Mellkasi gerinc
A mellkasi gerinc 12 csigolyából áll. A csigolyatestek az ágyéki gerinc felé haladva fokozatosan egyre magasabbak és szélesebbek lesznek. A csigolya lyuk megközelítőleg kerek és kisebb, mint a nyaki és ágyéki gerincnél, a végfelületek lekerekítettek és háromszög alakúak.
Mivel a gerinces folyamatok hosszúak és erősen lefelé hajlanak hátul felé, a mellcsigolyák különleges módon kapcsolódnak egymáshoz (mint a tetőcserepek). A borda a mellcsigolyákhoz kapcsolódnak, ezért mind a csigolyatesteken, mind a keresztirányú folyamatokon porcos ízületi felületekkel vannak felszerelve. Ennek eredményeként két bordacsigolya keletkezik ízületek: a parti fej ízület és a parti púp ízület.
Az előbbit a 2. -10. Bordában két egymásra helyezett mellcsigolya és a borda képezi fej ízületi felületeivel. Az 1., 11. és 12. bordán csak egy mellkasi csigolya a bordával tagolódik fej. A bordafej összes ízületi kapszulája ízületek szalagok erősítik.
A borda púpjában ízületek az 1. -10. borda közül a borda púpjai a megfelelő keresztirányú folyamat ízületi felületével tagolódnak mellkasi csigolya. A megfelelő ízület hiányzik a 11. és a 12. sz borda, mivel ezen mellcsigolyák keresztirányú folyamatainak nincsenek ízületi felületei. Ezeket az ízületeket összesen 3 szalag is erősíti.
Nemcsak a borda és a hozzájuk kapcsolódó mellcsigolyák, hanem a nyak a bordák és a következő magasabb csigolya keresztirányú folyamata. Mindkét bordaízület morfológiailag teljesen el van választva egymástól, de mozgékonyságukban egységet alkotnak. Az ágyéki gerincben a bordarendszerek keresztirányú folyamatok formájában sokkal erősebbek, mint a nyaki gerincnél.
Ezért ezen a területen a keresztirányú folyamatokat bordafolyamatoknak is nevezzük. További bordák előfordulhatnak, de általában nem okoznak kellemetlenséget. Másrészt egy további nyaki borda összehúzhatja a kar plexusát idegek és a kísérő ütőér, ami az úgynevezett scalenus vagy nyaki borda szindrómát eredményezi.
Az ágyéki gerincnek 5 erős csigolyateste van, amelyek felülnézetben keresztirányban oválisak. Terjedelmes csigolyaíveik majdnem háromszög alakú csigolya lyukat zárnak be, és egyesülve erős, lapított formát alkotnak spinos folyamat. A függőleges járás miatt különösen az ágyéki gerincnek van hatalmas súlya.
Ez a terhelés különféle klinikai képeket eredményezhet. A nem specifikusaktól fájdalom és a veszélyes porckorongsérv degeneratív változásai, amelyek gyakran előfordulnak ezen a területen, az ágyéki gerinc különösen kiemelkedő a klinikusok szemében. A belső tér gerinccsatorna az ágyéki gerinc sajátosságát rejti magában, vagy inkább a gerincvelő futás azon keresztül.
A legtöbb embernél ez a 2. ágyéki szinten végződik gerinces test. Ez a tény az emberi fejlődés történetéhez nyúlik vissza. A méhen belüli fejlődés 12. hetéig a gerincvelő és a gerinccsatorna azonos hosszúságúak, így a gerinc idegpárjai az azonos magasságban lévő csigolyaközi lyukon keresztül jelennek meg.
Az életkor előrehaladtával a gerincoszlop gyorsabban növekszik, mint a gerincvelő, úgy, hogy már születéskor a gerincvelő a 3. szintjén végződik ágyéki csigolya. Ennek az eltérő növekedésnek az a következménye, hogy a gerinc gyökerei idegek átlósan lefelé mozog a gerinccsatorna intervertebralis lyukukra, és ott jelennek meg. Ezeket a gyökereket összességében úgynevezett „lófaroknak” (cauda equina) nevezik.
Bár ezen a területen már nincsenek gerincvelői szegmensek, a gerincvelőt körülvevő hüvelyek vagy bőrök mégis a szakrális csatornába nyúlnak. Ez az oka annak, hogy a cerebrospinalis folyadék (agy és a gerincvelői folyadék) biztonságosan eltávolítható ezen a területen. Ez az ágyék szúrás különböző betegségek diagnosztizálására használják. Hasonlóképpen érzéstelenítő is alkalmazható ezen a területen egy műtéti eljárás során a fájdalom valamint az alsó végtag és a medence régiójának izombénulása (gerinc ágyéki érzéstelenítés).
