Szimpatikus idegrendszer

Szinonimák tágabb értelemben

vegetatív idegrendszer, sympaticus

Meghatározás

A szimpatikus idegrendszer az antagonista paraszimpatikus idegrendszer és - az utóbbihoz hasonlóan - a vegetatív (szintén: autonóm) idegrendszer része. Az autonóm idegrendszer fontos a szerveink és mirigyeink irányítása szempontjából, autonómnak hívják, mert nem tudjuk önkényesen irányítani, „mellett” fut anélkül, hogy folyamatosan tudatában lennénk (gondoljunk csak lélegzőpéldául Emésztés és izzadás) A szimpatikus meghatározása érdekében idegrendszer feladataival nagyon alig lehet azt mondani, hogy mindez kiváltja azt, ami menekülési reakciót jelent (akkoriban, több száz évvel ezelőtt a sűrűben lévő tigris miatt, ma talán a „menekülés” helyett gyakran inkább stressz vagy közvetlenül közelgő vizsgálat vagy hasonló miatt bekövetkező pánik). A szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitása révén testi funkcióink a következőképpen változnak: Most világossá vált, hogy mi váltja ki a szimpatikus idegrendszert, de HOGYAN csinálja és HOL a testben egyáltalán található, még tisztázandó.

  • Gyorsabb szívverés (magasabb pulzus és erősebb összehúzódás)
  • Vazodilatáció (hogy több vér áramolhasson, mert a szívnek több oxigénre van szüksége a keményebb munkához)
  • Gyorsabb légzés
  • Fokozott izzadás
  • Emelkedett vérnyomás
  • Pupilladilatatio
  • Az emésztőrendszer csökkent aktivitása
  • Csökkent vizelési inger (kontinencia)

A szimpatikus idegrendszert nem szabad a test egyetlen „pontjának” elképzelni. Inkább a test meglehetősen nagy részén oszlik el. Származási helye van (azaz

a cellák, amelyek egyfajta parancsnoki központok) és egyfajta sínrendszer (azaz azok a szálak, amelyek a cellákból származnak, és biztosítják, hogy a parancsközpont „cellájának” parancsai továbbadjanak a címzettnek). A parancsok címzettjei azok a szervek, amelyeken a szimpatikus idegrendszer hat (szív, tüdő, gyomor-bél traktus, hajók, szem, mirigyek, bőr). A szimpatikus idegrendszer egy thoracolumbalis rendszer, azaz kiindulási pontjai a mellkasi régióban (mellkas (latin) = borda) és az ágyéki régióban (lumbusz (latin) = ágyék) találhatók.

Ez az oldalsó szarvában van gerincvelő. Az ott keletkező sejtek idegsejtek (neuronok), amelyek információt továbbítanak idegsejt kiterjesztések (axonok) közbenső állomásokon keresztül az ellenőrizendő szervek felé. A köztes állomások úgynevezett ganglionok (idegdúc (Latin) = csomópontok).

A multipoláris idegsejtek itt helyezkednek el. A multipoláris azt jelenti, hogy tartalmaznak egy információt továbbító kiterjesztést, a axon, és több mint 2 információt vevő kiterjesztés, a dendritek. A szimpatikus rendszerben kétféle ganglion létezik: paravertebrális ganglionok (para = mellett, azaz

a gerincoszlop mellett elhelyezkedő ganglionok), amelyek a német prevertebrális ganglionokban határganglióként is ismertek (pre = előtte, azaz a gerincoszlop előtt fekvő ganglionok). Olyan információváltás, amelyet a idegsejt az átadás mindig a fent említett két gangliontípus közül csak az egyikben fordul elő, nem mindkettőben. Az információvezetés sorrendje tehát: eredeti sejt a gerincvelőben (1) - multipoláris idegsejt egy ganglionban (2) - szervMi az információ?

Mivel a sejt nem tud beszélni, hanem elektromos ingerekkel vagy anyagokkal tisztáznia kell, hogy mit akar. Ez az anyag az ún neurotranszmitter. A neurotranszmitterek kémiai hírvivők, amelyek - amint a neve is mutatja - különböző helyekre tudnak információt továbbítani, tehát egyfajta „hírvivők”.

Különbséget tesznek gerjesztő (gerjesztő) és gátló (gátló) neurotranszmitterek között. A neurotranszmittereket a kémiai információ továbbítására használják, míg a sejten és annak kiterjesztésein (axonok és dendritek) áthaladó elektromos potenciálokat az elektromos információ továbbítására használják. Az információ kémiai továbbítása mindig fontos, amikor az információ egyik cellából a másikba kerül, mert a cellák között mindig van egy rés - még ha viszonylag kicsi is -, amelyet az információ nem hagyhat egyszerűen át.

Miután az elektromos vezeték elérte a cella „végét”, vagyis annak axon végén biztosítja, hogy egy neurotranszmitter felszabadul az axon végéből. A axon végét, amelyből elengedi, preszinapsnak (pre = előtti, azaz a szinaptikus hasadék).A neurotranszmitter szekretálódik az úgynevezett szinaptikus résbe, amely az 1. cella (információs vonal) és a 2. cella (információ vétele) között helyezkedik el, amely között át kell váltani. Megszabadulása után a neurotranszmitter a szinaptikus résen keresztül „vándorol” (diffundál) a második sejt meghosszabbításáig, a poszt-szinapszisig (poszt = után, azaz a szinaptikus rés utáni szinapszisig).

Ez olyan receptorokat tartalmaz, amelyeket pontosan ehhez a neurotranszmitterhez terveztek. Így meg tud kötődni hozzá. Megkötése révén a második cellában ismét elektromos potenciál keletkezik.

Amikor az információt egyik celláról a másikra kapcsolja, az információtípusok sorrendje tehát: elektromosan az első cella axonvégéig - kémiailag a cellában szinaptikus hasadék - a neurotranszmitter második sejthez való kötődéséből elektromosan a 2. sejt immár kétféleképpen reagálhat azáltal, hogy megköti a neurotranszmittert: Vagy izgatott és generál egy ún. akciós potenciál vagy gátolt, és csökken annak a valószínűsége, hogy cselekvési potenciált generál és ezáltal további sejteket gerjeszt. A sejtek kétféle módja közül melyiket határozza meg a neurotranszmitter típusa és a receptor típusa. Tehát most megadhatjuk, mi történik a szimpatikus idegrendszer különféle „átállási pontjain”: Az első sejt (eredeti sejt) a gerincvelő magasabb központok gerjesztik (pl hypothalamus és a agy származik).

A gerjesztés teljes axonján keresztül folytatódik az első kapcsolási pontig (ami már a idegdúc). Ott a neurotranszmitterek acetilkolin a folyamatos gerjesztés eredményeként felszabadul a preszinapsból. Acetilkolin diffundál a szinaptikus hasadék a második sejt szinapszisa felé (posztszinapszis), ahol egy megfelelő receptorhoz kötődik.

A sejtet ez a megkötés izgatja (mert acetilkolin az egyik gerjesztő neurotranszmitter). Csakúgy, mint az első sejtben, ez az gerjesztés a sejten és annak kiterjesztésein keresztül ismét átjut a befogadóhoz: a szervhez. Ott - a gerjesztés eredményeként - egy másik neurotranszmitter szabadul fel a 2. sejt szinapszisából - ezúttal noradrenalin. Ez a neurotranszmitter ezután közvetlenül a szervre hat. A szimpatikus idegrendszer tehát két különböző neurotranszmitterrel működik: Az 1. (eredeti sejt - 2. sejt) mindig acetilkolin. A 2. (2. sejt - szerv) mindig noradrenalin