OkokLétesítmény | Gennyes agyhártyagyulladás

OkokLétesítés

A fejlődése gennyes agyhártyagyulladás három okra vezethető vissza. Gennyes agyhártyagyulladás A leggyakoribb a kórokozók terjedése a vérárammal (hematogén agyhártyagyulladás). Ez akkor fordulhat elő, ha bakteriális fertőzés (pl

a nasopharynx (szimatol) vagy tüdő (köhögés)) általánosít, vagyis a kórokozók elterjednek az vér az egész testben. Másrészről a krónikus suppuratív fókuszból származó kórokozók ismételten moshatók a vér, például krónikus endokarditisz (a gyulladás szív izom és szívszelepek = szívből terjedő kórokozók) vagy osteomyelitis (krónikus csontfekély = kórokozók terjednek a csontból). A leggyakoribb kórokozók: meningococcusok, pneumococcusok, streptococcusok, staphylococcusok, enterococcusok

• Pupuláns meningitis a véráramon keresztül (általában után cseppfertőzés, például

  köhögés vagy rhinitis révén)

• Szennyezett agyhártyagyulladás
• Közvetlen (másodlagos) agyhártyagyulladás

Szennyezett agyhártyagyulladás Vezetett agyhártyagyulladás általában a fej, pl. a orrmelléküregek (akut vagy krónikus), középfül or masztoiditisz (a processus mastoideus az időbeli csont csontja a külső mögött hallójárat). Ez egy levegővel töltött csont, amely a középfül). Itt a kórokozók a vékony csontfalakon keresztül vándorolnak koponya az úgynevezett subarachnoid térbe, és így fertőzéshez vezetnek.

A szubarachnoid tér a háromjával agyhártya a csontos között fekszik koponya és a agy és cerebrospinalis folyadék veszi körül, az úgynevezett cerebrospinalis folyadék. Baktériumok amelyek a csonton keresztül jutnak ebbe a térbe, először átjutnak a külső, keményen agyhártya (dura mater). Alatta fekszik a középső, finom pókháló (arachnoid membrán), amely alatt a szóban forgó tér található (sub = alatt, sub-arachnoid = a pókháló alatt helyezkedik el), amely tele van cerebrospinalis folyadékkal és ahonnan a kórokozók ki tudnak lépni könnyen eloszlatható a agy (És gerincvelő).

Ennek a szubarachnoid térnek az alsó határát a belső, a puha alkotja agyhártya (pia mater), amely finom rétegként közvetlenül a agy és barázdáiban és tekercsében követi. Leggyakoribb kórokozók: Pneumococcus, meningococcus. Közvetlen (másodlagos) agyhártyagyulladás koponya sérülések, például a koponya tövének törése, baktériumok amelyek a nasopharynxet és a sinusokat kolonizálják, könnyen elvándorolhatnak a subarachnoidális térbe, különösen akkor, ha a külső, kemény agyhártya megsérült.

Végül, nyitott koponyasérülések esetén a kórokozók közvetlen hozzáféréssel rendelkeznek a cerebrospinalis folyadékhoz, így sok esetben a gyulladás rövid időn belül bekövetkezik. A leggyakoribb kórokozók: pneumococcusok, hemophilus influenzae, staphylococcus. A klinikailag lenyűgöző és trendeket meghatározó klinikai kép mellett az elsődleges vizsgálat feltételezett baktérium esetén agyhártyagyulladás a cerebrospinalis folyadék (folyadék) eltávolítása és vizsgálata.

Az antibiotikum-terápia megkezdése előtt meg kell szerezni, és meg kell vizsgálni kórokozók, sejtek, fehérje, cukor és laktát. Ezek a tényezők jelzik a gyulladás típusát. A normál, egészséges cerebrospinalis folyadék tiszta, mint a víz.

Ez leszűri a vér az agy bizonyos pontjain, majd az agyon keresztül eloszlik az agyhártyákon és gerincvelő. Ezt úgy távolítják el, hogy egy üreges tűt helyeznek a 3. és 5. ágyéki csigolya közötti gerincvelő a gerincvelő (ágyéki) alatti hely szúrás). A gerincfolyadék majd ezen a tűn át steril csövekbe csöpög.

Megjelenése önmagában utalhat a betegség típusára és a lehetséges kórokozókra: In gennyes agyhártyagyulladás felhős vagy gennyes, vírusos agyhártyagyulladás esetén tiszta vagy legfeljebb kissé felhős. A cerebrospinalis folyadék mellett mindig megvizsgálják a vért és összehasonlítják a két eredményt. Ezt a vizsgálatot ún szeszdiagnosztika (a cerebrospinalis folyadék vizsgálata).

Egy ágyéki szúrás nem végezzük el, ha a beteg gyorsan kómába kerül, vagy ha a megnövekedett koponyaűri nyomásnak vagy a koaguláció zavara egyéb jelei vannak. A diagnózis megerősítéséhez a kórokozót mikroszkóp alatt detektálják Gram-festés után (a kórokozó színes megjelenítése), a bakteriológiai kimutatást tenyészet alkalmazásával végezzük. Az esetek 70-90% -ában lehetséges a kórokozók kimutatása. A vérkultúra (a vérkenet a táptalajon) az esetek 30-50% -ában pozitív.

A vér leukocitózist is mutat fehérvérsejtek) és a CRP (C-reaktív fehérje, CRP érték), amely nem specifikus marker a test gyulladásos folyamatainak lefolyására. A szérum procalcitonin szintén emelkedett, ellentétben a vírussal meningoencephalitis. PCR (polimeráz láncreakció) a bakteriális DNS vagy a baktérium kimutatására antitestek csak akkor hajtják végre, ha a CSF eredménye nem egyértelmű, vagy a kórokozót nem észlelik.

Ezen túlmenően, a CT (= számítógépes tomográfia) a fej (CCT = koponya-komputertomográfia) általában a orrmelléküregek (mellkas felső végtagja, frontális sinus, ethmoid sejtek) és a mastoid megolvadásának (mastoid folyamat) lehetséges gócai, amelyekből az agyhártyagyulladás átvihető. Hasonlóképpen más genny gócok, például agy tályog, vérzés vagy infarktusok (az agy keringési zavarai) felismerhetők. Az agyödéma vagy a hydrocephalus (hydrocephalus) által okozott fennálló agyi nyomás mértéke szintén így becsülhető meg.