Delírium: okok és kezelés

Rövid áttekintés

  • Leírás: Különböző mentális és fizikai tünetek együttese, amelyek mind fizikai (szerves) eredetűek („szerves pszichoszindróma”). Delírium (delírium) különösen gyakran fordul elő idős betegeknél. A férfiak gyakrabban érintettek, mint a nők, mert hajlamosabbak az alkohollal való visszaélésre (a delírium lehetséges kiváltó oka).
  • Okai: lázas fertőzések, víz-elektrolit egyensúly zavarok, központi idegrendszeri betegségek (Parkinson-kór, epilepszia, demencia, agyhártyagyulladás stb.), alkohol és egyéb szerek, alkoholelvonás (delirium tremens), anyagcserezavarok (pl. diabetes mellitus), daganatok, műtétek, bizonyos gyógyszerek.
  • Kezelés: a delírium tüneteinek gyógyszeres enyhítése (neuroleptikumokkal, klometiazollal stb.); lehetőség szerint a delírium okának kezelése is

A delíriumot organikus pszicho-szindrómának is nevezik. Ez a kifejezés már azt jelzi, hogy itt mind a mentális, mind az organikus összetevők érintettek. Valójában a delírium nem egyetlen tünet, hanem egy teljes tünetegyüttes. A delíriumnak sok hasonló tünete van a mentális betegségekben, de a megfelelő okok mindig fizikai (szerves) eredetűek.

Delírium: tünetek

  • Károsodott tudat és észlelés, gyakran károsodott memória és a tájékozódás elvesztése. Ide tartoznak a kognitív károsodással járó gondolkodási zavarok is.
  • Pszichomotoros izgatottság erős mozgási késztetéssel és esetenként csúszó mozgásokkal (jaktációkkal). Gyakori ágyba kötöttség.
  • túlzott vidámság és/vagy alaptalan szorongás (affektív zavarok).
  • alvászavarok
  • enyhe ingerlékenység és izgatottság

Ezeken a túlnyomóan pszichés tüneteken túlmenően a delírium során általában a betegség fizikai jelei is jelentkeznek. Ezeket az önkéntelen idegrendszer okozza, és neurovegetatív tüneteknek nevezik:

  • láz 38.5 °C-ig
  • megnövekedett vérnyomás és felgyorsult pulzus
  • erős izzadás (hiperhidrosis)
  • néha túl gyors és mély légzés (hiperventiláció)
  • remegés, más néven remegés (különösen erős delírium tremens esetén)

A tünetek gyakran csak órákig vagy napokig tartanak, mielőtt elmúlnak, és végül eltűnnek. Kezelés nélkül azonban a delírium súlyos szív- és érrendszeri és légúti szövődményeket okozhat, amelyek halálhoz vezethetnek.

Kétféle delírium

Az orvosok a delírium két típusát különböztetik meg:

  • Ezzel szemben a hiporeaktív delíriumot általános lelassulás jellemzi – az érintettek nagyon nyugodtnak, néha apatikusnak tűnnek.

Ennek a két változatnak nem kell külön-külön jelen lennie, hanem előre nem látható időközönként váltakozhatnak.

Delírium: Okok és lehetséges rendellenességek

Egyszerűen fogalmazva, a delíriumi tünetek kiváltó oka a központi idegrendszer (CNS) bizonyos hírvivő anyagok (neurotranszmitterek) egyensúlyának felborulása. Ezek a hírvivők fontosak az idegsejtek (neuronok) közötti jelátvitelhez. Több magyarázat is lehet arra, hogy az érintetteknél miért nincs rendellenes a neurotranszmitterek egyensúlya, és miért küldenek például túl erős jeleket:

A gyulladásos hipotézis szerint a nagyobb gyulladások során keletkező molekulák (ún. citokinek) szintén megzavarhatják a neurotranszmitterek felszabadulását, így hozzájárulhatnak a delírium kialakulásához. Különösen a szisztémás gyulladások esetében – például súlyos fertőzések formájában – van itt bizonyos kockázat.

Végül a stressz is szerepet játszik. Nevezetesen biztosítja a stresszhormonok (noradrenalin, glükokortikoidok) felszabadulását, amelyek hatással lehetnek a központi idegrendszerre.

  • Központi idegrendszeri betegségek: pl. Parkinson-kór, epilepszia, agyhártyagyulladás, migrén, traumás agysérülés, agyvérzés stb. A delírium gyakran előfordul demencia hátterében is.
  • Daganatos betegségek: A delírium különösen a haldokló szakaszban gyakori tünet a rákos betegeknél.
  • Víz- és elektrolitháztartási zavarok: Lehetséges okok az elégtelen folyadékbevitel (főleg időseknél) vagy bizonyos gyógyszerek bevitele.
  • Fertőzések és láz
  • Sebészeti beavatkozások altatásban: A műtétek utáni felépülési szakaszban néhány beteg delíriumot (tranzit szindrómát) tapasztal.
  • Bizonyos gyógyszerek, különösen azok, amelyek hatással vannak a neurotranszmitterekre, például az úgynevezett antikolinerg anyagokra (pl. inkontinencia, Parkinson-gyógyszerek, hányinger és hányás elleni szerek).
  • Mindenféle kábítószer, beleértve az alkoholt is
  • Oxigénhiány (hipoxia)

Delirium tremens (elvonási delírium)

A delírium egyéb formáihoz hasonlóan a delírium tremens is a központi idegrendszer bizonyos transzmitterrendszereinek egyensúlyhiánya miatt alakul ki. Elvileg az összes fent említett tünet itt is előfordulhat fokozott hallucinációkkal:

  • festői-optikai és tapintható hallucinációk (például: férgek, bogarak vagy fehér egerek szaladgálnak a saját bőrén)
  • ritkábban: hallási érzékszervi téveszmék, például elképzelt menetzene vagy zajok
  • paranoia és egyéb téveszmék

Ezenkívül a delírium tremensben a névadó tremor természetesen az előtérben van. Az erős remegés azonban nem mindig van jelen.

Delírium: Mikor kell orvoshoz fordulni?

Delírium: Mit csinál az orvos?

A legtöbb esetben az orvos a páciens tünetei alapján már diagnosztizálhatja a „delíriumot”. A delírium súlyossága bizonyos vizsgálati eljárások (CAM) segítségével meghatározható.

Ez még fontosabbá teszi a beteg kórtörténetének (anamnézisének) gondos rögzítését: Melyek a már meglévő állapotok? Van-e alkoholfogyasztás? Milyen a beteg élethelyzete? Ezek és más kérdések fontosak a delírium diagnózisához. Itt különösen fontosak a hozzátartozók nyilatkozatai, mivel az érintettek általában nem tudnak kommunikálni.

  • Elektrokardiográfia (EKG), a szívműködési zavarok kizárása érdekében
  • Szív ultrahang (echokardiográfia)
  • Egyes laboratóriumi értékek mérése (elektrolitok, vesefunkció értékek, gyulladásos paraméterek stb.)
  • cerebrospinális folyadék vizsgálat (CSF punkció)
  • Elektroencephalográfia (EEG) az agyhullámok mérésére
  • Számítógépes tomográfia (CT) és mágneses rezonancia képalkotás (MRI)

A delírium terápiája

  • Neuroleptikumok (antipszichotikumok), például haloperidol: Ezeket elsősorban a delírium hiperaktív formáira alkalmazzák.
  • Klometiazol: Ez a leggyakrabban használt szer a delírium tremensben.
  • Benzodiazepinek (altatók és nyugtatók): Ezeket elsősorban elvonási delírium esetén alkalmazzák, de a delírium egyéb formáira is.

Ezenkívül lehetőség szerint kezelik vagy megszüntetik a delírium okát. Ha például a víz- és elektrolit-egyensúly zavarai okozzák, akkor ezeket orvosolni kell (például infúziók segítségével).

Delírium: Amit magad is megtehetsz

A delírium kezelésében a gyógyszeres kezelés mellett más kezelési koncepciók is fontos szerepet játszanak. Mindenekelőtt a beteg hozzátartozói segíthetnek. Kezdetben ez már puszta jelenlétükkel történik:

Vannak olyan tanulmányok is, amelyek azt mutatják, hogy a pihentető zene és az illatok segíthetnek a betegeknek. Azok, akik ezeket a szempontokat a szívükre veszik, támogathatják a gyógyulási folyamatot delíriumban.