Mi a félelem a magasságtól?
A magasságtól való félelem (más néven akrofóbia) a talajtól való bizonyos távolságtól való félelemre utal. Attól függően, hogy mennyire kifejezett a félelem, előfordulhat, hogy már a létrán felmászáskor is előfordul. A magasságtól való félelem a sajátos fóbiák közé tartozik – ezek olyan szorongásos zavarok, amelyek nagyon konkrét helyzetekre vagy tárgyakra korlátozódnak.
A magasságtól való félelem nem ritka jelenség. Sok embernek elgyengül a térde, amikor magasból néz le. A magasság bizonyos fokú tisztelete veleszületett és természetes védelem. Még a csecsemőkben is van természetes félelem a szakadékoktól. Kísérletek során még a kisgyermekek is tétováznak egy szakadék előtt, pedig van fölötte egy üveglap, és veszély nélkül át lehet mászni rajta.
Evolúciós szempontból a magasságtól való félelem biztosítja a túlélésünket. Néhány emberben azonban olyan erős a magasságtól való félelem, hogy még a hídon sem tudnak átmenni vagy áthajtani. Ha a félelem indokolatlanul erős, és ez korlátozza az érintettek életminőségét, akkor a magasságtól való félelem kóros.
Hogyan nyilvánul meg a magasságtól való félelem?
Fizikai és pszichológiai tünetek jelentkeznek a félt helyzetben. A specifikus fóbiák tipikus fizikai jelei közé tartozik
- nehézlégzés
- izzadó
- remegő
- szívdobogás
- Szorító érzés a mellkasban
- Száraz száj
A pszichológiai jelek közé tartoznak a szorongással teli gondolatok, sőt a halálfélelem is. Az érintettek attól tartanak, hogy elveszítik egyensúlyukat és elesnek. Sokan leírják a lehúzás érzését is.
A magasságtól való félelem például sportmászás közben jelentkezik. A magasságtól való félelem mellett az érintettek az eséstől vagy az eséstől való félelemtől is szenvedhetnek. Ebben az összefüggésben az eséstől való félelem azt jelenti, hogy az emberek félnek attól, hogy leesnek a falról sportmászás közben. Az eséstől való félelem miatt a hegymászók félnek az esés utáni fájdalmas ütközéstől.
Hogyan győzöd le a magasságtól való félelmet?
A specifikus fóbiákat pszichoterápiásan kezelik. A szakértők elsősorban az expozíciós terápiát javasolják a kognitív viselkedésterápia részeként. A magasságtól való félelem leküzdése érdekében az érintettek így néznek szembe félelmeikkel.
A terapeuta a szorongásos rohamok kezelésére is oktatja a szenvedőt – például légzőgyakorlatok segítségével hogyan nyugtassa meg magát. A rémisztő helyzettel való ismételt szembenézés révén leküzdhető a magasságtól való félelem.
Szélsőséges esetekben az orvosok gyógyszereket alkalmazhatnak a magasságtól való félelem leküzdésére.
A viselkedésterápiának jó esélye van a sikerre. Sok szenvedő azonban nagyon sokáig vár, mielőtt segítséget kér, és inkább kerüli a magasságot. Az elkerülés azonban fokozza a félelmet. A magasságtól erősen félő emberek ekkor már a létra második fokára sem képesek felmenni, hogy például izzót cseréljenek.
Ekkor a félelem uralja az életüket. Vannak, akik alkohollal, drogokkal vagy gyógyszerekkel próbálják megnyugtatni magukat. Egy terapeutával együtt meg lehet szakítani ezt a lefelé irányuló spirált, és legyőzni az akrofóbiát. Minél korábban kezdi kezelni a magasságtól való félelmét, annál nagyobb az esélye, hogy félelemmentes életet éljen.
Mi az oka a magasságtól való félelemnek?
Néha a magasságtól való félelem egy adott félelmet kiváltó eseményre vezethető vissza, mint például egy veszélyes létra megmászása vagy egy szakadék közelében való keskeny ösvényen való séta.
Ugyanakkor az agy azt az üzenetet kapja a lábaktól, hogy szilárdan állsz. Ezek az egymásnak ellentmondó jelek szédülést okoznak. Ez a szédülés potenciális veszélyt jelez, például egy szakadékot.
