Átmeneti kiváltott optoakusztikus emissziók: kezelés, hatások és kockázatok

Átmeneti idézett fel otoakusztikus emisszióvagy TEOAE-k, a belső fültől egy rövid és széles sávú akusztikus ingerre adott akusztikus válaszok. Így a rövid akusztikus ingerek mechanikus választ váltanak ki a belső fülből, amelyet külsőleg hangként továbbítanak.

Mi az átmeneti kiváltott otoakusztikus emisszió?

Átmeneti idézett fel otoakusztikus emisszióvagy TEOAE-k, a belső fültől egy rövid és széles sávú akusztikus ingerre adott akusztikus válaszok. Az átmeneti megidézés mérése otoakusztikus emisszió nagyon fontos vizsgálat a hallás diagnosztikájában a hallássérülések tisztázása érdekében, különösen halláskárosodás. Támogatja a belső fül és a külső fül szelektív tesztelését haj sejtek, amely lehetővé teszi a halláskárosodás lehetséges okainak tisztázását. Ezek az akusztikus alapú átvitelek a fülcsatornába jutnak a csontrendszeren keresztül és dobhártya, a hang érzékelésével ellentétes irányban. Az emberek megközelítőleg 97% -ánál kimutatták, hogy ilyen átmeneti okozott otoakusztikus emisszió. Ezek a leggyakoribb klinikai felhasználások közé tartoznak, és Kemp visszhangként is ismertek, mint klasszikus otoakusztikus emissziót. Az ilyen átmeneti kiváltott otoakusztikus emisszió oka a külső haj a csigában található sejtek. A cochlea egy úgynevezett cochleáris amplifikációs mechanizmussal részben felerősíti a hanghullámokat, lehetővé téve a hallást alacsony hangnyomásszint mellett. Azonban a haj sejtek enyhe késéssel továbbadják ezeket az oszcillációkat, visszhangoznak és a hallójárat hosszabb hangjelzéssel ellátott rövid hangesemény után. A mérés, valamint az átmeneti kiváltott otoakusztikus emisszió kiváltása az audiometria területe, és lehetővé teszi a belső fül lehetséges betegségeinek diagnosztizálását. A jel, ha a belső fül sérült, gyengébbé válik, vagy teljesen elhalványulhat.

Funkció, hatás és célok

Az átmeneti kiváltott otoakusztikus emissziókat kattintások váltják ki, majd mérsékelt hangon kattanásként a fülbe továbbítják kötet szonda segítségével a külső hallójárat. A szünetekben visszaverődő zajt a kibocsátott zajig mérjük, és egy speciális számítógépes program segítségével szűrjük, és grafikus ábrázolásban jelenítjük meg. Ez az eljárás mindegyik fül egyedi képét biztosítja, amely egyszerre egyedi és egyedi, hasonló az ujjlenyomathoz. A véletlenszerű találatok kizárása érdekében a méréseket felosztják és összehasonlítják részeredményeikkel. Ha a két mérés között magas az egyetértés szintje, ez az átmeneti kiváltott otoakusztikus kibocsátások bizonyítékának tekinthető. Az átmeneti kiváltott otoakusztikus emisszió, a TEOAE fontos a lehetséges eset tisztázása szempontjából halláskárosodás. Mivel az átmeneti okozott otoakusztikus emisszió akár 35 decibel is felfedhet egy lehetségeset halláskárosodás, ezek értékes eszközei a szűrővizsgálatoknak. Átmeneti kiváltott otoakusztikus emissziókat már alkalmaznak az újszülötteknél, de szélesebb alapú ingerhatásuk miatt kevésbé tekintik őket frekvenciaspecifikusnak. Az átmeneti kiváltott otoakusztikus emissziók segítségével a belső fülből származó hallási rendellenességek a születést követő órákban kimutathatók. Ezenkívül a mérések lehetővé teszik a 20-30 decibel feletti hangérzékelési zavar kizárását. A legtöbb esetben a kibocsátásnak nagyon alacsony a hangnyomásszintje, legfeljebb 10 decibel, nagyon halk hangjelek mérése, amely szinte lehetetlen lenne elektronikus utómunka nélkül. Különbözőkkel kombinálva intézkedések, akkor nyújtanak fontos eredményeket, ha a mérési környezet a lehető legkevesebb háttérzajt tartalmazza. Ebben az esetben a szonda optimálisan helyezkedik el a hallójárat, habbal vagy szilikonnal lezárva, és a lehető legcsendesebb helyzet a környezetben biztosított. Maga a mérés legfeljebb egy tizedmásodpercet vesz igénybe, és több percen keresztül megismétlődik. Körülbelül 300 mérést végeznek a folyamat során. A fül viszonylag állandó reakciói miatt olyan üzenetek jönnek létre, amelyek hasznos értékek a jel rekonstrukciójához. A külső szőrsejtek válaszai és azok elrendezése információt nyújtanak az átmeneti kiváltott otoakusztikus emissziókról. Így a kattintás ingerrel rendelkező jelkomponensek esetében az ovális ablakhoz közeli külső szőrsejtek nagy frekvencián reagálnak. Alacsonyabb frekvenciájú jelkomponensek esetében a külső szőrsejtek a bazilaris membrán irányába reagálnak. Az úgynevezett retrográd mozgóhullámok eltérő haladási idejével, vagyis a hang irányával szemben elemzések lehetségesek, és ezáltal kijelentések a tényleges hallásról is bizonyos frekvenciatartományokban. Az átmeneti kiváltott otoakusztikus emisszió mérését a belső fül csökkent funkcióinak monitorozására is használják halláskárosodás vagy zaj okozta halláskárosodás esetén. A belső fül károsodása, amelyet olyan gyógyszerek részesítenek előnyben, mint kemoterápiás szerek, dehidratáló szerek, vagy akár bizonyosak antibiotikumok korán felismerhető.

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

Az átmeneti kiváltott otoakusztikus emisszió értelmes mérése nem lehetséges, például ha a környezeti zaj túl erős, a szondacsatornák el vannak akadva, vagy olyan vezetőképes rendellenesség van, mint pl. középfül betegség. Viszont fordítva ez nem igaz a belső fülbetegségre, ha nincs bizonyíték az átmeneti kiváltott otoakusztikus emisszióra. A halláskárosodás bizonyos formái, amelyek kvázi a külső szőrsejtek mögött vannak, központi okok vagy idegi, hallási idegekkel kapcsolatos hallási rendellenességek miatt, méréssel nem mutathatók ki. A mérés azonban ideális, mert ez a vizsgálat nem igényli a beteg aktív segítségét. Így lehetséges az újszülött problémamentes mérése is. Az átmeneti kiváltott otoakusztikus emisszió azonban csak bizonyos mértékű halláskárosodásig hasznos. Az időskor csökken, és néha teljesen hiányoznak. Ennek ellenére a szubjektív hallás, valamint az audiogram normális lehet. A hallóképesség megbízható meghatározásához tanácsos több vizsgálati eljárást kombinálni az optimális általános eredmény elérése érdekében.