A polipectomia (polipeltávolítás) egy sebészeti terápiás eljárás az otolaryngology-ban, amelyet a nasi polyposis kezelésére lehet használni az orr javítására lélegző. A polyposis nasi egy olyan klinikai kép, amelyet hiperplázia (a szövetekben a sejtek proliferációja) formájában megjelenő adaptív reakció jellemez a orr és orrmelléküregek. Ezen jellegzetes sejtszaporodás mellett az érintett terület ödémás (folyadék tárolása a szövetben) változása orrnyálkahártya megfigyelhető is. Ha az érintett területeket endoszkóp segítségével vizsgálják, akkor szürkés és üveges megjelenésű domborulatok találhatók. Általános szabály, hogy a patogén (kóros) változások először az ethmoidalis sinus területén találhatók meg. Az első kóros folyamatok a mellkas felső végtagja a középső orrhúshoz. A különféle tudományos vizsgálatok ellenére még nem sikerült tisztázni, miért nem hajlamos az alsó turbina területe semmilyen polipképződésre. Továbbá számos tanulmány ellenére az orr patogenezise polipok szintén nem tisztázott megfelelően. Úgy tűnik, hogy a patogenezis szempontjából meghatározó jelentőségű az egyéb betegségekkel való összefüggés, amelyeknek kezdetben nincs összefüggésük a betegség kialakulásával polipok az orr területén. A polipektómia formájában végzett műtéti beavatkozás célja a orr tehát hogy megfelelő szellőzés (levegőztetés) orr és a vízelvezetés (kiáramlás) orrmelléküregek később lehetővé válik.
Jelzések (alkalmazási területek)
- Polyposis nasi - az orr jelenléte polipok jelentősen rontja az orr szagló- és légzőszervi működését. A polipózis nasi-ban panaszkodó tizediknél kevesebb, mint egynél van fiziológiai szaglás. Ezenkívül a polipok elősegíthetik a horkolás éjjel és befolyásolják szellőzés. A műtét elvégzésének szükségessége a feltétel az érintett beteg. Azonban késik terápia drámai módon súlyosbíthatja a tüneteket és potenciálisan növelheti a kiújulásra való hajlamot.
- Krónikus ethmoidális orrmelléküreg gyulladás (az ethmoidális sejtek gyulladása) / sphenoidalis orrmelléküreg gyulladás (a gyulladás szfenoid sinus) (ritka).
Ellenjavallatok
- általános Egészség feltétel - a tünetektől függően a polipektómiát helyi vagy általános körülmények között végzik érzéstelenítés. Csökkentett általános esetén Egészség, tartózkodjon az általános alatt való teljesítéstől érzéstelenítés.
- Vérzési hajlam - veleszületett vérzési hajlam, amelynek oka lehet vérzékenység (örökletes vér alvadási rendellenesség) például különleges óvintézkedéseket igényel a súlyos peri- vagy posztoperatív szövődmények elkerülése érdekében. Ha továbbra is fennáll a kockázat, a műveletet meg kell szakítani.
Műtét előtt
- Preoperatív terápia - a konzervatív kezelést általában műtéti beavatkozásig alkalmazzák. A kiújulások csökkentése érdekében előnyös folytatni a szteroidot terápia röviddel a műtét előtt. Általában orrosan emulziók és a budezonid (szteroid hormon) terápiára szolgál.
- Antikoaguláció - a kezelés leállítása vér-vékonyító gyógyszerek, mint pl acetilszalicilsav (ASA) vagy Marcumar-t a kezelőorvossal egyeztetve kell megtenni. A gyógyszeres kezelés rövid ideig történő abbahagyása jelentősen minimalizálja a másodlagos vérzés kockázatát anélkül, hogy a beteg kockázata jelentősen megnőne. Ha olyan betegségek vannak jelen, amelyek befolyásolhatják a vér véralvadási rendszert és ezeket a páciens ismeri, erről tájékoztatni kell a kezelőorvost. Szükség esetén egy ilyen betegség jelenléte a terápiás intézkedés felfüggesztéséhez vezet.
A műtéti eljárás
A polipképzés patológiai alapjai
- Amint azt korábban leírtuk, a különböző orrterületek fertőzésének valószínűsége drámai módon eltér. Azt sem sikerült tisztázni, hogy a szövettanilag hasonló (mikroszkóp alatt összehasonlítható) szöveteket miért befolyásolja a polipfejlődés, és másokat nem. Ezenkívül különféle elméletek léteznek a nasi polyposis patogenezisére. Egyrészt feltételezik, hogy a helyi keringési rendellenesség lehet az alapja a nasi polyposis kialakulásának.
- A szövet ezen csökkent perfúziójának (ellátásának) eredményeként olyan anyagok halmozódnak fel, mint pl hisztamin és a prosztaglandinok, amelyet a szövet-rezisztens hízósejtek közvetlenül felszabadíthatnak. Ez a megközelítés többek között indokolható, mert a csökkent véráramlás képes vezet felhalmozásához hisztamin. Továbbá mindkettő prosztaglandinok és a hisztamin vezet az ödéma kialakulásához. Példa olyan betegségre, amelynek patogenezise hisztaminnal társult ödémával jár bronchiális asztma. Korábban lefolytatott vizsgálatokban ez a tézis alátámasztható, mivel a polipszövetben csökkent véráramlás mutatható ki a nem fertőzött szövethez képest.
- Ezzel az elmélettel szemben létezik az „hámrepedés elmélet” megközelítése is, amelyben a patogenezis egy jelentősen megnövekedett szöveti nyomáson alapszik, kombinálva egy helyi levegőztetési rendellenességgel. Ez a kombináció elkerülhetetlenül a hámszövet (felületes szövetréteg). A szövetréteg szakadása után a meglévő nyílás kinyúlik a kötőszöveti. Rövid idő elteltével a nyílást hámréteggel bélelik, így polip keletkezik. Mindazonáltal eddig nem sikerült kimutatni a polip prekurzorát. Emiatt az elméletet támogató kutatók száma viszonylag kicsi.
- A patogenezis (betegség kialakulása) jobb megértése érdekében további kísérleteket tettek a nasi polyposis egyéb okainak megállapítására vagy kizárására. A kutatás elsősorban a granulációs szövet (gyulladásos megváltozott szövet), a T-sejt válasz immunológiai zavarának (a T-sejtek védelmi sejtek) és különféle allergének kimutatására összpontosított. Ezenkívül nagy érdeklődésre tart számot a betegség epidemiológiai (népességelméleti elmélete) relevanciája.
- Bár a patogenezis pontos tisztázása még várat magára, az orrban a polip kialakulásának kapcsolata különféle örökletes betegségekkel, bronchiális asztma, aszpirin intolerancia és krónikus orrmelléküreg gyulladás (arcüreggyulladás) már azonosítható, ami genetikai hatást sugall a betegség folyamatára. Így nem meglepő, hogy bebizonyították a polipképződés családias csoportosulását az orr területén. Lehetséges, hogy genetikai hajlam van a orrnyálkahártya ezeknél a betegeknél, ami bizonyos lokális hatások hatására polipképződéshez vezet és környezeti tényezők.
A polipok kezelési lehetőségei a orrnyálkahártya.
- A polipektómia, mint sebészeti beavatkozás előtt a hagyományos hatékony kezelési módszerek teljes körét ki kell meríteni. A terápiás intézkedések általános célja az orr normál működésének helyreállítása és az ismétlődés megelőzése. Ha azonban a tisztán hagyományos terápiától nem várható a tünetek javulása, akkor a polipektómia és a gyógyszeres kezelés kombinációja ésszerű beavatkozás.
- A gyulladáscsökkentő (gyulladáscsökkentő) kezelés problémája azonban az, hogy elsősorban helyileg alkalmazott szteroidokat (a bőr), mivel nem szteroid gyulladáscsökkentők szerek (példa: ibuprofen) és antiallergiás szerek mint például antihisztaminok (példa: cetericin) nincs jelentős terápiás hatása a orrpolipok. Ennek ellenére a szteroidok használatát az esetek több mint felében siker koronázza. Ez a terápiás intézkedés azonban néha olyan mellékhatásokkal jár, mint a káros bőr reakciókat. Ennek ellenére a mellékhatások viszonylag súlyosabbak a szisztémásnál igazgatás, így először az orron keresztül történő helyi alkalmazást hajtják végre. Ha a polipektómiát hagyományos terápiával kombinálják, bebizonyosodott, hogy a koncentráció szteroid szintje csökkenthető ugyanolyan hatás fenntartása mellett. Ezenkívül a preoperatív szteroid kezelés megkönnyítheti a műtéti eljárást.
- Ha a konzervatív kezelés nem jár a tünetek javulásával, vagy ha kontrollálhatatlan mycosis (gombás fertőzés) vagy krónikus sinusitis (sinusitis) is fennáll, a polypectomia a arany standard (első vonalbeli eljárás). A terápia fő célja a polipia eltávolítása nyálkahártya, így lehetséges az élettani orrfunkció regenerálása. Az egyes polipok méretétől függően orrüreg, polipektómia a polipok eltávolításával pergő segítségével a helyi érzéstelenítés optimális, ha szükséges. A polipectomia alkalmazásának az az előnye, hogy az orr azonnali javulást eredményez lélegző. Kombinált terápia hiányában azonban az a hátrány, hogy viszonylag gyakran fordulnak elő ismétlődések a polipok szinuszból történő újranövése miatt. Különösen az asztmások szenvednek gyakori kiújulásoktól, amelyek elengedhetetlenné teszik az új polipektómiát.
- Ha a polypectomia fejlődését nézzük, láthatjuk, hogy a műtéti eljárás, mint funkcionálisan orientált endoszkópos eljárás a műtéti terápia középpontjában áll. Ennek az endoszkópos eljárásnak a fő célja a polipok eltávolítása, hogy lehetővé tegye a downstream területek önregenerálódását. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a minimálisan invazív módszer, az érintetlen területek integritásának megőrzésével, elsősorban a betegség korai szakaszában sikeres. Ha már van tendencia a kiújulásra vagy egyértelmű klinikai tünetek, ez a kíméletes terápiás lehetőség már nem javallt. A polipectomia mellett a gyakori kiújulások jelentős tünetjavulásának elérése érdekében szükséges az anatómiai állapotok javítása septoplasztika segítségével (orrsövény műtét) és conchotomia (orr concha műtét) párhuzamosan a polypectomiával. Annak érdekében, hogy a műtéti beavatkozás során pontosan meg lehessen állapítani, hogy a szóban forgó nyálkahártya-terület egészséges vagy kórosan megváltozott szövet-e, speciális mikroszkóp használata szükséges.
Műtét után
A duzzanat elkerülése érdekében a műtéti területet azonnal le kell hűteni a beavatkozás után. A kiújulás megelőzésére szolgáló gyógyszer szedését meg kell beszélni a kezelőorvossal. Utóvizsgálatot mindenképpen el kell végezni, mivel észrevétlen szövődmények jelentkezhetnek.
Lehetséges szövődmények
- A nyálkahártya perforációja - bár a polypectomia viszonylag kíméletes eljárás, az orr nem tervezett károsodása nyálkahártya a műtéti eljárás során előfordulhat. A nyálkahártya az eljárás egyik legfontosabb intraoperatív szövődménye. A perforáció előfordulásának kockázata többek között az eljárás végrehajtásának módjától függ.
- Idegelváltozások - a szaglóideg (nervus olfactorius) közelsége miatt intraoperatív károsodás lehetséges. Az elváltozás következménye szaglási diszfunkció lenne, de ez átmeneti is lehet (időszakos).
- vérömleny (zúzódás) - műtét után például hematoma alakulhat ki a kezelt nyálkahártya területén.
