Bevezetés
A nyugtató kifejezés magában foglalja a különböző gyógyszereket, amelyek nyugtató vagy aktivitást csökkentő hatással vannak a szervezetre. A nyugtatókat nyugtatóknak is nevezik (egyes számban: nyugtató, a latin „sedare” = megnyugodni), altatóknak (altatók), narkotikumok vagy nyugtatók (feszültségoldó).
Alkalmazási területek és hatás
Nyugtatókat alkalmaznak a nyugtalanság terápiájára. Ez az alkalmazási terület nagyon átfogó, mivel a nyugtalanság számos fizikai és / vagy pszichológiai rendellenesség kifejeződése. A szorongásos állapotokat nyugtatók is enyhítik.
A nyugtatók hatására a tudatos észlelés csillapodik, ami emellett távolságot teremt a félelmektől. Ezt azonban nem szabad összekeverni a szorongás célzott terápiájával, az anksiolízissel. Ezenkívül a nyugtatók altatást váltanak ki.
Ennek eredményeként, amikor nyugtatókat szed, nagyobb a fáradtság, és könnyebb elaludni. A nyugtalanság és szorongás terápiája mellett nyugtatókat is alkalmaznak a sebészeti orvoslásban. Az úgynevezett premedikáció a műtét előtt enyhíti a beteget, mert a nyugtatók csökkentik a beteg szubjektív stresszét.
Az altatás kiváltására és fenntartására az operáció során szükség van nyugtatókra (nyugtatókra) is. Az intenzív osztályokon nyugtatókat is alkalmaznak. Számos súlyos beteg beteget szállásol el, akik mesterségesen szellőztetve vannak, és csak nyugtatókkal tolerálják az ilyen terápiát.
A nyugtatók másik fontos alkalmazási területe a sürgősségi gyógyszer. Balesetek vagy traumatikus tapasztalatok után gyakran szükséges nyugtatókat biztosítani a bent lévő betegek számára sokk, nyugtalan és / vagy szorongó a nyugtalanság és szorongás enyhítése, valamint a kezdeti orvosi kezelés és a kórházba szállítás megkönnyítése érdekében. Összefoglalva: nyugtatókat alkalmaznak álmatlanság, belső nyugtalanság, szorongás, szorongás és pánikbetegségek és a érzéstelenítés.
A különböző hatóanyag-csoportok áttekintése
Nehéz egyértelműen megkülönböztetni a nyugtatókat, mivel sok gyógyszer nyugtató hatású. Sok gyógyszer esetében azonban nyugtatás nem a kívánt hatás, hanem egy nem kívánt hatás vagy mellékhatás. A hatóanyagok különböző csoportjainak rövid ismertetése előtt rövid áttekintést adunk arról, hogy mely gyógyszerek nyugtató hatásuk miatt számítanak nyugtatónak: A benzodiazepinek, antidepresszánsok, narkotikumok, barbiturátok, neuroleptikumok, opioidok, antihisztaminok és a alfa-2 agonisták nyugtató hatásúak, ezért nyugtatóként használják őket.
Adagolás
A nyugtatókat óvatosan kell adagolni, és csak az orvos által előírt mennyiségben kell bevenni. Ezenkívül sok nyugtatónak úgynevezett „mennyezeti hatása” (telítettségi hatása) van, ha túl nagy adagokat vesznek be. Ez a hatás azt a tényt írja le, hogy a nagy dózisok ellenére a nyugtatók hatása nem jelentkezik.
Ez a jelenség azon a tényen alapul, hogy az összes receptort már elfoglalta a hatóanyag, és így a hatóanyag növekedése már nem okozhat hatást, de legfeljebb nemkívánatos mellékhatásokat. A tolerancia azonban a nyugtatók hosszú távú alkalmazása kapcsán is felmerülhet. Ez a tűrés szükségessé teszi nagyobb mennyiségű nyugtató bevitelét ugyanazon reakció kiváltásához. Ezenkívül a nyugtatók függőséget vagy függőséget válthatnak ki. Ezért a nyugtatókat nem szabad hirtelen abbahagyni, hanem az adag lassú csökkentésével kell megszüntetni őket.
