Kaposi-szarkóma: négy fő formája
A Kaposi-szarkóma a bőrrák ritka formája, amely a nyálkahártyákat és a belső szerveket is érintheti. A daganatos betegség egyszerre több helyen is előfordulhat. A bőrelváltozások általában vöröses-barnás vagy lila foltok formájában kezdődnek. Ezek kiterjedt plakkokká vagy kemény csomókká fejlődhetnek.
A Kaposi-szarkóma lefolyása nagyon eltérő lehet. A szövetelváltozások meglehetősen állandóak maradhatnak, vagy rövid időn belül elterjedhetnek, és halálhoz vezethetnek (különösen HIV-betegeknél). Az orvosok a Kaposi-szarkóma négy fő formáját különböztetik meg:
HIV-vel összefüggő (járványos) Kaposi-szarkóma
A HIV-vel összefüggő Kaposi-szarkóma a HIV-fertőzés korai jele és az AIDS-betegség késői tünete lehet, amikor az immunrendszer erősen legyengült. A bőrt, a nyálkahártyákat és gyakorlatilag minden belső szervet (gyomor-bélrendszer, szív, máj, tüdő stb.) érintheti. A szervek érintettsége gyorsan életveszélyessé válhat.
Kaposi-szarkóma az immunrendszer iatrogén szuppressziója miatt
Egyes esetekben az emberek immunrendszerét gyógyszeres kezeléssel kell elnyomni. Erre például szervátültetés után és egyes krónikus gyulladásos betegségek kezelésében van szükség. Az immunrendszernek ezt az orvosi intézkedésekkel történő elnyomását (immunszuppressziót) „iatrogénnek” nevezik.
Az érintettek legyengült immunrendszere kedvez a Kaposi-szarkóma kialakulásának (mint a HIV-betegeknél). Amint az immunszuppresszió megszűnik, néha teljesen visszafejlődik.
Klasszikus Kaposi-szarkóma
A klasszikus Kaposi-szarkóma főként idősebb (életük hetedik évtizedében járó) férfiakat érinti, akik Kelet-Európából vagy a Földközi-tenger térségéből származnak, illetve zsidó származásúak. A tipikus bőrelváltozások elsősorban a lábakon alakulnak ki. Általában lassan fejlődnek évek vagy évtizedek alatt. A belső szervek ritkán érintettek. A klasszikus Kaposi-szarkóma ezért nem különösebben agresszív.
Endémiás Kaposi-szarkóma
Az endemikus Kaposi-szarkóma Afrikában, a Szaharától délre (szubszaharai régió) fordul elő. Négy változatban fordulhat elő, például viszonylag jóindulatú formaként, amely bőrcsomókhoz kapcsolódik, és a klasszikus Kaposi-szarkómához hasonlít. Főleg a 35 év körüli férfiakat érinti.
Kaposi-szarkóma: terápia
A Kaposi-szarkóma kezelésére még nincs általánosan elismert terápia. Íme néhány példa a kezelési lehetőségekre:
HIV-vel összefüggő (járványos) Kaposi-szarkómában szenvedő betegeknél a hatékony antiretrovirális terápia a legfontosabb kezelési intézkedés. Ha ez nem elegendő a Kaposi-szarkóma terjedésének megakadályozásához, megfontolandó a kemoterápia.
Ha a daganat immunkompromittáló gyógyszeres kezelés eredménye, meg kell vizsgálni, hogy ezek mennyiben csökkenthetők vagy teljesen megszüntethetők. A daganatos gócok ekkor általában teljesen visszafejlődnek.
Az endemikus Kaposi-szarkóma általában jól reagál a rákellenes gyógyszerekre.
A klasszikus Kaposi-szarkómát általában csak lokálisan, főként sugárterápiával kezelik. Más terápiák is szóba jöhetnek, mint például a hidegterápia (krioterápia) vagy a kemoterápia.
Utógondozás
A Kaposi-szindróma hajlamos a visszaesésre (kiújulásra). Ezért a betegeknek a kezelés befejezése után rendszeresen fel kell keresniük kezelőorvosukat.
