Paranoid személyiségzavar: leírás
A paranoid személyiségzavar az a tény, hogy a szenvedők nem bíznak más emberekben. Folyamatosan azt feltételezik, hogy mások ártani akarnak nekik, anélkül, hogy ezt alátámasztó bizonyítékuk lenne.
Például, ha egy kolléga barátságosan mosolyog rájuk, úgy érzi, kinevetik. Ha a saját párjuk nincs otthon, meg vannak győződve arról, hogy megcsal. Ha a paranoiás személyiségzavarban szenvedők fenyegetve érzik magukat, dühösek lesznek, és ellentámadásba lendülnek. Rendkívül kitartóak ellenségeskedésükben, és nem győzhetik meg őket gyanújuk alaptalanságáról.
Gyanakvó és ellenséges természetük miatt a paranoiás személyiségzavarban szenvedőket mások nem kedvelik, és gyakran veszekednek a körülöttük lévőkkel. Mivel a barátokban sem bíznak, kevés a társadalmi kapcsolatuk.
Vannak más személyiségzavarok is. Közös bennük, hogy az egyéni személyiségjegyek olyan rendkívül hangsúlyosak, hogy problémákat okoznak az érintettnek vagy környezetének. A problémás személyiségjegyek stabilak és tartósak, és serdülőkorra vagy korai felnőttkorra vezethetők vissza.
Paranoid személyiségzavar: gyakoriság
A paranoid személyiségzavar ritka személyiségzavarnak számít. Szakértők becslése szerint a lakosság 0.4-2.5 százaléka szenved ettől. – A férfiak gyakrabban, mint a nők. Valószínűleg magasabb a ténylegesen érintettek száma, mert kevesen fordulnak szakemberhez.
A személyiségzavarokat alapvetően a társadalmilag elfogadottaktól jelentősen eltérő gondolatok, észlelések, érzelmek és viselkedések jellemzik. Serdülőkorban vagy korai felnőttkorban alakulnak ki, és állandóak.
A személyiségzavar ezen általános kritériumain kívül a Mentális Zavarok Nemzetközi Osztályozása (ICD-10) szerinti paranoid személyiségzavar akkor áll fenn, ha az alábbi tünetek közül legalább négy fennáll:
Érintett személyek:
- túlságosan érzékenyek a kudarcokra
- hajlamosak állandó haragot tartani; nem bocsátják meg a sértéseket vagy a tiszteletlenséget
- erősen gyanús és torz tények, mások semleges vagy barátságos cselekedeteit ellenségesnek vagy lenézőnek értelmezik
- vitatkozóak, és ragaszkodnak jogukhoz, még ha az ésszerűtlen is
- gyakran nem bíznak partnerük hűségében, még akkor sem, ha nincs rá okuk
- Gyakran vesznek részt összeesküvés gondolkodásban, amivel megmagyarázzák a környezetükben vagy általában a világban zajló eseményeket
Paranoid személyiségzavar: okok és kockázati tényezők
A személyiségzavarok pontos okai még nem tisztázottak – ez vonatkozik a paranoid személyiségzavarra is. A szakértők feltételezik, hogy a rendellenesség kialakulásában különféle hatások játszanak szerepet. Egyrészt szerepet játszik a genetikai hajlam; másrészt a nevelés és egyéb környezeti hatások is hozzájárulnak a (paranoid) személyiségzavar kialakulásához.
Ide tartoznak különösen a stresszes események – ezek általában előkészítik a talajt a mentális zavarok kialakulásához. Így a paranoiás személyiségzavarban szenvedők gyakran számolnak be traumatikus élményekről gyermekkorban, például fizikai vagy érzelmi bántalmazásról.
Az ember temperamentuma is szerepet játszik a paranoid személyiségzavar kialakulásában. Különösen veszélyeztetettek azok a gyerekek, akiknek alapvetően nagy a hajlama az agresszív viselkedésre.
Paranoid személyiségzavar: vizsgálatok és diagnózis
A paranoid személyiségzavarban szenvedők ritkán kérnek szakember segítségét. Egyrészt nem érzékelik felfogásukat és viselkedésüket zavartnak, másrészt nem bíznak a pszichológusokban vagy az orvosokban. Amikor mégis kezelést kérnek, az gyakran további mentális zavarok, például depresszió miatt van.
Kórtörténet
A paranoid személyiségzavar diagnosztizálására számos megbeszélés zajlik a pszichiáter/terapeuta és a páciens között (anamnézis). A folyamat során a szakember kérdéseket tehet fel, például:
- Gyakran sejted, hogy mások mondanak vagy tesznek valami rejtett jelentést?
- Az ember temperamentuma is szerepet játszik a paranoid személyiségzavar kialakulásában. Különösen veszélyeztetettek azok a gyerekek, akiknek alapvetően nagy a hajlama az agresszív viselkedésre.
Paranoid személyiségzavar: vizsgálatok és diagnózis
A paranoid személyiségzavarban szenvedők ritkán kérnek szakember segítségét. Egyrészt nem érzékelik felfogásukat és viselkedésüket zavartnak, másrészt nem bíznak a pszichológusokban vagy az orvosokban. Amikor mégis kezelést kérnek, az gyakran további mentális zavarok, például depresszió miatt van.
Kórtörténet
A paranoid személyiségzavar diagnosztizálására számos megbeszélés zajlik a pszichiáter/terapeuta és a páciens között (anamnézis). A folyamat során a szakember kérdéseket tehet fel, például:
Gyakran sejted, hogy mások mondanak vagy tesznek valami rejtett jelentést?
Kognitív viselkedési terápia
A paranoid személyiségzavar kezelésének többféle megközelítése létezik. A kognitív viselkedésterápia célja a kedvezőtlen gondolkodásmód vagy gondolkodási minták megváltoztatása. A cél az, hogy az érintett személy megkérdőjelezze a másokkal szembeni bizalmatlanságát, és megtanulja a másokkal való bánásmód szociális módjait. Ennek az az oka, hogy sok érintett ember elszigeteltségben szenved, ami viselkedésük következménye. A szociális készségek képzése ezért a terápia fontos része. Az agresszív impulzusok kontrollálására a terapeuta új stratégiákat dolgoz ki a pácienssel.
Fókuszterápia
Paranoiás személyiségzavar: rokonok
A paranoid személyiségzavarban szenvedőknek nagy nehézségei vannak az interperszonális kapcsolatokban. Állandóan arra számítanak, hogy mások elárulják és megbántják őket. E hiedelem miatt ellenséges légkört teremtenek.
A hozzátartozóknak súlyos teher a tartós bizalmatlanság. Gyakran tehetetlennek érzik magukat, mert nem tudják befolyásolni az érintett személy viselkedését. Amit azonban rokonként tehet:
- Tudatosítsa magában, hogy az érintett személy nem megfelelő viselkedése személyiségzavarában gyökerezik.
- Lehetőleg ne fogadja személyesen a támadásokat.
- Kérjen szakmai segítséget. Még akkor is, ha maga a szenvedő megtagadja a terápiát, egy terapeuta vagy tanácsadó központ támogatást nyújthat Önnek.
Paranoid személyiségzavar: a betegség lefolyása és prognózisa
A terápia azonban segíthet a kedvezőtlen viselkedésminták pozitív befolyásolásában. A kedvező kimenetel valószínűsége azonban meglehetősen kicsi. Az érintettek egyrészt ritkán fordulnak terápiás kezeléshez, másrészt nehezen tudnak bekapcsolódni a terápiás folyamatba. Azonban minél korábban észlelik és kezelik a paranoid személyiségzavart, annál jobb a prognózis.
