Hatás | Szimpatikus idegrendszer

Hatás

A szimpatikus hatása idegrendszer a fentiekben már említettük, és itt ismét táblázatos formában fogjuk összefoglalni: Eye Tanítvány tágulás Szív Gyorsabb ütés (megnövekedett frekvencia és megnövekedett összehúzódási erő) Tüdő A légutak tágulása Nyálmirigyek Csökkent nyálképzés Bőr (ide tartozik: verejtékmirigyek) Fokozott izzadás; szőrszálak felállítása; szűkülete vér hajók (hideg kezek izgalom alatt) Gasztrointesztinális traktus Csökkent emésztési aktivitás Az erek (a bőr és a gyomor-bél traktus kivételével) Dilatáció, hogy több vér áramolhasson szimpatikus idegrendszer növeli a szív frekvencia, így a pulzus növekszik. De más hatása is van a szív, amelyek mind növelik a szív teljes teljesítményét. Például a szívizomsejtek tulajdonságai megváltoznak, ami azt jelenti, hogy erősebben összehúzódhatnak, lehetővé téve a vér hogy nagyobb erővel pumpálják.

Ez befolyásolja az izomsejtekhez vezető idegsejtek elektromos tulajdonságait is. Ennek eredményeként az alacsonyabb stimulációs szint már elegendő a szívizomsejtek teljes összehúzódásának kiváltásához, és az izgatás továbbadása az idegsejtek mentén is felgyorsul. Ahhoz azonban, hogy egy izomsejt teljes mértékben működőképes legyen, minden egyes kontrakció között néhány milliszekundumig teljesen ellazulnia kell.

Az idő a befejezésig kikapcsolódás, amelyet refrakter időnek is neveznek, a szimpatikus rövidíti idegrendszer. Összefoglalva, a szimpatikus idegrendszer serkentõ hatása van, azaz pozitívan befolyásolja a szívfrekvencia (kronotropia), a szív erőssége (inotropia), az gerjesztés átadása (dromotropia), az ingerküszöb (bathmotropy) és kikapcsolódás (lusitropy). E funkciók növelésével a szív többet és gyorsabban tud pumpálni vér, amely oxigénnel látja el a testet.

A szimpatikus idegrendszer így biztosítja, hogy a megnövekedett kereslet, különösen a agy és izmok, mindig teljesül. A szimpatikus idegrendszer meghatározó szerepet játszik a tanítvány. Sötétedéskor stimulálják a szem felé mozgó szimpatikus idegrostokat.

Ez stimulálja azt az izmot, amely gyűrűként fekszik a köré tanítvány, a Musculus dilatator pupillae-nak hívják. Összehúzódik és ezáltal kitágítja a pupillát. Minél szélesebb a pupilla, annál több fény juthat be a szembe, és annál jobban láthatjuk az amúgy is gyenge fényviszonyok mellett. De a szimpatikus idegrendszer is befolyásolja a szem lencséjét.

Itt érdekes egy kicsit megismerni a szem anatómiáját. A lencse szálakon van felfüggesztve. Ezek a rostok viszont egy izomhoz, a csillóizomhoz kapcsolódnak.

Ezt az izmot izgatja a paraszimpatikus idegrendszer, a szimpatikus idegrendszer antagonistája. Ennek eredményeként a lencse lekerekedik, és jól láthatjuk a közeli tárgyakat. A szimpatikus idegrendszer viszont ellazítja az izmot, emiatt a lencse ellapul, és távolabbról tisztábban láthatunk.

A szimpatikus idegrendszer működésének magyarázata érdekében a vese érthető módon először a vesék működését kell megvizsgálnunk. Többek között a víz és a só fenntartásáért felelősek egyensúly a testben. A víz egyensúly közvetlen befolyása van vérnyomás, amely elvezet minket a szimpatikus idegrendszer működéséhez.

Fent említett, vérnyomás a szimpatikus idegrendszer emeli. Egyrészt a szimpatikus idegrendszer közvetlen összehúzó hatással van a hajókmásrészt stimulálja a vesék bizonyos sejtjeit. Ezek a sejtek termelik a renin hormont.

A renin az első lépés egy hosszú eseményláncban, amelynek végén az angiotenzin hormon szintézise megy végbe. Ha az angiotenzin kifejezést a görög nyelvről fordítják, az „érösszehúzó” -ot jelent. Ez valójában a leghatékonyabb anyag, amelyet a test képes előállítani önmagának összehúzódására hajók.

Minél keskenyebb az edény, annál nagyobb a nyomás, amelyet fel kell építeni, hogy a vér átfolyhasson rajta. Ez azt jelenti, hogy a szimpatikus idegrendszer hatása a vese növekedni fog vérnyomás. Rövid távon ez egy nagyon hasznos mechanizmus. Sajnos azonban manapság gyakran túl sok stressz éri túl sokáig, ezért válik ez az akut vérnyomás-emelkedés hosszú távúvá. Ez krónikus állapothoz vezet magas vérnyomás, amelyet aztán gyakran gyógyszeres kezeléssel kell kezelni.