Agy

Szinonima

lat. nagyagy, Görög. Encephalon, angol: AgyA gerincesek legfontosabb szerve az agy, amely a központi szerv felsőbb parancsnoki központját képezi idegrendszer.

Minden tudatos és tudattalan funkciót és folyamatot szabályoz. Az agy egyben a gerincesek legfejlettebb szerve, mivel nagyszámú hálózatba kötött neuronja (az embereknél 19–23 milliárd) lehetővé teszi az összetett információtartalom feldolgozását és értékelését, valamint a fizikai reakció hozzáigazítását ehhez a tartalomhoz (viselkedés). Végül, de nem utolsósorban az agy képes tárolni és felidézni a tapasztalatokat és emlékeket.

A központi legegyszerűbb folyamatai idegrendszer úgynevezett reflexutakban kapcsolódnak. Ezeknek az az előnye, hogy viszonylag gyorsan képesek feldolgozni az információkat, és nem kell őket észlelniük az agykéregen keresztül. Ide tartozik például a szív mérték, lélegző, tanítvány reakció és természetesen a patellaris ínreflex, amely kötelező a reflex teszteléshez.

Ezek reflex a veleszületett védekező reakciók alapját képezik, és lehetővé teszik a szervezet számára, hogy gyorsan alkalmazkodjon a környezetéhez. Például, ha a fény túl erős, akkor a pupillák összehúzódnak, hogy csökkentse a retina fénybeesését. Végül, de nem utolsósorban, a tanult tartalom megtanulásának és alkalmazásának, illetve értékelésének és alkalmazásának képessége minden bizonnyal az agy egyik legfontosabb kognitív funkciója.

Biológiailag az agy folyamatosan változik, és folyamatosan új kapcsolatokat alakít ki az idegsejtek között, így durván szólva: a nap végén „más” agyunk van, mint amellyel felébredtünk. Ez azt jelenti, hogy minden egyes új kapcsolattal, amely idegsejtjeink között létrejön, lehetséges új információs út jön létre, amelyen keresztül új és régi tartalmak feldolgozhatók. Az információ befogadásának, feldolgozásának és alkalmazásának ez a képessége az emberi agyat az általunk ismert legösszetettebb szervvé teszi.

Az agyi funkciók spektruma tehát az egyszerűsített reflexprogramoktól (amelyek minden alacsonyabb életformánál vannak) és a veleszületett viselkedéstől az olyan fejlett kognitív folyamatokig terjednek, mint a gondolkodás és a tanulás. Az emberi agy 2 agyféltekére osztható. Súlya 1245 és 1372 gramm között van (emberben), és csaknem 23 milliárd idegsejtből és sejtközi szövetből áll.

Az agyat lefedi a koponya (úgynevezett neurokranium), és elválasztják az úgynevezett arckoponyától (viscerocranium). Az agy a cerebrospinalis folyadékban úszik, más néven cerebrospinalis folyadékban, amelyet a plexus choroidei képez. Tápláló közegként és védelemként szolgál az agy mozgása ellen az agyban koponya.

Az agyat is körülveszi a agyhártya, amelyek védő és táplálkozási funkcióval is rendelkeznek. Az agy felszínén láthatók az úgynevezett Gyry és Sulci (tekercsek és völgyek). Ezek megnövelik az agy felületét, így több idegsejt is elfér ugyanabban a térben, nevezetesen a koponya.

Ily módon az agy teljesítménye növelhető anélkül, hogy a koponyának nagymértékben együtt kellene növekednie. Az agy felületesen különböző lebenyekre osztható, amelyek némelyike ​​neuroanatómiai és funkcionális határokat is alkot. Ide tartoznak a frontális (frontális lebeny), a parietális (parietális lebeny), az occipitalis (occipitalis lebeny) és az temporális (temporális lebeny).

Ezekben a lebeny területeken találhatóak a centrum fontos funkcionális központjai idegrendszer, mint például a beszéd- és érzékszervi központok (parietális lebeny), a hallásközpont és az elsődleges hajtások és érzések ülése (temporális lebeny), valamint a látóközpont, amely az occipitális lebenyben található. A homloklebeny motoros központokat, magasabb kognitív központokat (gondolkodás, döntés), a viselkedés és a késztetések székhelyét („ötlet eredete”) tartalmazza. E központok közötti komplex együttműködés, valamint az egyénként való gondolkodás és tervezés képessége megkülönbözteti az embereket a többi gerincestől.

Ezeket a különleges képességeket természetesen a különböző gerincesek agyának durva anatómiája is tükrözi. Az agy mérete és alakja eltér, és sok esetben speciális feladatokhoz is alkalmazkodik. Például a szagló- és hallóközpontok különösen hangsúlyosak a kutyáknál, és sokszor érzékenyebbek, mint az emberek érzékei. Minden fajnak, bármilyen fejlett is van, különleges képességekkel kell túlélnie a természetben. Ezek lehetnek fizikai természetűek is. Az érzékek továbbfejlesztése azonban, amely végül lehetővé teszi a környezettel való kommunikációt, fontos folyamat és végső soron a természetes evolúció része.