Bevezetés
Egészséges, esztétikus fogazat jellemzi, hogy a fogak szimmetrikusak egymással. A metszőfogak ollós formában kapcsolódnak egymáshoz, az arcfogak pedig fogaskerekekként vannak elrendezve. Az ilyen foghelyzet optimális körülményeket biztosít a rágáshoz és a beszédhez.
Ezenkívül a fogaknak egyenesen kell állniuk egymás mellett, sok hely nélkül, és nem fedhetik egymást. Harmonikus átfogó képet kell alkotniuk az egész állkapcsról és arcról. Egy ilyen állkapocs a mai társadalom ideálja, de valójában csak körülbelül húsznak van ilyen foga. A gyermekek és serdülők körülbelül 60% -ánál jelentkeznek a fogak és / vagy az állkapocs rosszabb helyzetének többé-kevésbé súlyos formái. Míg ezek közül a malocclúziók közül néhány veleszületett, legtöbbjüket külső tényezők okozzák, például hüvelykujj-szopás.
Milyen típusú állkapocs-rendellenességek vannak?
Nem minden állkapocs hibás helyzet azonos, különböző típusú rosszindulatú fejlettség van fogazat vagy állkapocs. A fogszabályozó kezelés szükségességének leggyakoribb okai között szerepel a keresztcsípés, a nyílt harapás, a túlharapás, az elharapás, a különféle zsúfoltság, a réscsípés, a túlharapás és a mélyharapás. A keresztcsípés messze a leggyakoribb állkapocs diszklúzió, az egyes fogakat vagy az egész állkapcsot érintheti.
A keresztcsípést az jellemzi, hogy a fogak alsó állkapocs feküdjön a fogak előtt a felső állkapocs amikor együtt harapnak. A felső fogak előtt harapó alsó fogak gyakori oka a túl kicsi szájpadlás a gátolt növekedés miatt felső állkapocs. A keresztcsípés orvoslására a felső állkapocs előbb stimulálni kell.
Ez bővítéssel történik a szájpadlás. A nyílt harapást elsősorban a kisgyermekek okozzák, gyakori hüvelykujj-szívás vagy a cumik túl hosszú használata. Az állkapocs rosszul fejlődése hézagokat okoz a felső és az elülső fogak között alsó állkapocs.
Ezenkívül a nyílt harapás két típusa különböztethető meg.
- Az egyik esetben az alsó állkapocs a felső áll előtt záródik (ún. Mesial harapás)
- A másik esetben a felső állkapocs bezárul a alsó állkapocs (úgynevezett disztális harapás).
Azoknál a betegeknél, akik túlzott harapástól (prognathismustól) szenvednek, mint az állkapocs helytelen elhelyezkedése, az alsó állkapocs mérete nem egyezik meg a felső állkapocs méretével. A legtöbb esetben a felső állkapocs viszonylag túl nagy, így az első fogak az állkapocs zárásakor messze az alsó áll előtt helyezkednek el.
A túlcsípést, mint az állkapocs rossz elzáródását, gyakran utódoknak nevezik, és ellentétes a túlhaladással. Előcsípéstől szenvedő betegeknél az alsó állkapocs túl hangsúlyos a felső állkapocshoz viszonyítva, az első fogak a felső állkapcsa előtt helyezkednek el. A túlharapás ismertebb nevén „mély harapás”, és a felső elülső fogak túl meredek helyzete jellemzi. Emiatt az alsó állkapocs fogait teljesen eltakarja a felső állkapocs elülső foga, amikor összekapják őket.
