Gerinclemezek és szalagok
An csigolyák (= csigolyaközi korong) két csigolyatest porcos kapcsolatát képviseli. Ez áll a kötőszöveti és a porcos külső gyűrű, az úgynevezett annulus fibrosus és egy puha belső zselatinos mag, a nucleus pulposus.
- Csigolyaközi porckorong (intervertebrális lemez) - Discus inter vertebralis
- Kocsonyás mag - nucleus pulposus
- Rostgyűrű - Anulus fibrosus
- Gerincideg - N. spinalis
- Gerincvelő - Medula spinalis
- Gerinces folyamat - Processus spinosus
- Keresztirányú folyamat - Processus transversus
- Kiváló ízületi folyamat - kiváló ízületi folyamat
- Csigolyaközi lyuk - Foramen intervertebrale
- Csigolyatest - Corpus csigolyák
- Elülső hosszanti szalag - Lig.
hosszanti anterius
A csigolyák pufferként működik, elnyeli a gerincet érintő sokkokat és rezgéseket. Ezenkívül lehetővé teszi az egyes csigolyák jobb mozgását is egymással. Nem minden csigolyánál van ilyen puffer: Az első és a második nyaki csigolya speciális ízületet képez, ezért eltérő a szerkezete.
Ugyanez vonatkozik a keresztcsont és a farkcsont csigolyák, amelyek a fejlődés során összeolvadnak (lásd: sacrum és coccyx fentebb). A. - nak tulajdonított fontos feladatok és funkciók miatt csigolyák, érthető, hogy külön felelősséget kell tanúsítani vele szemben. Ez azt jelenti: Ha lehetséges, kerülni kell a gerincoszlop károsodását.
Ez például „hátbarát” magatartással („hátsó iskola“). Ezen túlmenően azonban az is különös jelentőséggel bír, hogy a csigolyaközi korongot önmagában megfelelően táplálják. Ennek a „helyes” táplálkozásnak semmi köze az egészséges táplálékbevitelhez.
A csigolyaközi porckorong mozgékonyságát és rugalmasságát rendszeres folyadékbevitel útján lehet elérni, ami viszont csak egészséges és elegendő emberi mozgással érhető el. Ha az intervertebrális lemezt megfelelő váltakozással terhelik és rakják le, akkor a megfelelő munkafolyadék felszívódást általában a a lemezre ”. Az intervertebrális lemez rugalmasságának fenntartása érdekében semmi sem fontos, mint a mozgás. Ennek a mozgásnak azonban megfelelőnek kell lennie.
Ez azt jelenti, hogy az állandó mozgás is, csak kis törésekkel ugyanolyan negatív hatással lehet, mint a mozgás krónikus hiánya. Mindkét esetben a porcos külső gyűrű törékennyé és repedezetté válhat. A belső kocsonyás mag így lehetőséget kap a megjelenésre, hogy bizonyos körülmények között porckorongsérv alakulhasson ki.
Annak biztosítása érdekében, hogy a gerincoszlop ne csak megtámaszkodjon, hanem maximális mozgékonysággal is rendelkezzen, erős szalagoknak kell a helyükön lenniük, amelyek a gerincoszlop teljes hosszában átnyúlnak. Ezenkívül további szalagokra van szükség, amelyeket a cikk során bemutatunk. A hátizmok további támogatást nyújtanak az egész szalagrendszer számára.
Csak az együttes fellépés és a kölcsönös megtámasztás teszi lehetővé a gerincoszlop jól ismert rugalmas és stabilizáló funkcióját és szerkezetét, és ezáltal lehetővé teszi a sokféle irányú mozgás lehetőségét, beleértve az esetleges forgási mozgásokat is.
- Az elülső hosszanti szalag felelős a hasüreg és a gerinc közötti stabilizációért.
- A hátsó hosszanti szalag átnyúlik a hátsó részen gerinces test az elülső részeket felszínre hozza és kibéleli gerinccsatorna területen.
- A sárga csík (= Ligamentum flavum) a megfelelő csigolyaívek között helyezkedik el.
- Az övrendszer összeköti az egyes csigolyák keresztirányú folyamatait a köztes keresztirányú folyamatokkal.
- Sávos rendszer (= inter-spinos folyamat - sávok) összeköti a gerinces folyamatokat és ezáltal a csigolya hátát egymással.
- Ezenkívül egy szalag kiterjed az összes gerinces folyamatra, és hátsó stabilizáció formájában támogatja a gerincet.
Az intervertebrális lemez pufferként szolgál két csigolya között. Egy külső rostos gyűrűből (annulus fibrosus) és egy kocsonyás tömegű belső magból (nucleus pulposus) áll.
A mag a reverzibilis vízkötést szolgálja, vagyis képes - az aktuális terheléstől függően feltétel a megfelelő gerincszegmensből - engedje fel (nehéz terhelés) vagy szívja be (csökkenő terhelés) a vizet, így egyfajta vízi párnának vagy szivacsként hat. A csigolyaközi porckorong tehát az sokk a gerinc elnyelője, és ezáltal óriási erőknek van kitéve, ami tükröződik a korong egyre gyakoribb kiemelkedéseiben, vagy akár a prolapsusaiban, amelyek a mai betegek korai éveiben is előfordulnak. Egy ilyen porckorongsérvben a külső szálas gyűrű porózusá és repedezetté válik, így a mag részei előkerülnek és részben lecsúsznak a gerinccsatorna, ahol irritálhatják idegek futás ott (lásd alább).
