Bevezetés
A fogászati terminológiában a kifejezés fogpótlás az összes olyan eszköz leírására szolgál, amelyek gyártása a hiányzó, természetes fogak pótlására szolgál. Általánosságban, fogsor két fő csoportra oszthatók: rögzített és eltávolítható fogsor. Míg a csoport fix fogsor magában foglalja a töméseket és hidakat, valamint a részleges és teljes koronákat, a részleges és a teljes fogsor kivehető fogsornak tekintendő.
Részleges fogpótlást használnak az egyes hiányzó fogak pótlására. Ez rögzítve van a szájüreg kapcsok és íjak segítségével, és általában nagyon kényelmes viselet, mivel problémamentesen felszerelhető az állkapocsgerincre. Ezzel szemben a teljes fogsor nagyszámú műfoggal van ellátva.
Ilyen fogsor általában akkor készülnek, amikor az összes fog egy állkapcsban (felső vagy alsó állkapocs) kiestek, és ki kell cserélni őket. Mind a gyártás, mind az ideális megtartás a szájüreg sokkal nehezebb teljes protézissel, mint részleges protézissel. A teljes fogsor megtartását elsősorban a szájüreg közötti úgynevezett tapadó erők hozzák létre nyálkahártya és a fogsor anyagát.
Ellentétben azzal a széles körben elterjedt feltételezéssel, hogy egy teljes protézis sokkal rosszabb megtartást talál a felső állkapocs mint a alsó állkapocs a gravitáció miatt a valóság inkább ellentétes. Az összes fogsor felső állkapocs általában nagyobb a felülete. Ennek eredményeként nagyobb tapadási erők alakulhatnak ki az orális között nyálkahártya és a fogsor anyagát. A kivehető fogsor elkészítésének pontossága mellett a fogsor higiénikus kezelése meghatározó szerepet játszik. A ritkán tisztított és ezért erősen lerakódó fogsorok általában alig találnak fogást az állkapocs gerincén.
A fogpótlás költsége
A gyártás és a behelyezés költsége a fogpótlás betegenként változó. A tényleges ár kiszámításakor figyelembe kell venni, hogy a protetikai munka mértéke, az anyag megválasztása, valamint a megfelelő fogorvosi rendelő és fogtechnikai labor döntő befolyást gyakorol a fizetendő végső árra. Emiatt a költségek jelentősen eltérhetnek Németországon belül.
A egy fogpótlás költsége általában különféle számlázható egyedi szolgáltatásokból áll. Az egyik legszélesebb költségtétel a fogpótlás a fogászati díj. Normál szolgáltatás nyújtása esetén ezt a díjat, vagyis a munka azon részét, amelyre a fogorvos jogosult, a BEMA (német BEMA = német fogászati szolgáltatások értékelését végző egyesület) alapján számítják ki. a ... val Egészség biztosító társaságok.
Ha a beteg olyan fogpótlást szeretne, amely meghaladja a szokásos ellátást (jobb anyag, vonzóbb furnérstb.), akkor a BEMA értékek mellett a fogorvosi díjtáblázat (röviden GOZ) szerint számított költségek is esedékesek. Ezek olyan magánszolgáltatások, amelyekre nem vonatkozik Egészség biztosítást, ezért a betegnek magának kell fizetnie.
A BEMA fix árával ellentétben a fogorvosnak lehetősége van az egyes betegek egyéni terhelését bevonni a költségszámításba. Emiatt a fogorvos díjtáblázata úgynevezett növekedési ütemekkel működik, amelyekkel az alapár egy bizonyos tényezővel megemelhető. Az átlagérték a növekedés mértéke 2.3.
Írásbeli indoklással a költségek akár az árfolyam 3.5-szeresére is növelhetők. A fogpótlás elkészítésének további költségtételei azok a díjak, amelyekre a fogtechnikai laboratórium jogosult (laboratóriumi költségek). Ezek a szolgáltatások magukban foglalják a fogtechnikus munkáját és az anyagköltségeket. Ezen túlmenően az előkezelésből és a fogpótlás fogorvosi beillesztéséből eredő további anyagköltségeket (anyagköltségek) bele kell foglalni a teljes ár kiszámításába.
