Túlsúly (elhízás)
Nagyon ritka okok a vasculitis bizonyos formái, mint például a thrombangiitis obliterans vagy a Takayasu-szindróma.
Hogyan diagnosztizálják a dohányos lábát?
A dohányos lábának gyanúja esetén az első kapcsolatfelvételi pont általában a háziorvos. Először felveszi az Ön kórtörténetét. Itt lehetősége van részletesen leírni tüneteit és az észlelt változásokat. Bizonyos rizikófaktorok jelenléte és a tipikus dohányos lábtünetek gyakran jelzik az orvosnak a perifériás artériás elzáródást. Az anamnézis interjú során az orvos a következő kérdéseket teszi fel, például:
- Hosszabb séta után fokozódó fájdalmat érez a lábizmokban, amely szünet után azonnal javul?
- Ismeretes, hogy cukorbeteg, emelkedett koleszterin- és/vagy vérzsírszintje van?
- Diagnosztizáltak nálad magas vérnyomást?
- Van vagy volt-e a családjában szív- és érrendszeri betegség, például dohányos láb vagy szívroham?
Vizsgálat
A vizsgálat során az orvos először megvizsgálja a láb bőrét. A sápadt vagy kékes elszíneződés az első jele egy lehetséges dohányos lábának. A pAVD-re olykor utaló jelek közé tartoznak a görbült körmök (óraüveg körmök), a kicsi, gyengén gyógyuló bőrhibák és az elhalt (nekrotikus) szövetek.
Sztetoszkóp segítségével az orvos gyakran hall egy tipikus áramlási zajt a szűkület felett (stenosis), amelyet a szűkületnél kialakuló turbulencia okoz. Így nagyjából meghatározható az ér vagy régió, ahol a szűkület található. Egy speciális ultrahangvizsgálat (duplex szonográfia) méri az erekben a véráramlást, így az orvosok további támpontokat adnak az esetleges szűkületekről.
Ha az orvos dohányos lábát gyanítja, az úgynevezett boka-karindex (ABI) számítása is fontos információkkal szolgál. Ebben az egyszerű vizsgálatban a vizsgáló vérnyomásmérő mandzsettát helyez a felkarra és a lábszárra, és meghatározza azt a nyomást az alatta lévő artériákban, amelyeknél a pulzus már nem érezhető.
Normális esetben az alsó lábszárban a nyomás valamivel nagyobb, mint a felkarban, ami 0.9 és 1.2 közötti hányadost eredményez. Ha az alsó lábszárban lényegesen alacsonyabb a nyomás, mint a felkarban, mert az ottani vérellátás csökken, a hányados csökken. A következő értékelési szabvány vonatkozik a boka-kar indexre:
- 0.75-0.9: enyhe pAVK
- 0.5-0.75: közepes pAVD
- < 0.5: súlyos pAVD
A szűkület (stenosis) lokalizációjáról még pontosabb információk megszerzése érdekében általában képalkotó eljárásokra van szükség, mint például az úgynevezett kontrasztanyagos angiográfia. Ez a vizsgálat még feltétlenül szükséges is, különösen a szűkület tervezett műtétje előtt. A betegeknek kontrasztanyagot fecskendeznek be, amely a képen láthatóvá teszi az ereket, és ezzel egyidejűleg a vizsgáló röntgenfelvételt készít (digitális kivonásos angiográfia).
A betegség mértékének meghatározására a pAVK stádiumok szerint (lásd fent) az orvos stressztesztet végez. Ebből a célból a páciens egy speciális futópadon jár egy bizonyos ideig. Az orvos méri, hogy melyik sétatávolságtól milyen panaszok jelentkeznek.
Mi a lefolyása a dohányos lábbetegségének?
A dohányos lábban (perifériás artériás elzáródás, pAVK) szenvedők nagymértékben befolyásolják a betegséget és annak lefolyását. Az érintettek elsősorban háziorvosuknál, de önsegítő csoportokban is támogatást kapnak. Mindenekelőtt a prognózis attól függ, hogy az ok megszüntethető vagy jelentősen minimalizálható.
A dohányzás teljes és végleges abbahagyása a PAOD kezelésének legfontosabb intézkedése. Ha az érintettek maguktól nem tudják leszokni a dohányzásról, tanácsos szakember segítségét kérni. Ehhez az első kapcsolattartó a háziorvos.
A változatos étrenddel és rendszeres fizikai aktivitással járó aktív életmódnak is kedvező prognosztikai hatása van. Napi körülbelül fél órás séta elegendő. Az állóképességi sportok, például az úszás, kocogás vagy kerékpározás szintén különösen ajánlottak.
Ügyeljen arra, hogy étrendje a lehető legzsírszegényebb és változatosabb legyen, magas zöldségtartalommal. Különösen a telített zsírokat tanácsos kerülni, mint amilyenek a chipsben, burgonya chipsben vagy akár a sütikben találhatók. Ha a dohányos lábú betegnél túlsúlyos, súlycsökkentés is javasolt.
A második stádiumú pAVD-ben szenvedőket gyakran a test más területein is érinti az érelmeszesedés, például a koszorúér- vagy a nyaki artériákban. Ezért általában jelentősen megnő a szívroham vagy a szélütés kockázata. A várható élettartam körülbelül 10 évvel csökken a PAOD következtében.
A perifériás artériás elzáródás a krónikus fájdalommal járó betegségek egyike. Emiatt előfordulhat, hogy a nyugdíjhivatal megállapítja a rokkantsági fokot, és az érintett személy ennek megfelelő súlyos rokkantsági bizonyítványt kap.
Az, hogy milyen magas a rokkantság foka (GdB) vagy a károsodási következmények mértéke (GdS), és hogy súlyos fogyatékosságról van-e szó, az a jelenlegi stádiumtól és a betegség okozta panaszoktól függ. Súlyos fogyatékosság az 50-es GdS-től származik.
Az érintett személyek a táblázatot a Szövetségi Munkaügyi és Szociális Minisztérium Versorgungsmedizin-Verordnung (Orvosi ellátásról szóló rendelet) című kiadványában találják.
