Craniomandibularis diszfunkció az állkapocs meghibásodása. Ezek különböző tünetek révén válnak észrevehetővé.
Mi a craniomandibularis diszfunkció?
Craniomandibularis diszfunkció kraniomandibularis diszfunkciónak, CMD-nek vagy funkcionálisnak is nevezik fájdalom szindróma. Ez generikus kifejezés a temporomandibularis ízület funkcionális, strukturális vagy pszichológiai diszregulációjára utal. A diszfunkciók néha szintén okoznak fájdalom. A panaszokat az. Kölcsönhatásának zavarai okozzák ízületek, izmok és inak. Az összes felnőtt körülbelül öt-tíz százaléka szenved craniomandibularis diszfunkció. Az állkapocsproblémák különösen gyakoriak a gyermekvállaló nőknél. Alatt klimax, a tünetek általában javulnak. Kisebb gyermekeknél azonban a craniomandibularis diszfunkció csak nagyon ritkán fordul elő. A pubertásig növekszik a rendellenességek száma. A CMD kezelésének konkrét igénye csak a lakosság körülbelül három százalékában fordul elő.
Okok
A craniomandibularis diszfunkció okai általában az ember közötti eltérések alsó állkapocs (állkapocs), valamint a koponya (koponya). Ha a mandibularis condylus nincs a megfelelő helyzetben az aljzatban, akkor még az állkapocs elmozdulásának veszélye is fennáll. A craniomandibularis diszfunkció gyakori kiváltói a feszes állkapocs összeszorítása és fogcsikorgatás (bruxizmus). Ezek a problémák nem ritkán vezet lemorzsolódáshoz, osteoarthritis vagy myofascialis fájdalom a temporomandibularis ízületben. Alapvetően az orvosok számos különböző közreműködőt gyanítanak a kraniomandibularis diszfunkció előfordulásában. Ide tartoznak a fejlődési rendellenességek, a genetikai tényezők, a malocclusionek, az egy- vagy többfogú fogak elvesztése, valamint a hormonális ill alvászavarok. Az okok között szerepelnek a pszichológiai okok is. Ezek poszttraumásak lehetnek feszültség rendellenesség vagy depresszió. Néha a fogszabályozó terápiák vagy a túl magas fogkoronák használata is a craniomandibularis diszfunkció oka.
Tünetek, panaszok és jelek
A craniomandibularis diszfunkció számos különféle panaszhoz vezet. Az elsődleges panasz a diffúz fájdalom, amely mozgás közben és nyugalmi állapotban is megnyilvánul. A fájdalom általában állandó és tompa. Ezenkívül a panaszok sugározhatnak a száj, homlok, halánték, szemüreg, arc nyak, nyaki gerinc, váll és hát. Az sem ritka, hogy a páciensek korlátozott állnyitást, valamint dörzsölő és repedező hangokat tapasztalnak, amikor kinyitják vagy becsukják az állukat. Továbbá a égő szenzáció a száj vagy a nyelv, fülzúgás és fülfájás is lehetséges. Egyes betegeknél fokozott nyálképzés, nyelési nehézség, látászavarok, szédülés, fáradtság, és szegény koncentráció. A nyaki gerinc mozgáskorlátozása néha előfordul.
Diagnózis és kezelés
Mivel a craniomandibularis diszfunkcióra vonatkozó panaszok száma annyi, amennyire változatos, a pontos diagnózis egyes betegeknél nehéz lehet. Általános szabály, hogy az állkapocs panaszai miatt az első személy a fogorvos. A fogorvos meghatározhatja, hogy a problémák a fogakból vagy a temporomandibularis ízületből erednek-e. Ezenkívül a fogorvos ellenőrzi a fogak lehetséges fertőzési forrásait. Kineziográfiával pontosabb vizsgálatra kerülhet sor annak megállapítására, hogy az állkapocsproblémákat az állkapocs mozgásának változásai vagy az egyes fogak okozzák-e. elektromiográfia alkalmazható az izmok görcsösségének kimutatására. Egyéb megfontolandó vizsgálati eljárások közé tartozik a röntgenfelvétel, radiológiai módszerek vagy az instrumentális funkcionális elemzés (API / CPI). A pszichológiai tényezők azonban kiválthatják a craniomandibularis diszfunkciót is. Emiatt a beteg néhány kérdőívet kap kitöltésre. A betegnek nagyon türelmesnek kell lennie a diagnosztikai folyamat során, mivel időigényesnek tekinthető. Általános szabály, hogy a craniomandibularis diszfunkció jól kezelhető. Így a betegség általában pozitív lefolyású. A tünetek alig néhány hét múlva javulnak.
Szövődmények
Ebben a betegségben az érintett személy elsősorban az állkapocs kellemetlenségeitől szenved. Ez a kellemetlenség nagyon negatív hatással van az érintett életminőségére, és jelentősen csökkentheti azt. Általános szabály, hogy a betegek elsősorban súlyos fájdalmaktól szenvednek. A fájdalom nyugalmi fájdalomként is jelentkezhet és képes vezet kellemetlen érzés, különösen éjszaka, és ezáltal alvási problémák. Nem ritka, hogy a betegek szenvednek depresszió vagy ingerlékenynek tűnni. Hasonlóképpen a fájdalom átterjedhet az állkapcsról a szemre, ill fej és kényelmetlenséget okoznak ezekben a régiókban is. Ez a panasz megnehezíti az élelmiszerek és folyadékok befogadását is, esetleg hiánytünetekhez, ill alultápláltság. Hasonlóképpen, lenyelés nehézségeket vagy látászavarok jelentkezhetnek. Nem ritka, hogy a betegek nem tudnak koncentrálni és tartósan szenvednek fáradtság. A kezelést különféle terápiákkal végezzük. Ez korlátozhatja a tünetek többségét. Szövődmények általában nem fordulnak elő. Azt azonban nem lehet megjósolni, hogy a betegség teljesen pozitív lefolyású lesz-e. Az érintett személy várható élettartamát általában nem korlátozza ez a diszfunkció.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Ha diffúz fájdalom jelentkezik az arcon és a nyaki gerincen, a craniomandibularis diszfunkció állhat a háttérben. Az orvoshoz való látogatást jelzik, ha a kellemetlenség önmagában nem csillapodik, vagy ha a betegség egyéb jelei jelentkeznek. Olyan tünetek, mint a égő szenzáció a száj és a nyelv, fülfájás vagy nyelési nehézség orvosi tisztázást igényel. Azoknál a személyeknél, akiknél a nyaki gerinc mozgáskorlátozásai vannak, vagy más problémák lépnek fel a normál mozgás esetén, forduljanak háziorvosukhoz. Ugyanez vonatkozik a látászavarokra, szédülés or fáradtság bekövetkeznek, konkrét ok nélkül. Ha ezek a panaszok intenzitása gyorsan növekszik, a legjobb, ha azonnal orvoshoz fordul. Olyan emberek, akik a alsó állkapocs és a koponya, csikorgatják a fogukat vagy szenvednek osteoarthritis különösen érzékenyek a craniomandibularis diszfunkció kialakulására. Bárki, aki része ezeknek a veszélyeztetett csoportoknak, haladéktalanul beszéljen a megfelelő orvossal, amikor a fenti tünetek jelentkeznek. A feltétel általában ortopéd sebész vagy belgyógyász kezeli. Kevésbé súlyos esetekben a diszfunkciót nem kell kezelni.
Kezelés és terápia
A craniomandibularis diszfunkció kezelése a kiváltó októl függ. Elvileg gyengéd és visszafordítható kezelést alkalmaznak. A rágóizmok és a temporomandibularis enyhítésére ízületek a test és a harapás statikájának összehangolásához a beteg külön kap harapósín (okklúziós sín). Továbbá, fizikoterápia végezhető az izomfeszültség enyhítésére és az izmok erősítésére. Ezenkívül a temporomandibularis ízület rossz helyzetét és diszfunkcióit is így lehet kezelni. Azonban a tényleges előnye az okklúziós sín tudományosan még nem erősítették meg egyértelműen. Számos olyan tanulmány létezik, amelyek különböző vizsgálati eredményekkel járnak, vagy a sín hatékonyságát támogatják, vagy pedig ellenük. Abban az esetben krónikus fájdalom, a beteg általában olyan fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, alvást elősegítő vagy izomlazító hatású gyógyszert kap, amely javítja az életminőséget. A ... haszna transzkután elektromos idegstimuláció (TENS) szintén hasznosnak tekinthető. Ez az elektromos stimulációs áram terápia fájdalom kezelésére, valamint az izmok stimulálására szolgál. Az alkalmazott váltakozó áram alacsony frekvenciával rendelkezik. A kiváltó pont beszivárgások hatása, amelyek során különböző hatóanyagokat adnak az izmokba a tünetek enyhítésére, még mindig vita tárgyát képezik. Önkezelés intézkedések a beteg által is lehetséges. Ide tartoznak a hő felhasználása, hideg, nyújtás, feszültség kezelése, relaxáló gyakorlatok és puha ételek fogyasztása.
Kitekintés és előrejelzés
Ha a craniomandibularis diszfunkcióban szenvedő ember igénybe veszi a rendelkezésre álló orvosi lehetőségeket, akkor jó esély van a tapasztalt tünetek enyhítésére, valamint a hosszú távú gyógyulásra. Orvossal együttműködve elkészül egy kezelési terv és különféle terápiákat alkalmaznak. Sok esetben az alkalmazott terápiák további mellékhatások nélkül jelentkeznek. Ezenkívül a beteg utasításokat kap arra vonatkozóan, hogyan lehet a jövőben panaszok nélkül rágni. Ha betartják az orvos utasításait, a betegek általában rövid idő múlva jelentkeznek tüneteik enyhülésében. Ha a várakozásokkal ellentétben mellékhatások jelentkeznek, ez hozzájárulhat a gyógyulási folyamat késedelméhez. A kezelési terv optimalizálása szükséges. Az ok tisztázása elengedhetetlen a jó prognózishoz. Ezt a tünetek miatt nehéz lehet azonosítani, és eltarthat egy ideig. Ha az érintett úgy dönt, hogy nem akarja igénybe venni az orvosi kezelést, akkor a károsodás növekedése várható. A meglévő fájdalom intenzívebbé válhat és átterjedhet. A rágási folyamat hosszabb idő alatt romlik, következményes károsodások vagy további megbetegedések jelentkeznek. Spontán gyógyulás nem várható ezzel a diszfunkcióval. Bár a puha ételek bevitele rövid távú megkönnyebbülést eredményez, Egészség több hónap alatt romlik.
Megelőzés
A craniomandibularis diszfunkció megelőzése egy an beillesztésével lehetséges okklúziós sín. Ily módon ellensúlyozható a fogak anyagvesztése. A ... haszna kikapcsolódás módszereket is hasznosnak tartják.
Utógondozás
A craniomandibularis diszfunkció, röviden CMD, következetes utókezelést igényel a klinikai kép bonyolultsága miatt. Itt a fogszabályzó, valamint a megfelelő szakterületek orvosai, például ortopéd vagy neurológusok, gyakran interdiszciplináris együttműködésben vesznek részt. Gyógytornászok is gyakran kísérik ezt a folyamatot akut kezelés után. A CMD utógondozásában gyakran meghatározó tényező a beteg aktív együttműködése. A CMD tünetegyütteséhez vezető malocclúzió speciális harapósínek alkalmazásával megelőzhető az utógondozás során. Ezenkívül fontos a rendszeres fogászati vagy fogszabályozó ellenőrzés. Ha pszichológiai problémák vezet éjszakai fogcsikorgatás, ezekkel is a lehető legjobb módon kell foglalkozni az utógondozás során. Ebben az összefüggésben, feszültség csökkenteni lehet kikapcsolódás olyan módszerek, mint Jacobsen Progresszív izomlazítás, autogén tréning vagy pszichológus látogatása. Jóga itt is gyakran hasznos. Fizikai panaszok, mint pl nyak feszültség, hátfájás és a fejfájás, amelyeket a CMD vált ki, gyakran csak hosszú távon lehet javítani. Ezért a craniomandibularis diszfunkció utókezelésében is fontos a gyenge izmok felépítése, a rövidített izmok nyújtása és a feszült izmok érdekében jót tenni masszázs. A függőleges gerinctartáshoz, amely különösen fontos a CMD-ben, célzott torna a hátnak vagy a részvétel hátsó iskola hasznos lehet.
Mit tehetsz te magad
Craniomandibularis diszfunkcióval súlyos fájdalom jelentkezhet az állkapocs területén, kiterjedve a hátra és a hasra. A kraniomandibularis diszfunkció által érintettek mindennapjai gyakran erősen korlátozottak, és életminőségük károsodik. A mindennapi életben az önsegítés területén mind intézkedések amelyek kiveszik az állkapcsból a feszültséget, ezért hasznosak. Megfelelő harapási sín viselése lehet az első lépés a megkönnyebbülés felé. A craniomandibularis diszfunkcióra szakosodott gyógytornász megmutathatja a szenvedőknek a gyakorlatokat és masszázs technikákat, amelyeket otthon is használhatnak. Gyakori ok a fogak állandó szoros összeszorítása. Ez általában öntudatlanul történik. A stressz és a mindennapi életben fennálló állandó feszültség ok-okozati tényezők. Az érintetteknek tehát meg kell tanulniuk bizonyosakat kikapcsolódás technikák és egyéni stressz kezelése hogy nyomást vegyenek le magukról és az állukról. Olyan gyakorlatok, mint jóga, amelyek rendszeresen beépülnek a mindennapi életbe, sok beteg számára megkönnyebbülést jelentenek. A temporomandibularis ízület fájdalmas kezdésének folyamata általában hosszú. Ennek megfelelően eltarthat egy ideig az önsegítésig intézkedések a mindennapi életben, például stresszcsökkentés, relaxációs gyakorlatok és sínviselés, hogy tartós legyen a hatása. Ezért fontos, hogy ezeket az intézkedéseket következetesen hajtsák végre.
