görcsök és izomgörcsök (ICD-10-GM R25.2: görcsök és az izomzat görcsei) sokféle okból jelentkezhetnek.
A görcs egy akaratlan és fájdalmas izomösszehúzódás (görcs). Az érintett izom megkeményedése kíséri. A vázizmok főleg az érintettek görcsök. Az izomgörcs gyakran éjszaka és nyugalomban jelentkezik (pihenési görcs), és főleg az alsó végtagot érinti. A nyugalmi görcs oka általában a kalcium hiány.
Görcsök a láb izmok (lábgörcsök; borjúgörcsök) a nyári hónapokban gyakrabban fordulnak elő, mint a hosszabb téli éjszakákon.
A fasciculációkat meg kell különböztetni a görcsöktől. Ezek szabálytalanok és akaratlanok összehúzódások of izom rost makroszkopikusan látható kötegek.
A görcsök (görcsök / görcsök) számos betegség tünetei lehetnek (lásd: „Differenciáldiagnózisok”).
A görcs az egyes izmok vagy izomcsoportok görcsös összehúzódása, amely időközönként megismétlődik.
A görcs különböző típusait az összehúzódás típusa szerint osztják fel:
- tonik görcs: Egyenletes és statikus összehúzódások amelyek általában viszonylag hosszú időközönként tartanak fenn.
- Klónikus görcs (clonus): akaratlan, ritmikus összehúzódások az izmok vagy izomcsoportok, azaz váltakozó összehúzódás és kikapcsolódás izomrostok. Ez gyakran rövid időbeli egymásutánban fordul elő.
- Vegyes görcs
A klónus időtartama szerint a klónikus görcs két formája különböztethető meg:
- Kimeríthetetlen clonus
- Kimeríthető clonus (kóros csak oldalsó eltérés esetén).
A Clonus egy piramis jel, vagyis a piramis traktus rostjai által történő vezérlés hibás, így a fiziológiai belső reflexben bekövetkező izom rövid gerjesztése helyett folyamatos gerjesztés történik.
Görcsösség „megnövekedett, sebességtől függő ellenállásra utal nyújtás a vázizmok. ” Görcsösség gyakran a idegrendszer.
A spaszticitás következő formái különböztethetők meg:
- Általánosított görcsösség
- Regionális görcsösség
- Fokális görcsösség (ez a görcsösség a betegség fókuszának köszönhető).
A görcsösség számos betegség tünete lehet (lásd: „Differenciáldiagnózisok”).
Etetés és előrejelzés: az izomgörcs általában csak rövid ideig (másodpercektől néhány percig) tart. Önkorlátozó, vagyis spontán (önmagában) leáll. Spasztikusság esetén a prognózis attól függ, hogy milyen súlyos és mely testrészeket érinti. Továbbá a spaszticitás oka és az érintett életkora befolyásolja a károsodás mértékét.
