Mi a prosztatarák hormonterápiája?
Hormonterápia prosztata rák a androgén-függőségét használja prosztata rák terápiás célokra. Az androgének, Mint például a tesztoszteron, férfi neműek hormonok amelyeket a herék és kis mértékben a mellékvese. Többek között azok növekedéséhez és elterjedéséhez vezetnek prosztata rák sejtekben.
Pontosabban, a hormonterápia olyan hormonelvonási terápia, amelynek során a daganatsejtek növekedési ingerét a hormon felszabadulásának elnyomásával csökkentik. A hormonterápiát kémiai kasztrálásnak is nevezik, mert ugyanaz a hatása, mint mindkettő műtéti eltávolításával végzett kasztrálásnak herék. A hormonterápia különféle aktív összetevőket alkalmaz, amelyek az androgén felszabadulás folyamatának különböző pontjain avatkoznak be.
Kinek alkalmas a hormonterápia?
A prosztata terápiája rák gyógyító, azaz gyógyító kezelési lehetőségekre és palliatív, azaz palliatív kezelési lehetőségekre oszlik. A gyógyító terápia magában foglalja a prosztata radikális eltávolítását (prosztatectomia) a nyirok csomópontok, amelyek szükség esetén sugárzással kiegészíthetők.
Alternatív megoldásként a sugárzás végezhető külsőleg is. Ez a két kezelési lehetőség egyenértékű. A hormonterápiát gyógyító és palliatív módon is elvégzik.
A gyógyító terápia keretében a külső sugárzás mellett hormonterápiát alkalmaznak. Segíthet javítani a prosztatarák. Ha a gyógyító terápia ellen hoznak döntést, vagy ha távoli metasztázisok jelen vannak, a hormonterápiát az a részeként alkalmazzák palliatív terápia koncepció. A hormonterápia alternatívájaként palliatív megközelítés alkalmazható megfigyelési várakozásként. Ez azt jelenti, hogy a daganat progressziója csak a tünetek megjelenéséig figyelhető meg.
Mely hormonokat alkalmazzák?
Szigorúan véve nem hormonok használt. Olyan gyógyszereket használnak, amelyek úgy viselkednek, mintha lennének hormonok. A rendszeres kiadása tesztoszteron a következő módon működik.
A diencephalon (hypothalamus), a luteinizáló hormon felszabadító hormon (LH-RH vagy GnRH) zajlik. Ez a luteinizáló hormon (LH) a agyalapi mirigy (hipofízis). Az LH viszont az androgén termeléséhez vezet tesztoszteron a herékben.
A tesztoszteron visszacsatolási mechanizmus segítségével lelassítja az LH felszabadulását. A hormonterápiában alkalmazott gyógyszerek prosztatarák cselekvési helyük szerint különböző csoportokba vannak osztva. Ezek a következők: LH-RH analógok LH-RH antagonisták Antiandrogének Közvetlen tesztoszteronszintézis-gátlók Különböző csoportokból származó több gyógyszer kombinációja is lehetséges.
A hormonterápiára alkalmazott gyógyszerek beadhatók szakaszos vagy folyamatos kezelés formájában. Folyamatos kezeléssel a betegek véglegesen kapják a gyógyszereket. Szaggatott kezelés esetén a terápiát egy kontrollértékig (PSA érték) egy meghatározott alsó határ alá esik.
Ezután a terápiát szüneteltetik, amíg a kontrollérték ismét nem lépi túl a felső határt. Az időszakos kezelés előnyei egyrészt a mellékhatások ritkább előfordulása és a kasztrálási ellenállás kialakulásáig tartó hosszabb kezelési időszak.
- LH-RH-analógok
- LH-RH antagonisták
- Antiandrogének
- Közvetlen tesztoszteronszintézis-gátlók
Az LH-RH analógok, más néven LH-RH agonisták, úgy viselkednek, mint maga az LH-RH.
LH felszabadulásához vezetnek a agyalapi mirigy. Ez viszont a tesztoszteron termelésének növekedéséhez vezet a herék. A tesztoszteron ezen kezdeti növekedését fellángolási jelenségnek nevezzük.
A folyamatos stimuláció az LH-RH receptorainak számát okozza az agyalapi mirigy csökken, ami az LH-RH iránti érzékenységet eredményezi. Ennek eredményeként a tesztoszteronszint is csökken, és a tumorsejtek elveszítik növekedési ingerüket. Az LH-RH analógokat depóinjekciók formájában alkalmazzák az izomba vagy a bőr alá.
Az LH-RH antagonisták az LH-RH-val ellentétes irányban működnek. Blokkolják az agyalapi mirigy LH-RH receptorát. Következésképpen kevesebb LH szekretálódik és kevesebb androgének a herékben termelődnek.
A növekedés prosztatarák a sejtek lelassulnak. Az LH-RH analógokkal ellentétben az LH-RH antagonisták kezdetben nem termelnek magasabb tesztoszteron koncentrációt. Az LH-RH antagonistákat depó fecskendőként is beadják. Az antiandrogének, más néven androgén receptor antagonisták, hasonló szerkezetűek androgének maguk.
Blokkolhatják a prosztatarák sejtjeinek androgén receptorait, és így megakadályozhatják a hormon helyi hatását. Az antiandrogének kis mértékben gátolják az LH felszabadulását az agyalapi mirigyben, következésképpen csökkentik a tesztoszteron felszabadulást is. Gyakran használják LH-RH analógokkal kombinálva.
A kombinációt teljes androgén blokádnak nevezik. Ez különösen hasznos a terápia kezdetén, hogy csökkentse az LH-RH analógok kezdeti androgén növekedését. Az antiandrogéneket tablettákként szedik. A hatóanyagok ebbe a csoportjába tartozó újabb anyagok még akkor is hatékonyak, ha a daganat rezisztenssé vált a kasztrálással szemben, vagyis a hormonterápia nem hatékony.
