A légzés összes izma
Belégző izmok (inspirációs izmok) Kilégző izmok (kilégző izmok)
- Rekesz (diafragma) = a legfontosabb légzőizom
- Musculi intercostales externi (külső intercostalis izmok)
- Musculi levatores costarum (bordaemelő)
- Scalene izom
- Serratus posterior superior izom
- Musculus serratus anterior (elülső fűrész izom)
- Musculus rectus abdominis (egyenes hasi izom)
- Musculi intercostales interni et intimi (belső intercostalis izmok)
- Hasizmok
- A hátsó alsó serratus izom
- Musculus retractor costae
- Transversus thoracis izom
- Subcostalis izom
- Kulcscsont
- Borda
- Tüdő
- Mellkas
- Szív
- Rekeszizom
- Máj
- gátor
- Dermális artéria (aorta)
- Superior vena cava
Bronchialis izomzat
A hörgő izomzatának van egyfajta ellenőrző funkciója a lélegző levegő az egyes szakaszokra. Általában spirálisan helyezkedik el a légutak körül, és különösen sok a kis és közepes méretű hörgőkben. Ennek értelme van, mert a falaknak kevesebb van porcogó növekvő távolsággal a nyak és így átmérőjük sokkal erősebben változtatható összehúzódások.
A hörgőkben, ahová állítólag sok levegő jut, az izmok ellazulnak és a hörgők átmérője kiszélesedik. Ellenkező esetben az izmok megfeszítése csökkent átmérőt és így kevesebbet eredményez szellőzés az tüdő szakasz. A hörgőizmok nagyobb, bár nem feltétlenül szánt szerepet játszanak, amikor lélegző out.
Ha az izomzat feszült, és így a hörgőcső átmérője keskeny, akkor lehetséges, hogy a kilégzés fázisában nem elegendő levegő távozhat az alveolusokból. Most a következő során belélegzés, több levegő kerül hozzá, amely a következő lélegzetvétel során nem tud eléggé kifolyni. Ezt a mechanizmust obstruktívnak (= okkluzívnak) nevezik tüdő zavar.
Hosszú távon az érintett alveolusok szó szerint kiürülnek - ebben az esetben hívják tüdő emfizéma. Most természetesen megkérdezheti magától, miért belélegzés több levegő jut a tüdőbe, mint ahány kiléphet a kilégzés során. Ennek oka a következő: közben belélegzés, negatív nyomás van a tüdőben, amely természetesen a hörgőket is kitágítja.
A kilégzést a tüdő túlnyomása váltja ki - ez a túlnyomás a légutakat is összenyomja. A hörgő izomzat úgynevezett simaizom típusú. Ez azt jelenti, hogy tudatos kontroll nélkül működik, de impulzusait a vegetatív (autonóm) idegrendszer.
A vegetatív két része idegrendszer (szimpatikus idegrendszer (rövid: szimpatikus idegrendszer) - paraszimpatikus idegrendszer (röviden: parasimpatikus idegrendszer)) értelmetlen hatást fejt ki. Mint minden kapcsolat között idegek és az izmok, a megfelelő hatást az izom közvetíti fehérjék az sejt membrán (receptorok), amelyek az idegek jelét izomgerjesztéssé vagy kikapcsolódás alakjuk megváltoztatásával. A stressz és a fizikai munka során a szimpatikus idegrendszer jelet küld a kikapcsolódás a hörgő izomzatának és így a légutak kiszélesedésének (hörgőtágulat).
Ezt az úgynevezett béta-2 receptorok közvetítik, amelyek a sejt membrán az izomsejtek. Légszomj (dyspnoe) esetén, amelyet a hörgőizmok fokozott feszültsége okoz, speciális gyógyszereket (béta-2 szimpatomimetikumok) adnak, amelyek a tünetek enyhüléséhez vezetnek, mivel utánozzák a szimpatikus idegrendszer a receptorokon (mimetikus = utánozni). A paraszimpatikus idegrendszer, amely pihenés és alvás közben aktív, izomfeszültséghez vezet, és ezáltal a légutak szűküléséhez (hörgőszűkület).
Vannak más anyagok, amelyek hörgő izomfeszültséget okozhatnak, amelyek közül a legfontosabb hisztamin. Ezt hisztamin speciális védekező sejtek (úgynevezett hízósejtek) választják ki egy allergiás reakció. Az összeg a hisztamin általában akkora, hogy az izmok megfeszülnek. Ez teszi lélegző veszélyesen nehéz a beteg számára. Ez feltétel asztmás rohamnak (asztmás rohamnak) nevezik.