Mit csinál egy csontkovács?
Az amerikai kiropraktika egy manuális kezelési módszer az alternatív gyógyászat területéről, amely ma már számos országban tudományosan elismert. A középpontban a mozgásszervi rendellenességek és azok idegrendszerre gyakorolt következményei állnak – különösen a gerincoszlop területén. Ez körülveszi a gerincvelőt, amely az agyvel együtt a központi idegrendszert alkotja, és az idegi jelek közvetítőjeként működik az agy és a test többi része között.
A kiropraktika azt feltételezi, hogy a legtöbb fizikai betegség az úgynevezett szubluxációknak köszönhető. A csontkovácsok ezeket funkcionális és/vagy szerkezeti és/vagy kóros ízületi elváltozásokként határozzák meg (pl. az ízületek, például a csigolyaízületek elzáródása vagy eltolódása), amelyek befolyásolják az idegrendszer integritását (neurointegritás), potenciálisan befolyásolva a test funkcióit és az általános egészségi állapotot. . Ennek eredményeként például kellemetlen érzés, hátfájás, szédülés vagy betegségek, például migrén alakulhat ki.
A hagyományos orvoslás a subluxációt másként értelmezi – nevezetesen egy nem teljesen „kimozdult” (luxált) ízületet. Ebben az esetben az ízületi felületek még részben érintkeznek. Erről bővebben itt olvashat.
Subluxációk miatti panaszok
Különféle panaszok kísérhetik a gerinc subluxációját. Hogy melyek ezek, attól függ, hogy a gerinc melyik szakasza érintett:
A nyaki gerinc területén fej- és nyaki fájdalom, szédülés, hallás- és látásproblémák léphetnek fel. A gerinc középső részének szubluxációi váll- és hátfájást, magas vérnyomást és emésztési problémákat okozhatnak. Ha a gerinc alsó része érintett, a betegek gyakran panaszkodnak a csípő-, has-, illetve a láb- és lábfejfájásra.
Diagnózis a csontkovács által
A kiropraktika diagnózisának célja a subluxációk azonosítása és lokalizálása, és ennek alapján egyénre szabott kezelési terv kidolgozása. Az első lépés az anamnézis felvétele. Például a következő információk érdekesek a csontkovács számára:
- Korlátozott a mozgásképessége? Milyen módon és meddig?
- Diagnosztizáltak már bizonyos betegségeket?
- Mivel foglalkozol (egyoldalú stressz, ülő vagy álló, fizikai munka stb.)?
Ezután a kiropraktikai elemzés kerül napirendre, amely több vizsgálati eljárást is magában foglalhat. A hangsúly a kézi tapintáson van, ahol a csontkovács megvizsgálja Önt a kezével, hogy felderítse az esetleges szubluxációkat.
A kézi tapintáson kívül más kiropraktikai vizsgálati módszerek is alkalmazhatók. Például:
- Testtartási elemzés: a csontkovács egy billenőbob-igazítás segítségével ellenőrzi a betegeket, hogy vannak-e olyan testtartási rendellenességek, amelyek subluxatiora utalhatnak.
- Kétoldali és négynegyedes mérlegek: Ezekkel az eszközökkel lehet meghatározni az egyenetlen súlyeloszlást, ami jellemző a gerinc eltolódásaira.
- Inklinometria: Egy úgynevezett inklinométerrel a csontkovács mérheti a gerinc mozgékonyságát.
Ezenkívül a csontkovácsnak ki kell zárnia az esetleges töréseket vagy betegségeket, mint például az osteoarthritis, porckorongsérv vagy daganat, mint a panaszok okát (differenciáldiagnózis). Mert az ilyen okok nem kezelhetők a kiroterápia segítségével. Ellenkezőleg, a kiropraktika akár súlyosbíthatja is a kapcsolódó panaszokat!
Különböző vizsgálati eljárások használhatók differenciáldiagnosztikára, pl.
- Röntgen
- Számítógépes tomográfia (CT)
- Mágneses rezonancia képalkotás (MRI)
- Hőmérsékletmérő eszközök
- elektromiográfia
- Vérnyomásmérés
- Vérvétel
- Elektroencefalográfia (EEG)
- Elektrokardiográfia (EKG)
Kezelés csontkovács által
Miután a csontkovács azonosította a szubluxációt (kiropraktikai értelemben), személyre szabott kezelési tervet dolgoz ki. A cél a szubluxáció manuális vagy szükség esetén kiropraktikus műszerek segítségével történő megszüntetése („beállítás”):
A csontkovács különféle kezelési módszereket alkalmazhat a kiigazításhoz. Legtöbbjük az amerikai kiropraktikából származik, amelynek nagy hagyománya van. A gyakran használt módszerek a következők:
- Kiropraktikai eszköztechnika (CIT): Itt a szubluxációkat úgynevezett aktivátorral kezelik. Ezzel a kis műszerrel a csontkovács célzott impulzusokat ad az eltolódások vagy eltömődések kiküszöbölésére. A módszert nagyon kíméletesnek tartják, ezért népszerű a gyermekek és az idősebb betegek körében.
- Flexion-Distraction (Cox porckorong technika): Speciális kiropraktikai kezelőasztalok segítik a csontkovácsot a porckorongterek megnyitásában és a csigolyaízületek kezelésében.
- Full-Spine-Specific Technique (FSST): ez a tisztán manuális kezelési módszer a gerincben vagy a medencében lévő dugulások közvetlen feloldására tesz kísérletet.
- Thompson-Terminal-Point Technique (TTPT): Itt a kiropraktikai kezelési asztal játszik fő szerepet. Az úgynevezett cseppek segítségével szakaszonként állítható be, hogy a csontkovács célzott impulzusokat tudjon juttatni az egyes testrészekre.
Milyen mellékhatások lehetségesek a kezelés után?
A múltban egyesek meglehetősen veszélyesnek tartották a csontkovács által végzett kezelést – a szakembereket megelőzte a „csonttörő” hírneve. Ez minden bizonnyal a begyakorolt szaggatott, meglehetősen durva beállítási módszereknek volt köszönhető. A mai csontkovácsok sokkal óvatosabbak és gyengédebbek, így nem kell aggódni a nemkívánatos mellékhatások miatt.
Ha képzett szakember megfelelően használja, a mellékhatások ritkák. Néha – különösen a kezdeti kezelést követően – enyhe izomfájdalom vagy feszültségérzet jelentkezhet a kezelt testrészen. De ez az úgynevezett kezdeti súlyosbodás a kiropraktikai kezelés után általában egy-két nap múlva magától javul.
Nagyon ritka esetekben szövődmények, például idegvesztési tünetek (például zsibbadás vagy bénulás) fordulnak elő, ha a csontkovács nem megfelelően működik. Még kevésbé gyakori a nyaki gerinc ereinek károsodása, ha azt kiropraktikusan igazítják. Az érrendszeri károsodás vérrögképződéshez és ezáltal stroke-hoz vezethet.
Mikor ne használjunk kiropraktikát
A csontkovács csak funkcionális okú panaszokat tud kezelni. Ez azt jelenti, hogy a kiropraktika nem javítja az olyan szervi elváltozásokat, mint az osteoarthritis vagy a porckorongsérv, sőt a legrosszabb esetben még ronthatja is azokat. Ezért fontos, hogy a kiropraktikai kezelés előtt kizárjuk az ilyen, már meglévő állapotokat.
A kiropraktika nem alkalmazható akut sérülések vagy csont- és/vagy kötőszövetet elpusztító folyamatok, például rákos daganatok, csontmetasztázisok, csontritkulás és kollagenózis (kötőszöveti betegség) esetén sem.
A csontkovácsoknak óvatosan kell kezelniük a terhes nőket. Általában a terhes nőknek először beszélniük kell orvosukkal vagy szülésznőjükkel, mielőtt alternatív gyógyászati módszereket keresnének.
Mennyibe kerül a kezelés és ki viseli ezeket a költségeket?
A megfelelő kiegészítő képzettséggel rendelkező panelorvos által végzett kiropraktikai kezelést (csontkovács) a törvényes egészségbiztosítás fizetheti. A magánorvos által végzett kiropraktikus kezelést viszont a kötelező egészségbiztosítással rendelkezőknek kell fizetniük.
A legtöbb magán egészségbiztosítás fedezi a kiropraktika költségeit, különösen, ha a kezelést kiropraktikusan képzett orvos végzi.
Ausztriában a megfelelően képzett orvos vagy fizioterapeuta által végzett kiropraktika nem tartozik az állami egészségbiztosítás fedezetébe. A magán egészségbiztosítás azonban gyakran fedezi bizonyos feltételek mellett.
Ugyanez vonatkozik Németországra és Ausztriára is: A kezelés megkezdése előtt kérdezze meg biztosítóját, hogy fedezi-e a csontkovács költségeit, és milyen feltételek mellett.
Kiroterápia: jelentés, fejlesztés, elhatárolás
Kiroterápia – mi is ez pontosan? A kifejezés görög eredetű, és azt jelenti, hogy „kézzel gyakorolni”. E definíció szerint a kiroterápia tehát az egészségi zavarok manuális terápiáját (manuális medicina) jelenti.
A Kiropraktikus Világszövetség meghatározása szélesebb. A kiropraktikát úgy írja le, mint „a neuromusculoskeletalis rendszer rendellenességeinek diagnosztizálásával, kezelésével és megelőzésével foglalkozó egészségügyi szakma, valamint ezeknek a rendellenességeknek az általános egészségre gyakorolt hatásai”.
A kiropraktika az Egyesült Államokból indult ki, az első kiropraktikai módszerek ott jelentek meg az 1890-es években. Körülbelül 1950-ig a kiropraktika Észak-Amerikára korlátozódott, és csak az 1960-as és 1970-es években nyert szélesebb körű elismerést és elfogadást, beleértve a hagyományos orvoslást is. Ma a kiropraktika a világ számos országában az orvosi vagy gyógyászati diagnosztikai és kezelési módszerek repertoárjának szerves részét képezi.
Mi az a csontkovács?
Egyes helyeken úgynevezett csontkovácsok is kínálják szolgáltatásaikat. Ezek több éves egyetemi tanulmányokat végeztek (többnyire az Egyesült Államokban), majd a kiropraktika területén egy gyakorlati fázissal. Németországban azonban nincs jogi alapja ennek a szakmának, így ebben az országban a csontkovácsok csak nem orvosként működhetnek.
Az orvosok kiroterápiás kezeléseket is kínálhatnak Németországban, ha a „manuális medicina” témában kiegészítő képzést szereztek. Ezután kiroterapeutának nevezhetik magukat. A kiegészítő képzést Németországban (és néhány más országban, például Ausztriában és Svájcban) elismert szakmai szövetségek kínálják. Az orvosegyesület előtti vizsgálattal zárul.
Ausztriában csak megfelelő kiegészítő képzettséggel rendelkező orvosok és gyógytornászok dolgozhatnak csontkovácsként.
Különbség a fizioterápia és a kiropraktika között
A fizioterápia az aktív és passzív terápiás módszerek széles skáláját foglalja magában, mint például a mozgásterápia, az elektroterápia, a hidroterápia – és a manuális gyógyászat (manuális terápia). A kiropraktika manuális kezelési módszer is. Valójában a „manuális gyógyászat” kifejezések; A „kiropraktika” és a „kiropraktika terápia” kifejezéseket gyakran felcserélhetően használják – gyakran tévedés van e kifejezések körül.
Az oszteopata és a csontkovács közötti különbség
Az oszteopátia és a kiropraktika bizonyos szempontból hasonló – mindkettő manuális módszer az alternatív gyógyászatból. Vannak azonban eltérések a mögöttes megközelítésben:
A kiropraktika ezzel szemben, amint azt az elején leírtuk, a legtöbb fizikai panaszt az olyan szubluxációknak tulajdonítja, mint például a csigolyaízületi elzáródás, amely megzavarja az idegpályákon keresztüli jelátvitelt.
