Meghatározás
Mellkas lélegző (mellkasi légzés) a külső légzés egyik formája. Lélegző levegő cseréjére szolgál a tüdő szellőztetésével (szellőzés). -Ban mellkas lélegző, Ez szellőzés a mellkas kitágításával és összehúzódásával történik.
Ebben a formában lélegző, a borda láthatóan felemelkednek és leereszkednek, és kifelé is mozognak. Mozgásaikat a feszültség (összehúzódás) és kikapcsolódás a bordaközi izmok. Eszméletlenül keveréke mellkas általában a légzést és a légzés másik formáját, a hasi légzést alkalmazzák. Tudjon meg többet erről: Az emberi légzés
Hogyan működik a mellkasi légzés?
A mellkasi légzést (mellkasi légzést) külső légzésre és ezáltal a légzéscserére használják. Ezzel szemben a belső légzés sejtszinten az energiatermelés egyik formája. A külső légzés a test létfontosságú oxigénnel való ellátását szolgálja.
Ugyanakkor a sejtek energiatermelése során keletkező szén-dioxid a környezetbe kerül. A lélegző levegő cseréje a tüdőben történik. Annak érdekében, hogy problémamentesen menjen végbe, a tüdőt mindig megfelelő szellőzéssel kell ellátni.
A mellkasi légzés esetén ez a mellkas tágulásának és összehúzódásának kölcsönhatásán keresztül következik be. A borda és a bordaközi izmok főleg részt vesznek ebben a folyamatban. Megnövekedett oxigénigény vagy akut légzési distressz esetén az úgynevezett légzéssegítő izmok is támogatják a mellkas mozgását.
Alatt belélegzés (inspiráció), a külső bordaközi izmok (Musculus intercostalus externus) összehúzódnak. Ennek eredményeként a borda felemelik és kifelé fordítják. A mellkas kitágul.
Mivel a tüdő keresztül kapcsolódik a mellkashoz kiáltott, ezt a mozgást követi. Így a tüdő szintén szélesebbé válik, térfogata nő. Ez negatív nyomást eredményez.
A légutakon keresztül több levegő áramlik a tüdőbe, hogy ellensúlyozza a negatív nyomást. Itt van a tényleges belélegzés zajlik. A kilégzés (lejárat) normál, feszültség nélküli légzés során lehetséges az izmok támogatása nélkül.
A tüdő úgynevezett eredendő rugalmassággal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy szövetből áll, amely a lehető legnagyobb mértékben összehúzódik. Ha a külső bordaközi izmok ellazulnak, a tüdőt már nem tartják messze.
Követi saját rugalmasságát és összehúzódik. Ez túlnyomást eredményez, amely kiszorítja a levegőt a tüdőből. A kilégzés tehát megtörténik.
A normál, eszméletlen légzés a mellkasi légzés és a hasi légzés keverékéből áll. A külső légzés a test létfontosságú oxigénnel való ellátását szolgálja. Ugyanakkor a sejtek energiatermelése során keletkező szén-dioxid a környezetbe kerül.
A lélegző levegő cseréje a tüdőben történik. Annak érdekében, hogy problémamentesen menjen végbe, a tüdőt mindig megfelelő szellőzéssel kell ellátni. A mellkasi légzés esetén ez a mellkas tágulásának és összehúzódásának kölcsönhatásán keresztül következik be.
A bordák és a bordaközi izmok elsősorban ebben a folyamatban vesznek részt. Megnövekedett oxigénigény vagy akut légzési distressz esetén az úgynevezett légzéssegítő izmok is támogatják a mellkas mozgását. A normál, eszméletlen légzés a mellkas és a hasi légzés vegyes formájából áll.
- Alatt belélegzés (inspiráció), a külső bordaközi izmok (Musculus intercostalus externus) összehúzódnak. Ennek eredményeként a bordák felemelkednek és kifelé fordulnak. A mellkas kitágul.
Mivel a tüdő a mellkason keresztül kapcsolódik a kiáltott, ezt a mozgást követi. Tehát a tüdő is szélesebbé válik, térfogata nő. Ez negatív nyomást eredményez.
A légutakon keresztül több levegő áramlik a tüdőbe, hogy ellensúlyozza a negatív nyomást. Itt történik a tényleges belégzés. - A kilégzés (lejárat) normál, feszültség nélküli légzés során lehetséges izmok támogatása nélkül.
A tüdőnek van egy úgynevezett eredendő rugalmassága. Ez azt jelenti, hogy szövetből áll, amely a lehető legnagyobb mértékben összehúzódik. Ha a külső bordaközi izmok ellazulnak, a tüdőt már nem tartják messze.
Követi saját rugalmasságát és összehúzódik. Ez túlnyomást eredményez, amely kiszorítja a levegőt a tüdőből. A kilégzés tehát megtörténik.
A sorozat összes cikke:
