Meghatározás
A meditáció egy olyan folyamatot ír le, amelyben az elme állítólag megnyugszik és összegyűjti önmagát bizonyos technikák, többek között lélegző és testtartás. Ez a sok kultúrában és vallásban gyakorolt spirituális gyakorlat célja egy olyan tudatállapot elérése, amelyben a koncentráció mély kikapcsolódás, belső egyensúly és az éberség érhető el. Azok a kulcsszavak, amelyek megpróbálják részletesebben leírni a vágyott állapotot, a „csend”, „üresség”, „a test és az elme egysége”, „itt és most való tartózkodás” és „mentesség a gondolatoktól”. A „meditáció” kifejezés a latin „meditatio” -ból származik, ami jelentése: „elmélkedés, töprengés”.
Meditáció orvosi indikációi
A meditációs gyakorlatból származik az úgynevezett „Mindfulness-Based Stress Reduction” (MBSR). Ez egy olyan program, amelyet például különféle viselkedési és pszichodinamikai kontextusban használnak pszichoterápia mód. Ez magában foglalja a test tudatos felismerését, jóga testtartás, ülő és gyalogos meditáció. Az MBSR képzés célja, hogy pozitív hatásokat mutasson számos különféle klinikai kép kezelésében: Például gyógyító hatással lehet a krónikus fájdalom, szorongás vagy pánikrohamok, alvászavarok, depresszió, fejfájás és migrén, bőrbetegségek, gyomor problémák és kiégés szindróma. Állítólag a betegeket is segíti csökkenti a stresszt, szorongás és depresszió, ezáltal lehetővé téve számukra, hogy jobban megbirkózzanak betegségükkel.
Mi történik egy meditáció során?
Sokféle meditációs technika különböztethető meg. Nagyjából két csoportra oszthatók: a passzív és az aktív meditációra. A passzív meditáció csendes ülő helyzetben meditál, míg az aktív meditáció magában foglalja a mozgást és a beszédet is.
A nyugaton ismert meditációs formák: Vipassana és Zazen. Az alapvető gyakorlat itt teljes mértékben a jelen mentális, érzelmi és fizikai jelenségeire kell koncentrálni. A hangsúly tehát a test és az elme figyelmes megközelítésén van.
A szamatha meditáció során a gondolatok napi áramlását meg kell szakítani egyetlen tárgyra koncentrálva. Ez a tárgy lehet a saját lélegzete, de lehet egy kép is a belső szem előtt (csakra) vagy egy mantra, azaz egy szótag (pl. „Om”), amely folyamatosan megismétlődik a fejében.
E technika segítségével az elme mély megnyugodása érhető el. Az aktív meditáció egyik formája az Jóga. Jóga különféle mozgás- és testtartási gyakorlatokat tartalmaz, lélegző technikák, böjtölés és az aszkézis egyéb formái.
A meditációs szempontok szintén fontos szerepet játszanak a harcművészetek, a tánc és a zene különféle formáiban. A meditáció során bekövetkező fiziológiai változások lelassult szívverésen, csökkenésben mutatkoznak meg vér nyomás, mélyebb lélegző, izom kikapcsolódás és a verejtékmirigy aktivitásának csökkenése. Mély kikapcsolódás akár az úgynevezett elektroencefalogramban (EEG) is ábrázolható lassabb, szinkronizáltabb módon agy aktivitást.
Azokról az emberekről, akik rendszeresen meditálnak, állítólag nagyobb az idegsejtek sűrűsége az orbitofrontális kéregben és az agykéreg azon területein, amelyek fontosak a kognitív és érzelmi folyamatok, valamint a jólét szempontjából. Nagyobb sejtsűrűség található a hippocampus és a szigetelt kéregben, amelyek fontosak a testészlelés, az önérzékelés, de az együttérzés szempontjából is. Azonban az amygdala, a stressz és a szorongás feldolgozásának fontos régiója, a szürkeállomány sűrűségének alacsonyabbnak kell lennie.
Az a kérdés, hogy a meditáció lelassítja - e a agy a jelenlegi kutatás tárgya. A meditációval kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy az együttérzés meditációval képezhető. Például bebizonyosodott, hogy a buddhista szerzetesek agyában az együttérzést kiváltó ingerekre adott reakciók (például valaki sírásának hangja) erősebbek voltak, mint más embereknél.
