A peroneális parézis a közös mechanikai nyomáskárosodásából származik peroneális ideg, amely az alsó motoros és szenzoros idegrostjait egyaránt hordozza láb. A parézis vezető tünete a steppage járás mellett az oldalsó alsó terület szenzoros zavarai láb. A kezelés célzott fizikoterápia és az ideg kímélése a térd területén.
Mi a peroneális idegbénulás?
A közös fibulus ideg - a „közös fibulus ideg” - más néven peroneális ideg és a származéka sciaticus ideg. A szomatomotoros rostok mellett az ideg általános szomatoszenzitív idegrostokat hordoz. Az idegtraktus mediálisan nyúlik a bicepsz femoris izom a fej a fibula és bejut a fibularis páholyba, ahol az ideg felosztódik a felszíni fibulus ideg és a mélyfibulus ideg terminális ágaira. A közös fibuláris ideg motoros idegrostokat lát el az alsó szakasz néhány nyújtójánál láb, többek között, és így fontos szerepet játszik a lábhosszabbítás. A peronealis paresis kifejezés a közös fibuláris ideg elváltozásaira utal. A paresis lényegében az izmok bénulása, amelyet a motoros idegrostok elváltozásai okozhatnak. A bénulás mellett érzékszervi zavarok is előfordulhatnak a közös fibulus ideg elváltozásának eredményeként, mert az ideg szenzoros rostokat is tartalmaz.
Okok
A közös peroneális ideg viszonylag kitett a fibulus régiójában fej. Emiatt az ideg rendkívül érzékeny a károsodásokra, különösen ezen a területen, ami a mechanikus nyomás következtében előfordulhat. A kis izom, valamint a zsírszövet vagy a gyors fogyás kockázati tényezők peroneális parézishez. A legtöbb esetben azonban a parézis oka a törés a fibula. Rosszul párnázott alsó láb öntött is nyomást gyakorolhat a fibulusra fej és a szomszédos közös peroneális ideg. Ezenkívül a rekesz szindróma részeként peroneális parézis is előfordulhat. Azok, akiknek kevés izom- és zsírszövetük van, máris károsíthatják az idegpályát, ha hosszú ideig keresztezik a lábukat. Egyes esetekben a ganglionok, a neurinómák, a daganatok és a Baker-ciszták is okozhatnak peroneális parézist. A fenti okok mindegyikében közös a kitett idegpályára gyakorolt mechanikus nyomás.
Tünetek, panaszok és jelek
A közönséges peroneális ideg - a „közös borjúideg” - ellátja a peroneus longus izmot - a „hosszú vádli izom” - a peroneus brevis izom - a „rövid vádli izom” -, a tibialis elülső izom - az „elülső tibialis izom” - és az extensor digitorum longus izom - a „hosszú lábujj nyújtó” -, valamint az extensor hallucis longus izom - a „hosszú nagy lábujj nyújtó” -, az extensor digitorum brevis izom - a „rövid lábujj nyújtó” - és az extenzor hallucis brevis izom - a „rövid nagylábujj nyújtó” - motoros idegrostokkal. Az idegpálya szenzoros beidegzése szerepet játszik az oldalirányban alsó láb régió és a láb háta. Ban ben peroneális bénulás, a betegek a közös peroneális ideg részleges vagy teljes meghibásodásában szenvednek, ami általában a lábemelő izmok és a lábujj emelő izmainak bénulását okozza. A klinikai kép vezető tünete tehát egy lépcsős járás, és a lábon gyakran csak korlátozott mértékben lehet latolgatni. Ezen túlmenően, mivel az érintett ideg szenzoros rostokat is hordoz, érzékszervi zavarok gyakran előfordulnak az oldalirányban alsó láb és a láb háta, amikor nyomáskárosodás következik be. A tünetek súlyossága a mechanikai károsodás mértékétől függ.
A betegség diagnózisa és lefolyása
A diagnózis alapos anamnézissel kezdődik, neurológiai vizsgálattal. Általában a sérült ideg a rostos fej területén nyomás-dolenciát mutat. Ez a jelenség Tinel jele néven ismert, és a neuronológus számára a peronealis paresis első jelzését adja. Elektroneurográfia vezetési késéseket tár fel. Differenciálisan a parézist meg kell különböztetni a L5 szindróma, amely emellett társulna fájdalom az érintett területen és a tibialis posterior reflex gyengülése. Kedvező prognózis van a peronealis paresisben szenvedő betegek számára. A károsodás mértékétől függően a teljes izomműködés néhány napon vagy hónapon belül helyreállhat.
Szövődmények
A peroneális parézis miatt a betegek elsősorban különféle érzékszervi és érzékenységi zavarokban szenvednek. A beteg életminősége a rendellenességek miatt jelentősen korlátozott és csökken, így a mindennapi életben jelentős korlátozások és kényelmetlenségek lehetnek. Általános szabály, hogy univerzálisan nem lehet megjósolni, hogy bekövetkezik-e a teljes gyógyulás. A betegek elsősorban mozgáskorlátozásoktól szenvednek, így életükben más emberek segítségétől is függhetnek. Fájdalom a térdben vagy a lábakban is előfordulhat peroneális paresis eredményeként, és továbbra is negatívan befolyásolják az életminőséget. A további folyamata peroneális bénulás nagymértékben függ a idegek. Nem lehet egyetemesen megjósolni, hogy teljes gyógyulás bekövetkezik-e. Általános szabály, hogy ennek a betegségnek a kezelése az októl függ. Sebészeti beavatkozások lehetségesek. Az érintett azonban különböző terápiáktól is függ a mobilitás visszaszerzése érdekében. A peroneális parézis nem befolyásolja negatívan a beteg várható élettartamát.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A peroneális parézist mindig orvosnak kell értékelnie. Vizsgálat és orvosi kezelés hiányában a peronealis paresis képes vezet olyan visszafordíthatatlan károsodásokra és szövődményekre, amelyek sokkal megnehezíthetik az érintett életét. Orvoshoz kell fordulni, ha súlyos fájdalom a lábakban és ezáltal a mozgás korlátozásai. Különösen baleset után orvoshoz kell fordulni, ha bénulás vagy fájdalom a lábban vagy a lábfej hátsó részét. A fájdalom éjszaka is előfordulhat, alvási problémákat és ingerlékenységet okozva. Magát a várható élettartamot általában nem befolyásolja negatívan peroneális bénulás ha a baleset csak a lábrégiót érintette. A peroneális parézist diagnosztizálhatja egy sportorvosi szakember, egy ortopéd sebész, vagy akár a kórházban is. A további kezelés azonban nagymértékben függ a károsodás mértékétől, ezért műtétre lehet szükség.
Kezelés és terápia
A peroneális bénulásban szenvedő betegek kezelése a károsodás elsődleges okától függ. Az ok-okozati okok alkalmazása érdekében a diagnosztikai folyamatban fel kell deríteni az alapbetegségeket terápia. Ha például egy daganat vagy egy Baker-ciszta felelős a nyomáskárosodásért, a növekedés reszekcióját a lehető leggyorsabban el kell végezni. Minél előbb a nyomás feltétel az izom megoldódott, annál valószínűbb, hogy a beteg teljes mértékben meggyógyul. Ha nincs alapbetegség és a nyomáskárosodás véletlen, fizikoterápia a kezelés középpontjában áll. Célzott fizikoterápia az üléseket az izmok helyreállítására használják erő az érintett területen. Ha az ideg nyomáskárosodása rendkívüli, akkor peronealis sínt írhatnak fel. Sürgősen kerülni kell az ideg további nyomáskárosodását. Emiatt a betegeknek nem ajánlott például a térdelés. Mivel bizonyos mozgások vagy sporttevékenységek során nyomáskárosodás vagy legalábbis a közös peroneális ideg megterhelése is előfordulhat, a beteget tájékoztatni kell a megengedett és megengedhetetlen mozgástípusokról. Az ideg elvének kímélése a károsodás utáni időszakra vonatkozik, hogy az idegtraktusok helyreállhassanak az elváltozásokból. A sérült utak elektrostimulációja lehet a komponens terápia egyedi esetekben.
Kitekintés és előrejelzés
A peroneális parézis további lefolyását általában nem lehet megjósolni. Ez nagyban függ attól, hogy a idegek érintett személy sérültek-e, és hogy helyrehozható-e újra. A korai diagnózis későbbi kezeléssel azonban mindig nagyon pozitív hatással van a betegség további lefolyására, és megakadályozhatja a további szövődmények vagy panaszok előfordulását is. Emiatt peronealis paresis esetén az érintettnek minél előbb orvoshoz kell fordulnia, és el kell kezdenie a kezelést is. Ha a betegséget nem kezelik, akkor az érintett idegek teljesen meghalhat, ami állandó érzékszervi zavarokat vagy bizsergést okozhat. Ezek a panaszok nagyon negatív hatással vannak az érintett életminőségére, és jelentősen korlátozhatják azt. A panaszokat enyhítheti és korlátozhatja intézkedések of fizikoterápia vagy fizioterápia. A teljes gyógyulás azonban nem mindig lehetséges. Bizonyos esetekben a kényelmetlenséget elektromos ingerléssel is lehet enyhíteni. A peroneális parézis nem korlátozza az érintett személy várható élettartamát. Előfordulhat, hogy a beteg teljes izomzatát sem lehet helyreállítani erő.
Megelőzés
A peroneális bénulás csak annyiban előzhető meg, hogy a közös peroneális ideg nyomáskárosodása elkerülhető legyen. Különösen a térd területén az ideg rendkívül kitett. Ezért a paresis megelőzéséhez el kell kerülni a térdelő tevékenységeket és a térd régiójában fellépő egyéb stresszt. Ugyanez vonatkozik a lábak keresztezésére is. A peroneális parézist nem lehet teljesen kizárni ezekkel a megelőző módszerekkel intézkedések, de a feltétel legalább ezzel a megközelítéssel minimalizálható.
Utógondozás
Peroneális idegbénulás esetén a betegeknek általában nagyon kevés vagy egyáltalán nincs specifikus utógondozásuk intézkedések rendelkezésükre áll. Elsősorban orvoshoz kell korán fordulni, hogy megakadályozzák a tünetek további súlyosbodását vagy egyéb szövődményeket. Minél korábban fordulnak orvoshoz, annál jobb a betegség további lefolyása. A betegségben szenvedők többsége fizioterápiától vagy fizikoterápia. Az érintetteknek az ilyen gyakorlatokat is végre kell hajtaniuk terápia saját otthonukban a gyógyulás felgyorsítása és a test alacsony feszültség. Általános szabályként kerülni kell a peroneális bénulást okozó tevékenységet, amely sporttevékenység is lehet. Az érintetteknek ideális esetben kerülniük kell a térdelést. Néha más emberek segítségétől függnek a mindennapi életben. A betegség általában nem csökkenti az érintett várható élettartamát. Előfordul, hogy a betegek a pszichológiai támogatástól is függenek a megelőzés érdekében depresszió vagy más pszichológiai zavarok.
Itt tudod megtenni magad
A peroneális idegbénulásban szenvedő betegek számára különösen fontos a térd megfelelő pihentetése. Nehéz fizikai feszültség térdén általában kerülni kell. A sporttevékenységeket is a szervezet igényeinek megfelelően kell kiválasztani. Kerülni kell minden olyan sportot, amely hozzájárul a térd súlyos igénybevételéhez. Köztük hosszútávfutók, atlétika vagy labdajátékok. A mozgásszervi rendszer első tünetei és rendellenességei esetén elengedhetetlen a pihenés és a térd gondozása. A fizioterápiában tanult technikákat, amelyek hozzájárulnak a térd enyhüléséhez a mindennapi életben, függetlenül kell alkalmazni. Különösen a nehéz tárgyak mozgását vagy szállítását és emelését kell optimalizálni. Mivel a peroneális parézis érzékszervi és érzékenységi rendellenességekhez vezet, különösen fontos a kellemetlenségek és kellemetlenségek megfelelő kezelése. A mentális technikák használata, valamint kikapcsolódás az eljárások sok érintett számára hasznosnak bizonyultak. Keresztül jóga or elmélkedés, a betegek jobban képesek megbirkózni a mindennapi életük kellemetlenségeivel. Kognitív edzés segít abban is csökkenti a stresszt és érzelmileg jobban megbirkózni a betegséggel. Mivel egyes esetekben nincs teljes helyreállítás, meg kell vizsgálni, hogy pszichoterápia használt. Ez segít a körülmények megváltozása miatti mentális életmódbeli változásokban.
