Bizonyos körülmények és betegségek lehetetlenné tehetik az emberek számára a kézi evést. Annak érdekében, hogy a test minden fontos tápanyaggal ellátva legyen, az egészségügyi szakemberek behelyezhetnek egy etetőcsövet. Ily módon az étel belép a emésztőrendszer közvetlenül anélkül, hogy lebontanánk száj.
Mi az etetőcső?
Annak biztosítása érdekében, hogy a test minden alapvető tápanyaggal ellátva legyen, az egészségügyi szakemberek elhelyezhetnek etetőcsövet. Ilyen művelet szükséges például koraszülöttek számára. A mesterséges táplálás nemcsak az életfunkciók fenntartását hivatott segíteni. Ugyanakkor az etetőcső javító tényező Egészség és az életminőség. Mindazonáltal az ilyen döntés meghozatala előtt gyakran szükséges a kezelőorvossal folytatott részletes megbeszélés az etikai kétségek tisztázása érdekében. Ha a beteg fizikai panaszok miatt már nem képes önállóan táplálékot vinni, akkor a legtöbb esetben kezdetben egy speciális megoldást alkalmaznak. Ez tartalmazza az összes fontos tápanyagot. Bizonyos betegségek azonban felelősek lehetnek azért, hogy az egész nyelési folyamat már nem működik megfelelően. Ilyen a feltétel, a gyomorcső gyakran az utolsó megoldás. Így alkalmas például a fecske bénulása, a daganatok kezelésére száj vagy azonban a tudat elvesztése esetén.
Funkció, hatás és célok
Egyrészt a gyomorcső alkalmas a igazgatás élelmiszer; másrészt a cső lehetővé teszi az elemeinek eltávolítását gyomor tartalmát. Ilyen eljárást alkalmaznak például mérgezés után, hogy az anyagokat kiürítsék a testből, mielőtt az emésztés a belekben folytatódik. A gyomorcső lágy anyagból készült cső. Ez általában intézkedések 75 centiméter. A cső behelyezésének nagysága nagymértékben függ a kívánt pozíciótól és a beteg méretétől. A legtöbb cső átmérője egy és 13 milliméter között van. A gyomorcsövek vezet közvetlenül a gyomor vagy a patkóbél or vastagbél. Míg az egyik végén lyukak vannak, amelyeken keresztül az élelmiszer bejut a szervezetbe, a másik végéhez speciális eszközök köthetők. Például szivattyúzáskor gyomorsav vagy egyéb tartalomhoz ide szívóeszközt csatlakoztattak. A gyomorcső behelyezése általában kellemetlen, de nem fájdalmas. A cső a orr vagy a száj. A legtöbb esetben transznazális tápláló csövet használnak. Ezt a beszéd közben kevésbé zavarónak tartják, és egyszerre jobban rögzíthető. Eseteiben koponya törések vagy egyéb sérülések a fej, a csövet gyakran csak a szájon keresztül lehet beadni. Ha a hosszú távú mesterséges táplálás elkerülhetetlen, akkor a cső belép a gyomor közvetlenül a hasfalon keresztül. Az etetőcsőnek ezért át kell találnia az utat a orr, a torok és a nyelőcső, mielőtt a tervezett helyre helyezik. Az etetőcső elsősorban négy orvosi esetre ajánlott. Különféle folyadékokat lehet eltávolítani a gyomorból a csövön keresztül. Erre szükségessé válik például a bélelzáródás vagy miatt gyomorvérzés. Ily módon vér, a gyomornedv vagy a gyomortartalom eltávolítható a szervezetből. Ha a diagnózis megköveteli a gyomornedv vizsgálatát, akkor ebből a speciális célból gyomorcsövön keresztül is eltávolítható. Leggyakrabban azonban az orvosok gyomorcsövet helyeznek be azoknak a betegeknek a mesterséges táplálására, akik különböző okok miatt már nem képesek önállóan kielégíteni táplálkozási szükségleteiket. Különösen a gyomorcsövek használata növekszik az idősebb korcsoportokban vagy balesetek után. A gyomorcső negyedik oka a belek öblítése. Ha a beteg mérgezésben szenved, a belek ily módon megkönnyebbülhetnek. A mérgező anyagokat előnyösen már a gyomorban pumpálják ki. Ha egy ilyen folyamat már nem valósítható meg, akkor a kezelés a belekben kezdődik.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Az alkalmazási területtől és az alkalmazott gyomorszondától függően differenciált panaszok is előfordulhatnak. Általában azonban az ilyen cső okozta szövődmények kockázata nagyon alacsony. Így a cső behelyezése nagyon kellemetlennek tekinthető. Néhány beteg öklé reflexgel reagál. További szövődmények merülhetnek fel például a gyomorcső behelyezése során. A fő hangsúly itt a cső anyagán van. A rosszul hajlékony anyagoknál megnő a nyálkahártya, a gyomor, a nyelőcső vagy a belek sérülésének kockázata. Mivel azonban a felhasznált anyag az utóbbi években fejlődött, ez általában egy rugalmas műanyag, amely csökkenti a sérülések kockázatát. Néhány betegnél a kezelőorvos nem képes behelyezni a csövet a nyelőcsőbe. Ehelyett a cső belép a légcsőbe. Ha a beteg eszméletén van, akkor általában a köhögés reflex. Eszméletlen személyek esetében azonban csak utólagos vizsgálattal lehet megállapítani, hogy a gyomorcsövet helyesen helyezték-e el. Egyéb lehetséges szövődmények lehetnek a gyomor lehetséges irritációja nyálkahártya. Ezek főleg közben jelentkeznek gasztroszkópia gasztroszkópon keresztül. A megérintés irritációt vagy sérülést okozhat. Nagyon ritkán a gasztroszkóp átszúrja a nyálkahártya. Ilyen esetben nem zárható ki, hogy a gyomor tartalma behatol a környező szövetekbe. Gyakran egy ilyen sérülés azt eredményezi gyulladás az hashártya. A műtét mellett antibiotikumok beadják. Általában a gyomorcső okozta sérülések kockázata alacsony. Becslések szerint 100-ból kevesebb, mint egy beteg szenved káros mellékhatásoktól és egyidejűleg.
