Szinonima
zajok a fülben, fülzúgás
Meghatározás
A fülzúgás hirtelen és állandó, többnyire egyoldalú, fájdalommentes, változó gyakoriságú és térfogatú fülzaj.
EpidemiologyResources
Németországban mintegy 3 millió ember szenved fülzúgástól. Közülük 800,000 XNUMX szenved fülzajok a mindennapi élet rendkívüli károsodásával. Évente körülbelül 270,000 XNUMX új esetet diagnosztizálnak.
Egy nemrégiben készült felmérés szerint a felnőttek 10% -a gyakran írja le a fülzúgást, de ez 5 percen belül eltűnik. Csak 7% -uk fordul orvoshoz emiatt. A gyermekek fülzúgása különösen gyakori, ha az érintett személyek már fülfájásban szenvednek, kísérővel együtt halláskárosodás.
A hallássérült 2.7 és 12 év közötti gyermekek 18% -a számol be állandó fülzúgásról. A felnőttek között nincsenek nemi különbségek. A betegség kialakulásának fő életkorát 60-80 éves kornak nevezik. Az utóbbi években azonban megfigyelhető a fiatalabb évekre való áttérés.
Tünetek
A kezdeti a fülzúgás tünetei általában hirtelen fülzajok az egyik fülben, különböző frekvenciájúak. A fülcsengés vattaként, az érintett betegek pedig „irreális” hallásként jellemezhetők. A többnyire egyoldalúak miatt halláskárosodás, a szédülés nem ritka, de általában néhány órán belül megszűnik, miközben a fül csengése megmarad.
Nagyon különböző típusú, frekvenciájú és hangerőjű zajokat írnak le. A hangok lehetnek sípoló, dúdoló, sziszegő, tompa vagy tiszta hangok, olyan halkak lehetnek, hogy csak nagyon csendes környezetben (pl. Alvás közben) hallhatók, vagy olyan hangosan, hogy a mindennapi életet jelentősen károsítják. A betegség szélsőséges formáiban a fent leírt kísérő tünetek jelentkeznek.
Okok
Között a fülzúgás okai amelyek megvitatásra kerülnek, megkülönböztetik a szubjektív és az objektív fülzúgás okait. A szubjektív fülzúgás szubjektív érzéseken alapul. A hangokat ezért csak az érintett személy érzékeli.
A szubjektív fülzúgás lehetséges okai például a külső elzáródása, elmozdulása vagy elzáródása hallójárat, ami „fülcsengést” okozhat. Ezek az úgynevezett akadályok a külső hallójárat okozhatják például a fülben lévő daganatok vagy idegen testek, amelyek zavarják a hang továbbítását. Ha fülzajok ebben az összefüggésben vezetõ fülzúgásról beszélünk.
A szubjektív fülzúgás másik lehetséges oka a csiga károsodása lehet, amelyet például egy hangos trauma okozhat. A kapott fülzajok szenzoneurinalis tinnitusként írják le. Feltételezzük, hogy ez a szubjektív fülzúgás leggyakoribb oka.
A központi hallási út károsodása, azaz a agy, lehetséges okként is tárgyalják. Ebben az esetben a központi fülzúgásról beszélünk. Az összes említett okcsoport esetében feltételezzük, hogy különféle pszichológiai tényezők és stressz befolyásolják a szubjektív fülzúgás tüneteit, vagy hogy maga a stressz lehet az oka.
Az objektív fülzúgás a AIDS. Objektív fülzúgás esetén különbséget tesznek az „érrendszeri” és az „izom” okok között. Rendellenes kapcsolatok egy ütőér és egy ér, úgynevezett arteriovenous fistulák, fülzúgást okozhatnak.
Itt és más, a fülben csengést okozó érrendszeri rendellenességekben vaszkuláris fülzúgásról beszélünk. Objektív fülzúgás, amelyet a fül belső izmainak erőszakos, ritmikus mozgása okoz, a puha szájpadlás or a temporomandibularis ízület, myogén tinnitusnak hívják. Egyes tudósok a fent említett okokat inkább a fülzúgás kiváltó okaként írják le, és a tényleges fő okot a agy.
Feltételezik, hogy a fent említett „kiváltó okok” következtében a hallókéregben változások vannak agy és ennek következtében a gyötrő fülzajokra. Ha a haj sejtek be a belső fül megsemmisülnek, pl. hangos trauma következtében, nem tudják továbbadni az információt a hallókéreg idegsejtjeinek. Ezek az idegsejtek aztán gyakorlatilag munkanélküliek, és nem csinálnak semmit.
Azok a frekvenciák, amelyekért felelősek, nem kínálhatók fel az agy számára. Csakúgy, mint a való életben: ahol kevesebb munkát végeznek egy helyen, ott többet kell elvégezni egy másik helyen. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy a szomszédos idegsejtek szorgalmasabbak és felesleges frekvenciát kínálnak az agynak. Ez fülzajt eredményezhet.
Egyes kutatók szerint az is előfordulhat, hogy a munkanélküli idegsejtek túlreagálnak, és ez fülzajhoz vezethet. Mivel a fülzajokat gyakran abban a frekvenciatartományban érzékelik, amelyben a legnagyobb halláskárosodás kimutatható, ez az elmélet helyes lehet. Ezenkívül bizonyos kutatók megfigyelték, hogy egyes betegeknél az agy egy bizonyos területe, az úgynevezett prefrontális kéreg mérete gyakran csökkent.
A prefrontális kéreg feladata a zaj, például a fülzúgás elnyomása. Azt is megállapították, hogy egyes betegeknél az agyban elülső cingulum sérült. Az elülső cingulum feladata, hogy többé-kevésbé odafigyeljen bizonyos ingerekre.
Ha az elülső cingulum jelentősnek tartja a fül zaját, akkor az érintett személy számára annál nehezebb hallgatni. Az, hogy a fülzúgást negatívnak, pozitívnak vagy semlegesnek érzékelik-e, függ az amygdalától, az agy másik részétől a limbikus rendszer. Krónikus fülzúgás esetén azt is feltételezik, hogy az úgynevezett fülzúgás emlékezet alakul ki a hippocampus.
Egyes szerzők feltételezik, hogy a fülzajok egyfajta nyomot hagynak az agyban, és az idegsejteket ismét a „fülzúgás útjára” hívják. A fülzúgás kiváltó tényezőiről, okairól és elméleteiről továbbra is nagyon ellentmondásos a vita. Különböző vizsgálatokban összefüggést találtak a stressz és a fülzúgás között.
A stressz azonban nem feltétlenül vezet fülzúgáshoz. Csak akkor okozhat kellemetlen hangokat a fülben, ha a stresszt stresszesnek érzékelik. Ezt a fajta stresszt szorongásnak nevezik.
Stressz tényezők, más néven stresszorok, mind olyan ingerek, amelyek stresszt okoznak és a testet alkalmazkodásra késztetik. A fülzúgás lehet ilyen stressztényező. Gyakran a fülzúgás intenzívebb és hangosabb, ha az illető stressz alatt áll.
Az, hogy a fülzúgást vagy a tapasztalt stresszt milyen tehernek tekintik, személyenként változik. Tanulmányok összefüggéseket találtak a pszichológiai instabilitás, a stressz kezelése és a fülzúgás között. Az egészséges életmód a stresszkezelési stratégiákkal együtt pozitív hatást gyakorolt a fülzúgásra.
Megfigyelhető volt, hogy fizikailag és mentálisan egészséges embereknél, ahol a fülzúgást a stressz váltotta ki, a stressz fázisának vége után ez is eltűnt. Egyes szerzők feltételezik, hogy a fülzúgást az oxidatív és a nitrozatív stressz is okozhatja. Ez azt jelenti, hogy feltételezzük, hogy a szervezetben lévő szabad oxigéngyökök és nitrogénvegyületek sejtkárosodáshoz vezetnek, és többek között a fülzúgást is kiválthatják.
Hogy ez a fajta stressz hozzájárul-e a fülzúgás kialakulásához, ellentmondásos viták folynak. Mivel azonban a fent említett szorongás kiválthatja vagy súlyosbíthatja a fülzúgást, a fülzúgás egyéni stresszkezelése minden esetben hasznosnak és ésszerűnek tűnik. Még mindig nem világos, hogy a nyaki gerinc és az állkapocs ízülete milyen mértékben és tényleges gyakorisággal társul a fülzúgással.
Három mechanizmust írnak le, amelyek fülzúgást okozhatnak a nyaki gerinc betegség alapján: az idegtől kezdve, az izomtól kezdve vagy az keringési rendellenességek. Fülzúgás okai a nyaki gerincből erednek elzáródások, rosszullétek, ostorszíj sérülések és helytelen vagy túl durva kiropraktikai kezelés. Ha a fülzúgást a nyaki gerincbetegség okozza, akkor általában az egyik oldalon fordul elő.
Gyakran mély zúgó vagy sziszegő hangként hallható, amikor a fej meg van fordítva. Ezenkívül a nyaki gerinc károsodása által okozott fülzúgás szédülést és hallászavarokat okozhat. Ezután fontos, hogy a gerincoszlopot egy ortopéd szakorvos diagnosztizálja, és hogy az érintett személy, a fül-orr-gégész orvos és az ortopéd szakorvos együttműködjön egymással.
A fülzúgás és az alkoholfogyasztás összefüggését tudományos szempontból még nem vizsgálták teljes körűen. Akut fülzúgás esetén ajánlatos kerülni az alkoholt. Vannak olyan tanulmányok, amelyekben megfigyelték, hogy az alkoholfogyasztás fokozhatja a fülzúgást, sőt kiválthatja. Kapcsolat gyanúja merül fel, mivel az alkohol közvetlen hatással van az agyra, és az agy is szerepet játszik a szubjektív központi fülzúgás kialakulásában.
Egyes betegek arról számoltak be, hogy az alkoholfogyasztás után a fülzaj rövid távon csökkent. Gyanítható, hogy ennek oka lehet rövid távú kikapcsolódás. Mivel azonban az alkohol hosszabb távú toxikus hatásai ismertek, erősen nem ajánlott rendszeresen vagy nagyobb mennyiségben fogyasztani.
A diagnosztikai folyamat fontos része a beteginterjú (anamnézis), amelynek tartalmaznia kell, hogy a tünetek mennyi ideig fennálltak (megkülönböztetés akut, szubakut és krónikus között), hogy a fülzaj annyira halk-e, hogy elfedhető-e. a környezeti zaj által, van-e további halláskárosodás az érintett fülben vagy a másik fülben, függetlenül attól, hogy a fül zaját pszichológiai hatások vagy fizikai stressz befolyásolja-e, változik-e a zaj más testtel vagy fej pozíciók, hogy a fülzúgás típusa megváltoztatható-e bizonyos italokkal vagy ételekkel, és vannak-e kísérő betegségek, például szív- és érrendszeri betegségek, érelmeszesedés, anyagcserezavarok. Ezenkívül meg kell kérdezni a beteget, hogy melyik gyógyszert szedi. Különböző gyógyszerek léteznek, amelyek fülkárosító hatásúak, és fülzúgásszerű panaszokhoz is vezethetnek.
E szempontok alapján az ismeretlen okú gyakori fülzúgás megkülönböztethető a gyógyszeres kezelés, anyagcsere-betegségek és a keringési rendszer betegségei által okozott fülzúgástól. A páciens kihallgatása után a páciensnek megfelelő vizsgálatokat kell elvégeznie egyénileg, és nem szigorú séma szerint. Választható a fül-orr-gégészeti orvosi vizsgálat, beleértve a dobhártya és nasopharyngoscopy (a nasopharynx vizsgálata és visszaverődése) és a tubus átjárhatóságának vizsgálata.
Belgyógyászati szempontból az nyaki artéria sztetoszkóppal (auscultated) vagy ún Doppler-szonográfia el kell végezni az érelmeszesedéses változások kizárása és a kapcsolódó keringési rendellenességek. Hang-audiometria a kényelmetlenségi küszöb (az a pont, ahol a normális hang hallása fájdalmas) kimutatásával, a fülzúgás hangjának erősségének meghatározásával, valamint a hang típusának és frekvenciájának meghatározásával, az úgynevezett maszkolási szint meghatározásával (amely hangot kívülről kell alkalmazni, hogy a beteg ne érzékelje a fülzúgás hangját), a dobhártya és a stapedius reflex a légzési aktivitással kapcsolatban, agytörzs audiometria, neuronvizsgálat vestibularis ideg, a testtartás és a gerinc vizsgálata (annak megállapítása, hogy a gerinc testtartási deformitása befolyásolhatja-e az eret vagy az ideget oly módon, hogy a fül alul van ellátva), valamint a fogazat és minden fülzúgásban szenvedő betegnél rágóeszközt kell végezni. Ezeket a vizsgálati elemeket, amelyek az alapdiagnosztika részét képezik, egyedi esetekben további vizsgálatok követhetik.
Ha daganat gyanúja merül fel, amely a hallóideg károsodásához és ennek következtében fellépő fülzúgáshoz vezet, számítógépes tomográfia (CT) vagy mágneses rezonancia képalkotás (MRI) végezhető el. Bizonyos autoimmun betegségek vagy fertőzések kizárása érdekében megfelelő vér a páciens számlálása elvégezhető. A vér vizsgálni kell: Lyme-kór, HIV /AIDS, szifilisz, reumatoid faktorok, szövet-specifikus antitestek, vér cukor, vérzsírok, máj enzimek és a pajzsmirigy hormonok.
A központi részleg részvételének gyanúja esetén idegrendszer, CSF diagnosztikát (cerebrospinalis folyadék elemzés) kell elvégezni. A belső vizsgálat mellett hajók, a fülzúgás pszichológiai összetevőjét is figyelembe kell venni, és ennek megfelelő pszichoszomatikus diagnózist kell felállítania a pszichiáter. A fülzúgás diagnózisa multidiszciplináris feladat, amely fül-orr-gégészeti szakembereket, belgyógyászokat, fogorvosokat, neurológusokat és pszichológusokat alkalmazhat.
Gyakran használt kérdőívet fejlesztett ki Goebel és Hiller. 51 kérdést tartalmaz, amelyeket feltesznek a betegnek, és amelyeket később értékelnek. A feltett kérdéseket skálákra bontják a következők szerint: érzelmi fogyatékosság, kognitív károsodás, fülzúgás behatolása, hallási problémák, alvászavarok, szomatikus fizikai rendellenességek. A kérdésekre adott válaszoktól függően a fülzúgás osztályozható.
