Elektroneurográfia

Az elektroneurográfia (szinonimák: electroneurography (ENG); ENG diagnostics) egy diagnosztikai eljárás, amelyet a perifériás motoros és szenzoros idegtraktusok idegvezetési sebességének (NLG) mérésére használnak. idegek (az izommozgásokért felelős idegsejtek idegcsatornái és bőr érzékenység). Ez egy elektrofiziológiai mérési módszer, amely felületi vagy tűelektródákat használ. A módszert az idegelváltozások (például idegpályák sérülései, például zúzódások okozta) és az idegbántalmak (idegbetegségek) jellemzésére használják. Az elektroneurográfia elsősorban a neurológiai diagnosztikai folyamat része (a idegrendszer) és a rutinvizsgálat fontos eleme. A következő cikk áttekintést nyújt a vizsgálat végrehajtásáról és elméleti hátteréről.

Jelzések (alkalmazási területek)

Az eljárás

Az elektroneurográfia elsődleges célja az úgynevezett idegvezetési sebesség mérése. Ez egy fiziológiai érték, amely információt nyújt a perifériás axonok állapotáról és mielinhüvelyeiről (idegvezetékek és ideghüvelyek a karokon és a lábakon). Ennek az értéknek a rögzítéséhez elektródákon keresztüli elektromos vezetésre van szükség. A mérést a végtagok egy pontján végzik, ahonnan a vizsgált ideg könnyen hozzáférhető (azaz nagyon közel van a bőr). A következő idegek hozzáférhetők az elektroneurográfia számára, és általában megvizsgálják őket:

  • Radiális ideg - az úgynevezett radiális ideg a brachialis plexushoz (brachialis plexus) tartozik, és vizsgálható a felkaron, az alkaron és a kézen (extensor indicis izom)
  • Nervus medianus - a középső ideg szintén a brachialis plexushoz tartozik, és megtalálható a felkaron, az alkaron és a kézen is (M abducis pollicis brevis)
  • Ulnáris ideg - az úgynevezett ulnáris ideg is a brachialis plexus és a felkar mellett található, alsókar és a kéz (M. abductor digiti minimi), különösen a könyök területén a bőrfelszín alatt
  • Nervus ischiadicus - az úgynevezett ülőideg vagy ülő láb ideg a lumbosacralis plexushoz (ágyéki-keresztes plexus) tartozik, és megtalálható a comb felső részén.
  • Tibiális ideg - a sípcsont ideg az ülőideg fő ága, és az alsó lábszár és a láb (abductor hallucis izom) területén helyezkedik el elég közel a bőr felszínéhez a méréshez
  • Közös peroneális ideg - a közös fibulus ideg szintén az ülőideg egyik fő ága, és a lefolyás során a felszíni és a mély peronealis idegre oszlik; a mérést a lábszár alsó részén, valamint a lábon végezzük (extensor digitorum brevis izom)
  • Surális ideg - ez az ideg tisztán érzékeny, és az alsó részén vizsgálathoz hozzáférhető láb és a láb.

Az idegvezetési sebességet nem közvetlenül mérik, hanem kiszámítják. Ebből a célból a vizsgálandó idegtörzset elektromos inger stimulálja az egyik könnyen elérhető ponton (időtartam: kb. 0.1-1 másodperc; frekvencia: kb. 0.1-1.0 / másodperc). Az akciós potenciálokat (az ideg elektromos gerjesztési hullámai) az adott izomban eltöltött idő és amplitúdó nagyságának figyelembevételével (az ideg ingerlésétől az izomba történő gerjesztésig tartó időintervallumig) erő az izomba érő gerjesztés). Amikor az izomgerjesztés levezetésre kerül (izom akciós potenciál), a gerjesztés izomba való átadásának idejét is megmérjük. A tiszta idegvezetési sebesség meghatározásához az ideget két ponton kell stimulálni, és az időtartamot el kell vonni egymástól. Két különböző idegvezetési sebesség van, az érzékeny NLG (egy érzékeny idegpálya vezetési sebessége) és a motoros NLG (a motoros idegpálya vezetési sebessége). A motoros NLG-t a fent leírtak szerint határozzuk meg, vagyis az ideget proximálisan stimuláljuk (pl. A alsókar) és a gerjesztés distálisan származik (pl. kézről). A gerjesztés iránya ortodromikus, vagyis élettani irányban a végtag mentén, a törzstől távol. Az érzékeny NLG-ben az gerjesztés ortodromikus és antidromikus is (a gerjesztés disztális (kéz) helyett proximális (alsókar). A szenzoros NLG érzékenyebb mérési paraméter, mint a motoros NLG. A teljes mérés több lépésből áll:

  1. Spontán aktivitás megszerzése - Az elektródák csatlakoztatása után a gerjesztést nyugalmi állapotban mérjük (ingerlés nélkül). A szokatlan gerjesztések, az úgynevezett fibrillációk és fascikulációk, valamint a pozitív éles hullámok vagy pszeudomiotonikus kisülések (kóros gerjesztések) az idegtörzs friss elváltozását jelzik.
  2. Izomaktivitási potenciálok megszerzése - stimulációval a fent leírtak szerint.

Az idegvezetési sebesség méter / másodpercben van kifejezve, és egészséges felnőtteknél körülbelül 45-65 méter / másodperc. Kóros (kóros) megállapítás az NLG lelassulása az ideghüvely elsődleges károsodása miatt, és az amplitúdó nagyságának csökkenése a axon. A traumatikus (sérüléssel összefüggő) idegelváltozások osztályozására a következő kifejezéseket használják:

  • Neurapraxia - az ingerületvezetés blokkolása, miközben fenntartja a idegszál (axon és ideghüvely), például amikor az ideg összenyomódik (összetörik).
  • Axonotmesis - a gerjesztés vezetésének blokkolása a axon de megőrizte a folyamatosságát mielinhüvely (ideghüvely).
  • Neurotmesis - az ideg teljes megszakadása.

Az elektroneurográfia másik vizsgálati lehetősége az orbicularis oculi reflex (blink reflex) elektrodiagnosztikai reflex vizsgálata. Itt az úgynevezett szupraorbitális ideget stimulálják a kilépési pontjában, és levezetik az orbicularis oculi izom (szem záróizom) izomaktivitási potenciálját. Ezt a vizsgálatot például a arcideg bénulás (az arc motoros idegének bénulása).