Kitartás megfelel a fizikai ellenállásnak fáradtság. Kitartás olyan tényezőktől függ, mint az energiaellátás, a megterhelt izom mennyisége vagy az autonóm paraméterek. A szív- és érrendszeri betegségek lényegesen csökkentik kitartás.
Mi az állóképesség?
Az állóképesség megfelel a fizikai ellenállóképességnek fáradtság. A fizikai állóképesség megfelel annak az ellenállásnak, amelyet egy szervezet a fizikai ellenáll fáradtság és fizikai megterhelés. Szűkebb értelemben az állóképesség az a motoros képesség, amely egy bizonyos ideig bizonyos intenzitást képes fenntartani anélkül, hogy fizikailag súlyos fáradtságot érezne vagy elveszítené a regenerálódás képességét. A jó állóképesség általában nagyobb mozgásintenzitást biztosít, ami hatékonyabb energiafelhasználást tesz lehetővé. Az állóképesség mellett sok esetben az atlétikai technikák és készségek, például a koncentrációs képesség segítenek a fizikai teljesítmény stabilizálásában. Együtt erő, sebesség, összehangolás, rugalmasság és nyújtás, az állóképesség az egyik legfontosabb motorikus képesség. Az állóképesség edzése minden sportág szempontjából releváns. Tipikus állóképességi sportok magában foglalja többek között a sífutást, a hosszútávot futás, kerékpározás, triatlon, távolsági úszás és a evezés. A fizikai állóképesség az energiaellátáson alapul, és olyan tényezőktől függ, mint az izomméret, az izomösszehúzódás típusa és a mozgáshoz szükséges motoros készségek. Minden embernek van egy bizonyos határa, amelyen túl a használt izmok már nem tudják biztosítani a szükséges erőt. Emiatt az állóképességi teljesítmény éppen az izomfáradtságot kiváltó folyamatoktól függ. Továbbá izom rost összetétel, vegetatív, pszichológiai és hormonális szempontok relevánsak például ebben az összefüggésben.
Funkció és feladat
Az állóképesség a fáradtsággal szembeni fiziológiai ellenállás szempontjából nagyrészt az energiaellátás folyamataitól függ. Az energiaellátás típusától függően a sportorvoslás megkülönbözteti az aerob állóképességet az anaerob állóképességtől. Az aerob állóképesség elsősorban a hosszú szakaszok szempontjából releváns, és megfelel a terhelés intenzitásának fenntartására való képességnek. Ebben a követelményben a szükséges energiát elsősorban a oxigén. Az aerob állóképesség mértéke a fajlagos maximum oxigén felvétel. Aerobic kitartó edzés növeli a szív izom. A kötet az szív kamra, a szívizom vastagsága és a koszorúerek növekedése, lehetővé téve a szív számára, hogy nagyobb mennyiségű vér szívverésenként. Ez egyidejűleg nagyobb mennyiséget eredményez oxigén elérhető a testben, amely a véráramon keresztül éri el az izmokat, és javítja az aerob állóképességet. Az anaerob állóképesség viszont releváns az intenzívebb edzés rövidebb időszakaiban. Bizonyos terhelési intenzitás felett az izom nem kap elegendő oxigént az aerob energiatermeléshez. Annak biztosítása érdekében, hogy elegendő ATP álljon még rendelkezésre az izommunkához, antioxidáns folyamatok, például glikolízis zajlanak le. Amint a terhelés megáll, az oxigénhiány kompenzálódik. Az anaerob állóképesség oxigénadósság-változója edezhető. Az energiaellátás típusa mellett az alkalmazott izmok mérete is szerepet játszik az állóképességben. Az állóképességben különbség van a helyi terhelések és a részleges testterhelések között, amelyek a vázizmok körülbelül egyhatodát használják fel, például a karmunkát az ökölvívásban. Az izomösszehúzódás típusa szintén hatással van a szükséges állóképességre. Ebben az összefüggésben különbséget tesznek dinamikus és statikus között. Az egyes állóképességeket figyelembe kell venni az adott terhelés hátterében. Az állóképesség egyik típusának elszigetelt figyelembevétele nem lehetséges, mivel az egyes típusok közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz. Az általános aerob állóképesség kulcsfontosságú helyet foglal el. Ez képezi az alapot minden más állóképességi típushoz. Az aerob és az anaerob állóképesség között ugyanolyan nagy a korreláció, mint például erő és a sebességi kitartás. A teljesítménykorlátozó tényezők közé tartozik a VO2max és ezáltal az oxidációs folyamatok, izom rost összetétel, pufferkapacitás, energiaellátás, légzőizmok és hőszabályozás, beleértve: víz és elektrolit egyensúly.Az állóképesség szempontjából ugyanolyan teljesítménykorlátozó lehet a koordinációs, hormonális, vegetatív, pszichológiai és ortopédiai paraméter.
Betegségek és betegségek
Az állóképesség különösen releváns a teljesítménydiagnosztika. Ezekben a vizsgálati és vizsgálati eljárásokban a Egészség, az ellenálló képesség és a sportolók teljesítményszintje meghatározva. Kerékpárban ergometria, az anaerob állóképességet tesztelik. Hasonló tesztek a Wingate vagy a Katch tesztek, amelyeken a beteg fél órán keresztül maximális sebességgel dolgozik, nagyobb ellenállás mellett. Újabb teszt a teljesítménydiagnosztika futópad ergometria. Laktát teljesítményvizsgálatok mérik a laktátot koncentráció a vér, amely lehetővé teszi következtetések levonását az egyénről anaerob küszöb. Laktát a teljesítménytesztek különböző teljesítményszintű, időbeli gradációban végzett tesztek, amelyek elsősorban az anyagcsere paramétereit határozzák meg, mint például a anaerob küszöb, a egyensúly között laktát lebontás és laktát felszabadulás. A Conconi teszt meghatározza a anaerob küszöb az egyén, de jellegzetes kinkeket használ a szív mérték. Habár teljesítménydiagnosztika túlnyomórészt a képzés tervezésében és képzésében releváns ellenőrzés a sportorvosláson belül a betegségekre is utalhat. Ide tartoznak elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek, azaz az érrendszer betegségei és a szív betegségei. Ebben az összefüggésben a Conconi teszt, a kardioergométer teszt és a Cooper állóképességi teszt is releváns. Ez utóbbiban a beteg tizenkét perces állóképességi futást végez az állóképesség meghatározása érdekében. A kardioergométer teszt viszont megfelel a kerékpárnak ergometria szív- és érrendszeri károsodásban szenvedő betegek számára. Egy meghatározott cél pulzusszám leállítja a tesztet, és eredményeket ad az orvosnak elemzés céljából.
