A harapási helyzet információt nyújt a szagittális helyzetviszonyokról a alsó állkapocs és a felső állkapocs. Semleges harapási helyzetben mindkét állkapocs megfelelő kapcsolatban áll egymással.
Mi a harapási helyzet?
A harapás helyzete olyan helyzetmegjelölés, amely információt nyújt a két állkapocs működéséről csontok kapcsolódnak egymáshoz. Az emberi állkapocs egy felső állkapocs (maxilla) és a alsó állkapocs (állkapocs). Az állkapcsok a koponya. Az alsó állcsont egy U alakú csont, amelyet a temporomandibularis ízület rögzít a temporális csonthoz. A rágóizmok egy része az alsó állcsont elülső részéhez kapcsolódik. A mandibuláris csont a temporomandibularis ízületen keresztül mozgatható. A maxilláris csont a középső felület legnagyobb csontja. Részben a maxilláris csont üreges. A csonton belüli üregek az orrmelléküregek részét képezik, és maxilláris orrmelléküregeknek hívják őket. ellentétben a alsó állkapocs, a felső állkapocs mozdulatlan. A fogak az állkapocs fogterében vannak rögzítve csontok. A harapás a felső és az alsó állkapocs fogainak összefonódása. A harapási helyzet viszont egy helymegjelölés, amely információt nyújt a két állkapocs mikéntjéről csontok egymáshoz viszonyítva helyezkednek el. A fiziológiai harapást semleges harapásnak vagy standard harapásnak nevezzük. Az alsó állkapocs és a felső állkapocs normális helyzetviszonyban vannak egymással, valamint a koponya mint egész.
Funkció és feladat
A normális harapási helyzet előfeltétele a fiziológiás rágódásnak. A rágáshoz optimális kell összehangolás között állkapocscsont, rágóizmok, fogak és temporomandibularis ízületek. A rágási funkció reflexív. A rágáshoz szükséges mozdulatokat egyedül az alsó állkapocs végzi. A gyors finomhangolást folyamatosan végzik az állkapcsi izmok. Normális harapási helyzetben a fogak csak rágás, harapás és nyelés során érintkeznek egymással. A rágás közbeni nagy nyomásterhelés miatt fontos, hogy a fogakat függőlegesen terheljük. A fogak fel vannak függesztve kollagén rostok az állcsontok fogrészében. A rágás során a fogra ható nyomás a csont húzóterhévé válik. Így optimális harapási helyzetben a rágás serkenti a csontképződést az állcsontokban. Ezzel szemben a nyomáshiány egy rosszul záródás esetén vezet csontvesztésig. A fiziológiai harapáspozíció lehetővé teszi az emberek számára, hogy hatékonyan őröljék meg az elfogyasztott ételeket, és ezáltal optimálisan elkészítsék az emésztéshez. A fogak azonban nemcsak rágóeszközök, hanem beszédeszközök is, amelyek a hangok kialakulásában vesznek részt. A normális harapás lehetővé teszi a beszédet sziszegés, füttyszó vagy böfögés nélkül. Ezenkívül a fog- és állkapocs-készülék társadalmi funkciót is ellát. Az egészséges és egyenes fogakat, valamint az egyenes állkapocs helyzetet szépnek és kívánatosnak tartják, és társadalmi figurának tekintik. Gyakran a feltétel és a fogak helyzete is társul a megfelelő társadalmi státusszal.
Betegségek és panaszok
Ha a felső és az alsó állkapocs kóros helyzetviszonyban van, akkor ezt helytelen harapásnak vagy helytelen harapási helyzetnek nevezzük. Ha az alsó állkapcsot hátrafelé tolják, disztális harapás következik be. A distalis harapást mandibuláris recessziónak is nevezik. Elölről nézve az alsó fogíj a felső fogív mögött fekszik. A disztális harapás frontális overbite vagy ollós harapás néven is ismert. A köznyelvben bakfogaknak vagy visszahúzódó állnak nevezik. A disztális harapás ellentéte az úgynevezett meziális harapás. Itt a felső metszőfogak kinyúlnak, ami frontális túlcsípést okoz. A felső metszőfogak előtt harapó alsó metszőfogak elülső harapást képeznek. A foghibákat szögosztályokba sorolják. A distalis harapások a II., A mesiális harapások a III. A fogak és az állkapocs diszklúzióinak okai különbözőek. A rendellenességek gyakran öröklődnek, például egy hasadék kapcsán ajak és szájpadlás. Hormonális okok is elképzelhetők. Például, acromegalia a harapás helyzetének megváltozását eredményezheti. Ban ben acromegalia, a növekedési hormon szomatotropinnal egyre inkább előállítják. Többek között az áll területén csontos növekedés tapasztalható. Fogazavarok is megszerezhetők. Állandó ujj csecsemőkorban a szopás vagy a cumi, valamint a nyelési folyamat során fellépő működési zavarok vezet megváltozott harapási helyzetbe.Fertőző betegségek vagy krónikus vitaminhiány a kóros harapás elképzelhető okai is. Az állkapocs csontjainak kisebb rendellenességei is jelentős károsodást okozhatnak. A helytelen helyzeti viszony a fogak, az állcsontok és a rágóizmok helytelen terhelését eredményezi. A rágás során nagy erők keletkeznek. Az embereknél a rágási nyomás 20-30Kp / cm² az élelmiszer-zúzás során. Normális harapási helyzetben a nyomás egyenletesen oszlik meg. Előre vagy hátra harapás esetén ez az optimális terjesztés nyomás már nem garantált. Az állkapocs egyes területeinek állandó túlterhelése vezet egy merevgörcs. Ebben az esetben a száj már nem lehet teljesen kinyitni. A merevgörcs a helytelen harapási helyzet eredményeként is elképzelhető. Merevgörcs megakadályozza a száj a bezárástól. Arc fájdalom, fejfájás és vissza fájdalom okozhatja állkapocs rossz helyzetben. Az állkapocs meghibásodása miatt a rágás és arcizmok feszültté válnak. A nyak az izmok is megfeszülnek. Nem ritka az oka a migrén az állkapocs területén lenni. Az egyenetlen terjesztés nyomás a fogakat is érinti. A fogak idő előtt meghalhatnak vagy kidőlhetnek. Talán a kóros harapási helyzet még abban is megnyilvánul emésztési problémák. Ha a rossz elzáródás miatt a harapás és a rágás nem lehetséges, az étel nem elég zúzott. Ez problémákhoz vezethet a gyomor-bél traktusban. Ha a száj a rossz elzáródás miatt nem lehet megfelelően lezárni, lélegző általában a szájon keresztül történik. Ennek eredménye a nyálkahártya szárazsága és a fertőzésekre való fokozott hajlam. A harapás helyétől függően beszédzavarok előfordulhat.
