A fóbiák gyakori probléma. Az emberek körülbelül 7% -a szenved enyhe fóbiában, de a lakosság kevesebb mint 1% -át érinti súlyos fóbia.
Mi a fóbia?
A meghatározott helyzetek vagy dolgoktól való túlzott félelmet fóbiának nevezzük. A fóbiáknak három típusa van. Ban ben tériszony, félnek a nyilvános helyektől vagy a tömegektől. A társadalmi fóbia, általános félelem van más emberektől. Egy adott fóbiában a félelem konkrét dolgokra vonatkozik, például pókokra vagy betegségekre. Az érintett személy általában tisztában van azzal, hogy viselkedése értelmetlen. Azonban nem tudnak védekezni saját viselkedésük ellen, mert a félelem megszállott és nem kontrollálható.
Okok
A fóbiák okainak három magyarázó modellje van. A tanulás elméleti megközelítés feltételezi, hogy a félelem „megtanult”. Ebben a folyamatban a félelem eredetileg semleges helyzetben tapasztalható meg. Ennek és hasonló félelmetes helyzetek jövőbeni elkerülésével a félelem fokozódik, és az érintett személy egy ördögi körbe kerül, ahonnan segítség nélkül nem tud kijönni. A neurobilógiai megközelítés azt feltételezi, hogy a fóbiáknak biológiai oka van. Feltételezzük, hogy a fóbiák instabilabb autonóm idegrendszer, amely gyorsabban irritálható és a félelmek gyorsabban kialakulnak emiatt. A mélységi pszichológia megközelítése azt feltételezi, hogy a kompóbusszal történő normális konfliktusmegoldás bizonyos helyzetekben a fóbiákban kudarcot vall, szorongást eredményezve.
Tünetek, panaszok és jelek
A fóbia jellegzetes vegetatív tünetekkel jelentkezik, és hatással lehet a pszichére is. Tüneteket válthat ki egy adott kiváltó ok miatt (például arachnofóbia vagy klausztrofóbia) vagy vezet állandó szorongásos állapotba. Ez attól függ, hogy milyen formában szorongási zavar jelen van. Szorongásos betegségek nem hétköznapi kiváltókkal (repülőgépek, bohócok vagy hasonlók) nem eredményeznek tartós szorongási rohamokat. A mindenütt jelen lévő kiváltó okokkal kapcsolatos fóbiák viszont igen. A vegetatív tünetek közé tartozik a nagy izzadás, a szívdobogás, hányinger, sürgetni vizelési inger, és remeg. Összességében a repülési ösztön aktivizálódik, és az érintettek gyorsan ki akarnak szállni a helyzetből. Minél tovább szembesülnek félelmük kiváltó okával, annál inkább fokozódnak a tünetek. Bizonyos esetekben ájulás varázslatot is tartalmaznak. Pszichológiai szinten az irányítás elvesztésétől való félelem dominál. Ezenkívül néha felmerül a mellette való érzés (deperszonalizáció) vagy a környezet félelme (negatívvá változik). Ennek megfelelően egy fóbia is vezet az érintett személy erőteljes elkerülő viselkedésére. Ezután mindent megtesz annak érdekében, hogy ne találkozzon félelme kiváltójával. Az elkerülő viselkedés különböző mértékben károsodik, de nem ritkán vezet negatív hangulathoz.
Diagnózis és lefolyás
A fóbia határozott diagnosztizálásához először ki kell zárni más mentális betegségeket és néhány fizikai betegséget is. Ezek tartalmazzák depresszió, skizofrénia, bipoláris rendellenesség és rögeszmés-kényszeres betegség. Fizikailag pajzsmirigy-túlműködés or szív a betegség okait ki kell zárni. Speciális kérdőívek segítenek a diagnózis felállításában. Megkülönböztetnek harmadik féltől származó és önértékelési kérdőíveket. Tériszony általában olyan helyzetekben és helyeken fordul elő, ahol az érintett fél, hogy nem tud elmenekülni. Tériszony a klausztrofóbia egyik típusa, és a mozgás szabadságának egyre növekvő korlátozását jelenti, ami végső soron lehetetlenné teheti a normális életet. Az agorafóbiát gyakran kíséri pánikbetegség. Szociális fóbiában az érintett fél attól, hogy más jelenlétében kudarcot vall
hogy megbukjon más emberek jelenlétében. A félelmek néha súlyos hatással vannak a társadalmi életre, és messze meghaladják a szokásos félénkséget. Gyakran, társadalmi fóbia egyéb pszichológiai problémák kísérik, mint pl depresszió, egyéb fóbiák vagy függőségek. A férfiakat a fóbiák ritkábban érintik, mint a nőket. A konkrét fóbiákban előforduló félelmek csak bizonyos helyzetekben vagy bizonyos tárgyaknál fordulnak elő. A konkrét fóbiák tipikus helyzetei lehetnek zárt terek, légi közlekedés, alagutak, autópálya-utazás vagy fogászati munka (lásd: Félelem a fogorvostól). Tipikus objektumok, amelyek specifikus fóbiákat váltanak ki, állatok, például pókok, kígyók vagy egerek, vér, fecskendők és sérülések. Egy meghatározott fóbiában szenvedő emberek nagyon jól tudják, hogy félelmük valójában megalapozatlan. Azonban nem tudják kontrollálni, ezért a félelmet kiváltó helyzetek vagy tárgyak kerülésével elkerülik fóbiájukat. Egy adott fóbia csak akkor éri el a tényleges betegségértéket, ha a mindennapi életet ez nagyon erősen korlátozza vagy károsítja.
Szövődmények
A fóbiák gyakran más fóbiákkal és másokkal együtt fordulnak elő szorongási rendellenességek. Sok szenvedőnél egynél több egyedi fóbia van, és félnek a kutyáktól (kanofóbia) és a pókoktól (arachnofóbia), például. Lehetséges komplikáció az agorafóbia, amelyben a betegek egyre inkább visszahúzódnak, és kerülik azokat a helyzeteket, amelyekben kiteszik magukat. Az agorafóbia képes vezet hogy teljes legyen a társadalmi elszigeteltség: Néhány agorafobika alig hagyja el otthonát. A fóbiák minden típusa gyakran depressziós rendellenességekkel együtt is megjelenik. A szorongás szabályozása érdekében egyes fóbiák gyógyszerekhez fordulnak, alkohol, dohány or szerek. Mások önkárosító magatartást tanúsítanak, vagy szembetűnő étkezési magatartást alakítanak ki. Fóbiák és egyéb szorongási rendellenességek a testi betegségeket is elősegítheti. Megnövekedett feszültség szint növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Fóbikusok, akik félnek az orvosoktól, tűktől vagy vér gyakran kerüli az orvosi vizsgálatokat is. Ennek eredményeként további szövődmények lehetségesek: a fogfóbiában szenvedők gyakran csak súlyos állapotban járnak fogorvoshoz fájdalom. Ennek eredményeként nemcsak fizikailag szenvednek tovább és a szükségesnél többet, hanem a feltétel fogaik általában rosszabbodnak is.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Azoknál az embereknél, akik súlyos szorongástól szenvednek, amely messze meghaladja a félelem természetes érzését, orvoshoz vagy terapeutához kell fordulniuk. Ha stresszes tapasztalatok fordulnak elő különböző helyzetekben, a szorongást kiváltó tényezők száma növekszik, vagy a mindennapi feladatok már nem teljesíthetők, orvoslátogatás szükséges. Az életmód korlátozása, a társadalmi elszigeteltség, valamint a személyiség változásai jelzik a kezelés szükségességét. Az orvoslátogatás ajánlatos, hogy kezelési tervet lehessen készíteni és fokozatosan javítani lehessen Egészség előfordulhat. Az életminőség csökkenése, a jólét csökkenése és az életkedv elvesztése a mentális rendellenesség jelei. Az izzadást, a gyors szívverést, a bizonytalanságot vagy a szorongást kiváltó helyzetben történő fizikai megfagyást meg kell beszélni egy terapeutával. Esetében hiperventilláció, a sírást, valamint a belső nyugtalanságot, orvoshoz kell fordulni. A fóbiára jellemző az elkerülő viselkedés. Az életmódot folyamatosan korlátozzák, és a belső kellemetlenség fokozódik. A betegségre jellemző a tünetek folyamatos növekedése több év alatt. Gyakran szakmai tevékenység már nem végezhető, és a szabadidős tevékenységekben való részvétel alig történik. Ha az érintett már nem hagyja el saját otthonát, segítségre van szüksége. Ha az interperszonális konfliktusok fokozódnak, vagy vegetatív diszfunkció lép fel, orvoshoz kell fordulni.
Kezelés és terápia
Leggyakrabban a fóbiát az viselkedésterápia. Bizonyos esetekben további gyógyszeres kezelésre van szükség. Szisztematikus deszenzibilizáció és áradás terápia különösen hatékonyak. Szisztematikus deszenzitizálásban teljes kikapcsolódás először a betegben biztosított. Ezt követi a félelem kiváltó fokozatos megközelítése. Ez az eljárás biztosítja, hogy a fóbiás személy fokozatosan elveszíti félelmét, és miután sikeres terápia, szembenézhet a félelem kiváltásával anélkül, hogy elmenekülne tőle. Árvíz terápia "árvizek”A félelem kiváltó beteg. A terápia során a fóbiás személy a terapeuta támogatásával megtanulja, hogy a legnagyobb félelem végül alábbhagy, ha a félelmet kiváltó helyzeten keresztül kitart és kitart. Egy ilyen tapasztalat után a fóbia kiváltó okának gyakorlatilag nincs hatalma a szenvedő felett. A gyógyszeres kezelést néha különösen a szociális fóbiák kezelésére használják. Ezek elsősorban antidepresszánsok. De nyugtatók és béta-blokkolókat is alkalmaznak.
Kitekintés és előrejelzés
A felnőttkori fóbia ritkán gyógyul meg teljesen. A betegség évekig kíséri az érintett személyt. Ha az érintett személy tisztában van félelmeivel és megtanulta, hogyan kell megfelelő módon kezelni a fóbiát viselkedésterápia, a prognózis általában kedvező. Mindazonáltal a kilátások a betegség súlyosságától függenek, és nem általánosíthatók. Enyhén kifejezett fóbia esetén a (kezelt) beteg nagyrészt tünetmentes életet tud élni. A súlyos szorongásos rendellenességek a kezelés befejezése után is hatással vannak a betegre. Általában krónikussá válnak. Súlyos esetben társadalmi fóbia, az érintett gyakran nem térhet vissza a munkába. A következmények munkahelyváltás vagy akár fogyatékosság. Ez a tanfolyam emellett okozhat depresszió. További pszichoterápia szükségessé válik. A következõ betegségek mindig negatívan befolyásolják a prognózist. A beteg megteheti a maga részét, ha a mindennapi életben alkalmazza pszichoterapeutájának tanácsát. Tudatosult benne, hogy mely helyzetek váltanak ki szorongást benne és milyen okból. Az agorafób céltudatosan elkerüli a szabad helyeket. Az ilyen viselkedés nem a gyengeség jele, hanem a rendellenesség tudatos megközelítése.
Megelőzés
Azok, akik nem menekülnek a szorongást kiváltó helyzetek vagy tapasztalatok elől, és nem térnek át az aktív viselkedésre, hogy elkerüljék őket, a lehető legjobban megvédhetik magukat a fóbia kitörésétől. Ezenkívül gyanú esetén időben orvoshoz vagy pszichológushoz kell fordulni, hogy már a kezdetek kezdetén a rügybe rágja a fóbiát.
Utógondozás
A fóbia egy mentális betegségek amelyben a kezelés sikerét ideális módon következetes utógondozás támogatja. Fontos, amint az általában megtanulható viselkedésterápia, nem a szorongást kiváltó tárgyakkal vagy helyzetekkel való érintkezés elkerülése érdekében. Fontos, hogy az érintettek megtartsák tanulás, még a kezelés után is, hogy ezek a dolgok ártalmatlanok és nem járnak semmilyen veszéllyel. Minél gyakrabban gyakorolják ezt, annál stabilabb a terápia sikere a szóban forgó fóbia tekintetében. Az önsegítő csoport meglátogatása értékes támogatás lehet ebben az összefüggésben, mivel a beszélgetések jó tapasztalatcserét és hasznos tippeket hozhatnak. Szorongással járó betegségek esetén gyakran kikapcsolódás a módszerek szintén hatékony elemek, amelyeket az érintettek hatékonyan integrálhatnak az utógondozásba. Számos módszer áll rendelkezésre itt. Például progresszív izom kikapcsolódás Jacobsen és autogén tréning szóba jöjjenek. Továbbá, jóga gyakran helyreállítja egyensúly és gyógyulás fizikai gyakorlatok (ászanák) kombinációjával, légzési gyakorlatok (pránajama), elmélkedés és kikapcsolódás. A saját testébe vetett bizalom visszatér, és az elme és a lélek regenerálódhat. Séták és kitartás a képzés emellett megerősíti az érintett személy normális testészlelését, és ésszerűen kiegészíti az utógondozást.
Mit tehetsz te magad
A fóbiában érintett személy életminősége annak természetétől függ. Például, ha a fóbia állatokhoz, például pókokhoz vagy macskákhoz kapcsolódik, és olyan tevékenységekhez, mint autó- vagy vonatvezetés, repülő, az élet viszonylag jól kezelhető ezeknek a dolgoknak az elkerülésével. Más fóbiák azonban jelentősen befolyásolhatják a mindennapokat. Nagy tömegektől, kicsi terektől és bizonyos zajoktól való félelem esetén a szenvedőnek egyedül a lakhatás és a foglalkozás megválasztásában kell korlátozódnia. Azokat az embereket, akikkel naponta interakcióba lép, tudatosítani kell a feltétel hogy ne történjenek kínos események, és azonnal segítséget lehessen nyújtani. Ha olyan helyzet áll elő, amikor a fóbiára fény derül, az érintettnek nem kell félnie arról, hogy tájékoztassa a körülötte élőket, hogy haladéktalanul ki kell szállnia. Mindenesetre hasznos, ha fóbiával fordulunk orvoshoz vagy terapeutához annak érdekében, hogy kontroll alatt tartsuk vagy legalábbis együtt tudjunk élni vele. Az érintett embereknek meg kell tanulniuk, hogy azok a helyzetek, amelyektől félnek, nem veszélyesek. Ezt csak akkor tehetik meg, ha ezekbe a helyzetekbe kerülnek. Ezt egy terapeuta, vagy enyhébb esetekben közeli barát vagy rokon is elkísérheti, hogy az illető ne tegye túl magát.
