Bevezetés
A fő célok colitis ulcerosa terápia célja a fekélyes vastagbélgyulladás tünetei, a szövődmények elkerülése és ezáltal a beteg életminőségének fenntartása érdekében. Különbséget tesznek az akut rohamok terápiája és a hosszú távú terápia között. A terápia egyik fontos pillére a pszichoszomatikus ellátás is. A ma elérhető összes lehetőség a colitis ulcerosa csak tüneti, azaz nem tudnak küzdeni a betegség tényleges okával és meggyógyítani.
Terápia az irányelv szerint
Akut fázisokban, azaz akut gyulladás esetén a terápia a betegség súlyosságától függően fokozható. Kisebb relapszus esetén először a mesalazin terápiát javasoljuk, amelyet remissziós terápiában alacsonyabb dózisokban is alkalmaznak. Tabletták formájában vagy helyi gyulladás esetén is végbél, kúpként vagy habként adva.
Ha a mesalazin önmagában és még a megnövekedett adagolás mellett sem hatékony, a kortikoszteroidokkal tabletta formájában történő szisztémás terápiát az irányelveknek megfelelően kell megkezdeni. A választott gyógyszer prednizolon 8-12 hétig. Ha ez egy nagyon súlyos formája colitis ulcerosa, a terápiát kórházban kell elvégezni.
A kortikoszteroidokat kórházban vénás úton lehet beadni, ami hatékonyabbá teszi őket, mint tabletta formájában. Ha ez a terápia nem elég hatékony, immunszuppresszív gyógyszerek mint például a ciklospoprin A, azatioprin vagy Takrolimusz (tartalék gyógyszeres kezelés) adható helyette. Továbbá, antitestek mint például Az infliximab alternatívaként is kaphatók.
Ha a fekélyes folyamat vastagbélgyulladás olyan súlyos, hogy immunszuppresszív gyógyszerek or antitestek szükségesek, az irányelv a sebészeti terápiát proktokolektómia formájában javasolja. Ez azt jelenti, hogy az egész vastagbél és a végbél eltávolítják, amely gyógyítja a fekélyeset vastagbélgyulladás. A fekélyes gyógyszeres terápia vastagbélgyulladás két oszlopon alapszik.
Először akut rohamok terápiája, másodszor pedig hosszú távú terápia időközönként a remisszió fenntartása érdekében. Különféle gyógyszerek állnak rendelkezésre erre a célra. 1. szalicilátok (5-amino-szalicilát5-ASA): A mezalazin például a gyógyszerek ebbe a csoportjába tartozik.
Ezt a gyulladáscsökkentő gyógyszert beadhatjuk orálisan tabletta formájában vagy rektálisan a végbélnyílás (kúpok). Baloldali fekélyes vastagbélgyulladás esetén a klysma vagy a rektális hab rektális beadása elegendő. A harántot is érintő gyulladás esetén vastagbél (keresztirányú vastagbél) és a vastagbél növekvő része (növekvő vastagbél), a szalicilátokat orálisan kell beadni.
A szalicilátokat mind akut terápiában, mind remisszió fenntartásában alkalmazzák. A szulfalazin dózisa a roham súlyosságától függ. Ez a gyógyszer a szervezet leállításával működik immunrendszer, ezért immunszuppresszív gyógyszernek tekintik.
Olyan hatékonyan működik fekélyes vastagbélgyulladásban, mivel a immunrendszer. Ez az oka annak, hogy a remisszió fenntartásában, azaz az egyes támadások között választott gyógyszer, amelyben a betegnek valóban nincs tünete. Ennek célja a következő visszaesés hosszabb késleltetése.
Ha súlyos visszaesés van, akkor a sulfasalazine helyettesíthető vagy kiegészíthető mással immunszuppresszív gyógyszerek (például azathioprin vagy ciklosporin). Továbbá, parenterális táplálás gyakran ilyen esetben kell beadni, mivel a beteg a szokásos módon már nem tud ételt venni. Figyelembe kell venni, hogy szükség esetén elektrolitok, fehérje vagy vér parenterálisan is be kell nyújtani.
Ha 3 nap elteltével sem, vagy csak nem kielégítő javulás érhető el az ilyen visszaesés rendszeres kezelése után is, a beteget meg kell műteni. 2. glükokortikoidok (kortizon): Ez a jól bevált gyógyszer kiváló gyulladáscsökkentő hatású, és gyakran alkalmazzák, ha a szalicilátok nem elég hatékonyak. A glikokortikoidok nem előnyösek a hosszú távú terápiában, mert tartós mellékhatásaik vannak (pl csontritkulás).
Egyes betegek, például azok, akiknél a fekélyes vastagbélgyulladás tartósan aktív, hosszú ideig tartó kezelést igényelnek alacsony dózisú glikokortikoidokkal. A legnépszerűbb glikokortikoid a budezonid, mivel az a máj, így kevesebb mellékhatása van annak ellenére, hogy a belekben jó hatással van. A kezelés során rektálisan, orálisan és intravénásan is beadhatók. A kortikoszteroidokkal végzett kezelés végén fontos, hogy „kicsúsztassuk őket”, azaz ne hagyjuk abba a gyógyszeres kezelést hirtelen, hanem a dózist szabályozottan, a menstruációs gyógyszer adagjának csökkentésével szabályozzuk.
3) Immunszuppresszív gyógyszerek: A fekélyes vastagbélgyulladás terápiás-refrakter kezelésében immunszuppresszív gyógyszerek alkalmazhatók, így elkerülhetők a mellékhatásokban gazdagabb glikokortikoidok. Ezek a gyógyszerek a test bezárásával működnek immunrendszer. Olyan hatékonyan működik fekélyes vastagbélgyulladásban, mert az immunrendszer egyes komponensei túlműködnek.
Ezért ez a remisszió fenntartásában alkalmazott gyógyszer is, azaz az egyes relapszusok között, amelyekben a betegnek valóban nincs tünete. Ennek célja a következő visszaesés hosszabb késleltetése. Erre a célra a gyógyszer azathioprin kezdetben a választott terápia.
Ciklosporin és esetleg metotrexát alternatív gyógyszerként kaphatók. A legtöbb immunszuppresszív gyógyszer hatása lassan kezdődik, ezért a hatás megjelenéséig eltelt időt meg kell hidalni kortizon adminisztráció. De ezeknek a gyógyszereknek is gyakran vannak mellékhatásai, ezért a kezelt betegeket rendszeresen orvosnak és rendszeresen ellenőriznie kell vér a számlálás ellenőrzése szükséges.
4. immunmodulátorok: 2006 óta az új gyógyszer Az infliximab fekélyes vastagbélgyulladás kezelésére is engedélyezték. Ez az antitest kötődik a TNF-a-hoz, egy gyulladást közvetítő hírvivő anyaghoz, amelyet a kötés és a TNF-a semlegesít. már nem fejtheti ki hatását.
A terápia legújabb megközelítése az, hogy a probiotikumok az 5-ASA mellett vagy alternatívájaként is alkalmazhatók a remisszió fenntartása érdekében. Ez a kifejezés a kiválasztott bél bevitelére utal baktériumok amelyek támogatják az egészségeseket bélflóra a betegség elleni küzdelemben. Baktériumok az E. coli Nissle törzsét gyakran használják.
Egy ilyen terápiát csak a Egészség biztosítótársaságok, ha intolerancia áll fenn az 5-ASA iránt. Akut fázisokban főként gyulladáscsökkentőket alkalmaznak. Az erre alkalmazott leggyakoribb gyógyszer a prednizolon, amelynek a kortizolhoz hasonló hatása van.
Mivel a betegség a belekre korlátozódik, a gyulladáscsökkentő hatásra nincs szükség az egész testben, és a helyi alkalmazás (például beöntésként vagy rektális habként) csökkentheti a mellékhatások gyakoriságát és súlyosságát. Súlyos visszaesés esetén azonban áttérnek az intravénás beadásra prednizolon. Humira® az úgynevezett antitest kereskedelmi neve Az adalimumab.
Az adalimumab a mesterségesen előállított úgynevezett biológiai anyagok közé tartozik fehérjék amelyek beavatkozhatnak az immunrendszer különféle folyamataiba. Humira specifikusan gátolja a TNF-alfát (tumor elhalás faktor alfa), amely részt vesz a gyulladásos folyamatokban. A TNF-alfa gátlásával azt remélik, hogy csökkenti a gyulladásos aktivitást a fekélyes vastagbélgyulladás akut súlyos fellángolása során.
Jelenleg, Humira még nem ajánlja kifejezetten az irányelv, de tanulmányok már kimutatták, hogy a Humira képes helyreállítani és fenntartani az remissziót (nem hasmenés és nincsenek gyulladásos gócok kolonoszkópia). A Humira ezért súlyos betegség lefolyású betegeknél alkalmazható, amikor kortikoszteroidok és azathioprin nem mutattak elegendő hatást. Fontos megjegyezni, hogy a Humira számos ellenjavallattal rendelkezik, amelyekre nem szabad alkalmazni.
Ezek közé tartozik terhesség, immunszuppresszált betegek, akut, tüneti fertőzések, krónikus fertőzések és különösen tuberkulózis, sclerosis multiplex, rák és mérsékelt szív kudarc. Az ilyen terápia mellékhatásai lehetnek tünetei influenza, csökkentése vér számít, vagy előfordulása allergiás reakció. Remicarde® (Az infliximab) antitest, és a Humira-hoz hasonlóan a TNF-alfa inhibitorok csoportjába tartozik.
Akkor alkalmazzák, amikor a kortikoid szteroidok és az azatioprin hatástalanok voltak a fekélyes vastagbélgyulladás súlyos visszaesésében. Egy tanulmány azonban kimutatta, hogy a vizsgált betegek csak 21% -a volt remisszióban a Remicarde 8 hetes beadása után. A fennmaradó betegeknek még mindig volt gyulladásos aktivitása antitest terápia biztonságosnak tekinthető, és a siker egyötöd esélye ellenére is eszkalációs kísérletként használható, feltéve, hogy az ellenjavallatokat szigorúan betartják.
Az ellenjavallatok általában a TNF-alfa gátlókra vonatkoznak, tehát hasonlóak a Humira-hoz és ott vannak felsorolva. A Remicarde abban különbözik jelentősen a Humirától, hogy részben egérfehérjéből áll, míg a Humira csak emberből áll fehérjék. Ennek eredményeként a Remicarde szedése allergiás reakciókhoz vezethet az egér fehérjéjéhez, például bőrkiütésekhez, viszketéshez vagy légszomjhoz.
Ezért a terápiát orvosi felügyelet mellett kell végrehajtani annak érdekében, hogy képes legyen kimutatni a allergiás reakció vagy más mellékhatások időben. Metotrexát az immunszuppresszánsok csoportjába tartozik és a folsav antagonista. A gyógyszer gátolja egy fontos enzimet a DNS-szintézisben, ami viszont gátolja a DNS-szintézist.
Citosztatikus hatása miatt gyakran alkalmazzák kemoterápiás szerként a rák betegségek. A fekélyes vastagbélgyulladásban történő alkalmazás azonban ellentmondásos az iránymutatás szerint, mivel randomizált, kontrollos vizsgálatokban, amelyek az orvosi vizsgálatok arany színvonala, semmilyen előnyt nem mutattak a placebo-készítménnyel szemben. A vizsgálatok kritikájának egyik pontja a gyógyszer viszonylag alacsony dózisa, és megvitatják, hogy magasabb dózis elérheti-e a kívánt hatást. Ezen következetlenségek miatt metotrexát nem ajánlott azatioprin intolerancia második gyógyszereként.
