Szinonimák tágabb értelemben
vakbélgyulladás terápia, vakbélgyulladás kezelése, vakbélgyulladás detektálása
Bevezetés
A diagnózis vakbélgyulladás egy tapasztalt orvos számára is kihívást jelenthet. A tünetek nem mindig olyan egyértelműek, és vannak olyan diagnózisok, amelyek hasonló tünetekkel járnak (differenciáldiagnózisok). A függelék változó helyzete szintén diagnosztikai probléma. A diagnózis megerősítése után megfontolható a megfelelő terápia.
A vakbélgyulladás diagnózisa
Az orvos-beteg konzultáció (anamnézis) során meg kell kérdezni, hogy történt-e a fájdalom a középső hastól a jobb alsó hasig. A legfontosabb azonban a fizikális vizsgálat, amelyben egyes vizsgálati módszerek úttörőek lehetnek.
- Egy nyomás fájdalom a jobb alsó hasban a legfontosabb vezető megállapítás.
Aktivitáskövető fájdalom maximum a McBurney és / vagy a Lanz pontban. A McBurney-pont a külső harmadban helyezkedik el a jobb elülső felső csípőgerinc (spina iliaca anterior superior) és a köldök között. A Lance Point a két elülső felső csípőtüske közötti vonal jobb harmadában helyezkedik el.
- A Blumberg jel a bal (kontralaterális) hasi oldalon jelentkező fájdalom.
A bal alsó hasat lassan benyomják, majd gyorsan elengedik.
- Ha a vastagbél a vakbél pólusa felé terül el, fájdalmat lehet kiváltani, amelyet Rovsing-jelnek nevezünk.
- Ha a hashártya már érintett, megnövekedett izmos védekezési feszültség (défense musculaire) figyelhető meg a has érzésénél.
- Különösen fontos a koppanó fájdalom (ütőfájdalom) a jobb elülső felső csípőgerinc (spina iliaca anterior superior), a köldök és a szeméremszimmetrikus háromszögben, az úgynevezett Sherren-háromszög.
- A has sztetoszkóppal történő hallgatása (auszkultáció) során a gyulladás kezdetén élénk bélhangokat észlel. A bélhangok a betegség során elhalványulnak, mivel a betegség kialakulása hashártyagyulladás (a gyulladás hashártya) a bél reflexes bénulásához vezethet bélelzáródás (bélelzáródás).
- A további során egy bonyolult hashártyagyulladás, a tapintás alkalmanként fájdalmat tapasztal végbél a ... val ujj (rektális digitális vizsgálat). Ez a jelenség arra utal tályog vagy gyulladásos folyadék felhalmozódása a medencében.
- A testhőmérsékletet meg kell mérni mind a hónaljban, mind a végbél.
A betegek 50% -ának axilláris-rektális különbsége 1-0.8 ° C.
- A psoas jelek akkor jelentkeznek, amikor a vakbél az ileopsoas izmon fekszik, vagyis a vakbél mögött (retrocecalis). Ebben az esetben a láb a csípőizület fájdalmas az ellenállás ellen.
- A Chapman jelzéssel a betegnek fájdalma van, amikor ülő helyzetből feláll.
A vér teszt során különös figyelmet kell fordítani a gyulladás értékére. Ezek az értékek tartalmazzák a fehér színt is vér sejtek (leukociták), amelyek a szervezetben egy fertőzés során megnövekednek (> 12,000 XNUMX sejt / μl vér (leukocitózis).
A leukocytosis mértéke nem mindig korrelál a betegség sürgősségével. Kisgyermekeknél a leukocita szám különösen gyorsan növekedhet, idősebb embereknél pedig nagyon alacsony vagy akár hiányozhat is. A C-reaktív fehérje (CRP érték) további paraméterként szolgál.
A CRP által létrehozott máj egy úgynevezett akut fázisú fehérje, és élesen emelkedik vírusos és különösen bakteriális fertőzések esetén. Az urológiai ok kizárása érdekében (pl hólyaggyulladás), amelyet hasonló tünetek kísérhetnek, mindig vizelet tesztcsíkot (Urostix) kell használni. Szonográfiával (ultrahang) a hasi szervek nem invazívan (fizikai sérülés nélkül) és sugárterhelés nélkül értékelhetők.
Egyrészt a jeladó bocsát ki ultrahang hullámok, amelyeket elnyelik vagy visszavernek a különféle típusú szövetek, amelyekkel találkoznak. Másrészt a jelátalakító visszaveszi ezeket a visszaverődő hullámokat, amelyeket elektromos impulzusokká alakítanak át, és a szürke különböző árnyalatú képernyőn jelenítenek meg. A függelék ábrázolása szonográfiában különösen nehéz, és egy tapasztalt vizsgáztató kezébe tartozik. A mai eszközök nagy felbontásúak, ami lehetővé teszi a diagnosztizálást vakbélgyulladás nagyon magas százalékban.
A vizsgálat néha nehéz, mert a vakbél különösen változó helyzetben van, és gyakran a bélgázok fedik le, amelyek a függelékben találhatók, és vékonybél. A vizsgabiztosnak állandó nyomással és sok türelemmel „el kell tolnia” a légréteget. Az egészséges vakbél átmérője kb.
6 mm és három rétegű. A gyulladt függelék duzzadtnak tűnik, és nagyobb, mint 8 mm. Ha a vakbél átmérője 6 és 8 mm között van, akkor ismételt szonográfiai ellenőrzéseket kell végezni a megállapítások bármilyen romlásának gyors észlelése érdekében.
A gyulladás további jelei a függelék körüli folyadékhatár, fokozott vér áramlás a vakbél falába, fájdalom tapintáskor és összenyomhatatlan vakbél nyomás alkalmazásakor. A legjellemzőbb jel azonban a „kokárda” (a függelék keresztmetszetben célként viselkedik), amely a betegség előrehaladtával egyre homályosabb és visszhangmentesebb (sötétebb). A perityphilitic megbízható diagnózisa tályog különösen fontos.
A bélfal megsemmisültnek tűnik, és a visszhangmentes üregek lenyűgözőek. Hirtelen súlyos hasi fájdalom (akut has), egy Röntgen A hasüreg nem tudja közvetlenül diagnosztizálni a vakbél gyulladását, de kizárhatja a szövődményeket. Azonban egy röntgen bizonyos jelzéseket adhat vakbélgyulladás.
Fontos jelzés lehet például egy erősen levegőzött vakbél (vakbél meteorizmus), amelynek folyadékszintje a jobb alsó hasban van. Ha a vakbél a függelék mögött helyezkedik el (retrocecalis helyzet), és az izom ileopsoas hüvelye (fascia) is gyulladt, a psoas perem árnyéka eltűnhet a röntgen szemben az ellenkező oldallal. Előrehaladott, diffúz hashártyagyulladás, a bélbénulás (paraytic IIeus) képe megmutatkozhat, erősen levegőzött bélhurokkal és folyadékszinttel.
Ezeket a szinteket a bélhurkokban álló folyadék okozza, amely felett levegőztetett üreg képződik. Az üregek sötét félkörnek tűnnek a röntgenképen. Ha egy tályog már kialakult, lehetséges lehet a tályog belsejében olyan folyadékszint kimutatása, amelyet a bélfal nem vesz körül (extraintesztinális).
Az apendicitis egyetlen okozati terápiája a vakbél műtéti eltávolítása (vakbélműtét). A legfontosabb itt a diagnózis gyors megerősítése, vagy legalább megalapozott gyanú, hogy a műtét a tünetek megjelenésétől számított 48 órán belül elvégezhető legyen. Az orvos először elrendeli az étrend korlátozását (nulla diéta), és a táplálékot a ér (parenterálisan).
Az alsó has hűlése „jégbuborékkal” megkönnyebbülést és beadást nyújthat antibiotikumok (baktériumok- a műtét előtt végzett gyógyszerek megölése csökkenti a baktériumok terjedésének kockázatát. A függelék műtéti eltávolításának két lehetősége van: A leggyakoribb megközelítés az an vakbélműtét az alternatív metszés. Ez a bemetszés átlósan halad jobb felsőtől balra lent a jobb alsó hasban.
A bőrmetszés után először megvizsgálják a függeléket és megjelenik a függelék. Mint a vékonybél, a függelék a hasüreg hátsó falán található kis mesenteriumhoz van rögzítve. A hajók a vakbél ellátása ebben a mesenteriumban található, amelyeket a műtét során lekötnek, majd elválasztanak.
Majd a függeléket lekötik és levágják. A kapott vakbélcsonkot Taback zsákvarrásával vagy Z-varrattal süllyesztik a vakbélbe. A Hirsch a vakbél eltávolítását jelenti a legkisebb konstrukciós bemetszésekkel és egy sebészeti kamera használatával (minimálisan invazív műtét; kulcslyuk-műtét).
Az első bemetszést a köldök alatt végezzük (infraumbillikus), és ezen a metszésen keresztül egy mini kamerát helyezünk a hasüregbe. Ily módon megvizsgálják a hasüreget. Két további bemetszést (általában a bal és a jobb alsó hasban) használnak a munkaeszközök behelyezésére.
A gyulladt függeléket ezután ezeken a munkacsatornákon keresztül eltávolítják. A laparoszkópos eljárás előnye a minimális szövetkárosodás és a hasüreg jó áttekintése a kamerán keresztül. Sebészeti beavatkozással nem igazolt vakbélgyulladás esetén mindazonáltal indokolt megelőző (profilaktikus) vakbélműtét.A hasi üregben azonban intenzíven kell keresni a panaszok egyéb okait.
A vékonybél mindig szisztematikusan meg kell vizsgálni Meckel divertikuluma. A nőknél a női belső nemi szervek vizsgálata különös jelentőséggel bír, mivel itt gyakran alacsonyabb az oka hasi fájdalom találhatók (lásd fent). Ha a vakbélgyulladáson kívül más oka van a fájdalomnak, a függeléket a helyén kell hagyni.
A vakbél eltávolítása után a patológusnak mikroszkóp alatt szövettanilag meg kell vizsgálnia a készítményt. Ennek ki kell zárnia annak lehetőségét, hogy egy korábban nem észlelt carcinoma vagy carcinoid jelen legyen a gyulladt függelékben. Néhány szövődmény előfordulhat a műtét után is.
Ide tartoznak a sebfertőzések, tályogok, a bélbénulás bélelzáródás (ileus) és a függelék csonkjának szivárgása (fekély). Egy mechanikus bélelzáródás (ileus) néhány nap múlva a vakbél eltávolítása után jelentkezhet, mint korai bélbénulás (korai filius), ha sebgyógyulás. De még évekkel a műtét után is kialakulhat késői szelep a hasüregben lévő tapadások (bilincsek) miatt.
A posztoperatív mortalitás nem komplikált esetekben 0.2%, diffúz peritonitis esetén 10% -ra nő. Ha a vakbélgyulladás jelei nem egyértelműek, más, hasonló tünetképződéssel járó betegségeket is figyelembe kell venni (megkülönböztető diagnózis). Csecsemőkorban a megkülönböztető diagnózis teleszkópos bél behatolás vagy a bél forgása, beleértve a bél címerét (volvolus).
Azonban, cukorbetegség a mellitus nem specifikussal is megnyilvánulhat hasi fájdalom. Az iskolások viszont hasonló tüneteket mutathatnak a bélben influenza (enteritis) vagy féregbetegségek. Pubertás korban és fiatal felnőttkorban olyan betegségek, mint pl Crohn-betegség vagy húgyúti fertőzéseket adnak hozzá.
A nőknél nőgyógyászati betegségek, mint pl endometriosis a belekben a petevezeték (kismedencei gyulladásos betegség) és méhen kívüli terhesség (tubális terhesség) kerülnek be. Ezen kívül különösen hangsúlyos menstruációs fájdalom (dysmenorrhoea) szintén hasonló klinikai képet mutathat. Középkorú emberek hasi fájdalmai esetén olyan betegségek, mint pl vese kövek (urolithiasis), nőknél pedig nagyobb fájdalmasak petefészek ciszták (petefészek-ciszták) szintén lehetségesek.
Az idősebb emberek nagyobb valószínűséggel szenvednek olyan betegségektől, mint a vakbél bél diverticula (diverticula), vakbél karcinóma, ischaemiás vastagbélgyulladás vagy bélinfarktus. Bizonyos differenciáldiagnózisok kevésbé függetlenek az életkortól, mint pl Meckel divertikuluma, orális sérv, a függelék karcinoidjai és szalmonella fertőzések (tífusz, paratífusz). A vakbélgyulladást a csíra a vér révén a vakbélbe (általában függeléknek nevezik), vagy a béltartalom (széklet) átadásával baktériumok/ csíra a függelékbe.
Néhány órán belül erős fájdalom jelentkezik a jobb alsó hasban, hányinger és a hányás általában előfordulnak. Ha a tünetek óráról órára súlyosbodnak, általában akut vakbélgyulladásról van szó, azaz a vakbél (függelék) gyorsan előrehaladó gyulladásáról. Itt fontos, hogy gyorsan cselekedjünk, és az orvosnak általában nincs más választása, mint egy olyan műveletet végrehajtani, amely megakadályozza a bélszövet felrepedését, valamint a gyulladt és csírával benépesített tartalom bejutását a nyitott hasüregbe.
Elvileg azonban lehetséges a vakbélgyulladás konzervatív, azaz műtét nélküli kezelése is. Ezt az orvos ritkán javasolja, de súlyos gyulladás esetén nem hajtható végre. Különösen azok a betegek használhatják ezt a módszert, akik krónikus vakbélgyulladásban szenvednek, vagyis többször előforduló tünetek, de a krónikus vakbélgyulladás kifejezést nem igazán definiálják, ezért a konzervatív módszert csak nagyon ritkán alkalmazzák.
Ha a beteg műtét nélkül akar terápiát végezni, akkor abszolút ágynyugalmat kell tartania annak érdekében, hogy ne terhelje feleslegesen a hasat, és ne provokálja a bélfal repedését. Ezenkívül a beteg nem ehet semmit a gyulladás teljes ideje alatt (étkezési szabadság). A gyógyulás további elősegítése érdekében a megfelelő antibiotikumok (attól függően, hogy baktériumok) szintén figyelembe kell venni.
Ezenkívül a beteget szigorú klinikai felügyelet alatt kell tartani, hogy a tünetek súlyosbodása esetén a műtétet a lehető leghamarabb elvégezhessék. Általánosságban elmondható, hogy az apendicitis mindig klinikai vészhelyzet, ezért mindig meg kell operálni. Különösen, hogy a műtét ma már rutinos, kevés kockázattal járó eljárás. Ezzel szemben a konzervatív terápia a betegség súlyosbodását váltja ki.
A vakbélgyulladás (a vakbélgyulladás) meglehetősen gyakori betegség, amely főleg 23 év alatti fiataloknál fordul elő. Pontosabban azonban nem a vakbél (vakbél) gyulladt, hanem csak a vakbél. Ennek ellenére általában vakbélgyulladásnak nevezik.
Ennek megfelelően a vakbél műtéti eltávolítását vakbélműtétnek nevezik, de az orvosok vakbélműtétről (a vakbél műtéti eltávolításáról) beszélnek. Akut vakbélgyulladás esetén mindig szükség van műtétre. Fontos, hogy gyorsan cselekedjünk vakbélgyulladás esetén.
A beteget legkésőbb az első tünetek után 36 órával meg kell műteni, hogy elkerülhető legyen a gyulladt szövet megrepedése, különben a gyulladt szövet behatolhat a nyitott hasüregbe. A műtét előtt megbízható diagnózist kell felállítani, általában egy ultrahang vizsgálat. A műtét során a beteget először el kell altatni, hogy fájdalomtól (fájdalomcsillapítástól) mentes legyen és a műtét alatt aludjon.
Általános érzéstelenítés általában használják. Alapvetően kétféle műtét létezik a vakbélgyulladás esetén. Az egyik a nyílt műtét, amelynek során a hasfalat egy szike segítségével teljesen kinyitják.
Ennek a módszernek az az előnye, hogy más szervrendszereket nagyon jól áttekint. Hátrány a nagyobb heg és a hosszabb utókezelés. Ma ezt a módszert általában csak vakbélműtét esetén alkalmazzák, mert ebben az esetben az orvosnak ki kell öblítenie a hasat, hogy eltávolítsa a gyomor gyulladt váladékát.
A második műtéti technika az laparoszkópia, ahol az orvos egy kis endoszkóp és egy kis kamera segítségével eltávolíthatja a függeléket. Ezenkívül szén-dioxidot pumpálnak a hasba, hogy leválassza a belet a környező struktúrákról. Ezután a függeléket tűző eszközzel eltávolítják.
Bár a sebésznek rosszabb áttekintése van ezzel a technikával, a beteget a műtét után sokkal gyorsabban hazaengedhetik, és nincs nagy hegje, ehelyett csak három apró pont marad a hasi területen, amelyen keresztül a sebész műtétet végzett. Mindkét műveletet általában önfeloldó varratokkal végzik, hogy elkerüljék a varrat eltávolítását a műtét után. Már egy nappal a laparoszkópos műtét után a beteg újra folyékony ételt vehet fel.
Nyílt műtét esetén általában hosszabb ideig tart, amíg a beteg normálisan jár és ételt fogyaszt. Vakbélgyulladás esetén alapvetően meg kell különböztetni az akut és a krónikus vakbélgyulladást. Az akut vakbélgyulladás mindig a műtét indikációja (ritka kivétel azok a betegek, akiknél nagy a műtét kockázata, mert nem tolerálják az érzéstelenítést).
A krónikus vakbélgyulladás fokozatos lefolyású, a tünetek néha súlyosbodnak, néha kevésbé súlyosak. Gyakran csak egy a függelék irritációja. Ezért sok szerző kerüli a krónikus vakbélgyulladás kifejezést, és kizárólag erről beszél a függelék irritációja.
Itt is egy vakbéleltávolítás segíthet terápiában, mert a gyakran előforduló tünetek utána eltűnnek. Helyette azonban konzervatív terápiát lehet végezni. Ebben az esetben fontos, hogy először tartózkodjanak mindenféle ételtől vakbélgyulladás jelei és az abszolút ágynyugalom megtartása érdekében.
Ezenkívül a legjobb, ha orvos ellenőrzi, és emellett megkapja antibiotikumok a megfelelő csíra ellen. Mivel a betegnek nem szabad inni, fontos, hogy infúziót és esetleg etetőcsövet helyezzen be. Ha a tünetek a következő napon belül nem javulnak, azonnal orvoshoz kell fordulni, és vakbélműtéten kell átesnie, különben fennáll az áttörés veszélye.
Az akut vakbélgyulladás mindig jelzi a sürgősségi műtétet, mert különben a vakbél kirobbanhat. Bizonyos esetekben, például olyan betegeknél, akik nem kívánnak műtétet végrehajtani, például intolerancia miatt érzéstelenítés, lehet először megpróbálni megakadályozni a műtétet, és helyette konzervatívan kezelni a beteget antibiotikumokkal. A vélemények nagyban különböznek arról, hogy ésszerű-e egy ilyen kezelés, vagy az antibiotikum-terápia csak késlelteti-e a műtét idejét. Mivel azonban a konzervatív antibiotikum-terápia mellett döntő beteget állandóan figyelni kell a kórházban, és a kezelés ideje alatt mesterségesen kell etetni, általában a műtétet részesítik előnyben.
Különösen krónikus vakbélgyulladás (néha vakbélgyulladás) esetén azonban antibiotikumokkal próbálják elkerülni a műtétet. Az antibiotikumot a kórokozótól és a kórokozó rezisztenciájától függően választják meg. Néhány tanulmány kimutatta, hogy ha a gyermeknek intravénásan (azaz a vérbe juttatják az antibiotikumokat) intravénásán adják be az antibiotikumokat ér) 24 órán át, majd még egy hétig lenyeli az antibiotikumot (szájon át), ezek a gyerekek sokkal gyorsabban fittek lesznek, mint azok a gyermekek, akiket meg kellett műteni. Németországban azonban a vakbélgyulladással kapcsolatos konzervatív antibiotikum-terápiát kritikusnak tekintik. Ha a vakbél perforációjáról van szó, a beteget nagy dózisú antibiotikummal kell kezelni, mert a baktériumok a szabad hasüregben vannak, és az antibiotikum által ártalmatlanná kell tenni őket, hogy megakadályozzák vérmérgezés (vérmérgezés).
