A disszimiláció az egyik legfontosabb folyamatot képviseli a szervezetben lélegző teremtmény. Biztosítja a teljes anyagcsere fenntartását és ép működését, szív-és érrendszer, és központi idegrendszer. Ez a fontosság azonban egyidejűleg zavart folyamat esetén a betegség számos súlyos következményének és tünetének jelenlétét eredményezi.
Mi a disszimiláció?
A disszimiláció az emberi test sejtjeiben zajlik. A „disszimiláció” kifejezés a latin „disszimilisz” (= különbözõ) vagy „disszimiláció" (= különbözõvé tétele) kifejezésbõl származik. A disszimiláció az endogén anyagok enzimatikus lebontásán alapul, amelyek eredetileg az élelmiszer révén felszívódnak. Ide tartoznak a zsírok és szénhidrátok szintén szőlőcukor. Bomlásuk után a jelenleg jelenlévő idegen anyagok kiválasztódása formában történik víz és a szén (dioxid). Ezenkívül a teljes disszimilációs folyamat során nagy mennyiségű energia nyerhető, amelyet a sejtek univerzális energiaátadó formájában tárolnak és dolgoznak fel adenozin trifoszfát (ATP). Molekulánként szőlőcukor, az ATP száma molekulák A kapott eredmény 38. Különbség van az oxidatív energia nyeresége (= reakció folyamata a oxigén), amelyet aerob légzésnek és anaerob légzésnek is neveznek (= az oxigén hatása nélkül). Ez utóbbi a mindennapi nyelvben főleg erjedésként ismert.
Funkció és feladat
A disszimiláció az emberi test sejtjeiben zajlik. Ez magában foglalja a glikolízis négy alszakaszát, az oxidatív dekarboxilezést, a citrátciklust és a végső légzési láncot, más néven végoxidációt. A citoplazmában lejátszódó glikolízistől eltekintve az összes többi alfolyamat a mitokondrium vagy belső membránjuknál. A mitokondriumok olyan kissejtes organellumok, amelyeket kettős membrán zár körül, és így izolálják a sejtplazmától. Ha az ember felemészti szőlőcukor táplálék útján először egy energia-alkalmazási szakasz kezdődik, amelyben a foszfát csoport a hatodikhoz kötődik szén a glükóz molekula atomja. Ez egy ATP-molekula korábbi hasításából származik ADP-be (= adenozin difoszfát). Miután ugyanazt a folyamatot megismételték, a glükóz hatával szén az atomok kettéválnak molekulák három-három szénatommal. Ezután megkezdődik az energiafelszabadítási szakasz. A foszfátok leválnak a szénatomokról, és ADP-vel egyesülve ATP-t alkotnak. Víz molekulák szétválnak, és a NAD anyag nagy energiájú redukciója NADH + H + szintre megy végbe. Ez utóbbi termékeket „redukciós ekvivalenseknek” nevezzük, és az elektronok továbbítására és tárolására szolgálnak. Ezt oxidatív dekarboxilezés követi. Itt is először történik egy összehasonlítható redukció; azonban az eredeti glükózmolekula később összekapcsolódik egy koenzimmel annak érdekében, hogy beléphessen a citrátciklusba. A zsírok először áthaladnak a zsírsav cikluson, majd egy megfelelő ponton bevezetik a citrát ciklusba. Itt a molekula különböző, új vegyületek sorozatán megy keresztül, és az atomok elválnak. Mindezek a folyamatok elsősorban ahhoz járulnak hozzá, hogy elegendő további elektronhordozó álljon rendelkezésre a végső oxidációhoz és az ártalmatlanításhoz szén-dioxid, amely mérgező az emberre. A belső mitokondriális membránon, valamint a belső és a külső membrán közötti résben (= intermembrán tér) a redukciós ekvivalensek megérkeznek és oxidálódnak. Ez azt eredményezi, hogy az elektronok a fehérje komplexein átjutnak a belső membránon és egyidejűleg hidrogén protonokat pumpálnak az intermembrán térbe. Ezek kombinálódnak a oxigén atomokat és hagyja el a sejtet a-ként víz molekula. A légzési lánc energetikailag képviseli a teljes disszimiláció legfontosabb részét. A kialakult erők és koncentráció A mitokondrium belső és külső környezete közötti különbségek 34 ATP-molekula képződését eredményezik.
Betegségek és rendellenességek
Ilyen nagy számú ATP előállításához elegendő oxigén rendelkezésre kell állnia. Anaerob körülmények között, vagyis az erjedés során azonban ez hiányzik, így a végső oxidáció nem következhet be. Ennek viszont az a következménye, hogy ugyanazzal az energiafelhasználással csak tíz százalékos energiatermelés valósul meg, mivel a tényleges 38 ATP-molekula közül végül csak négy termelhető meg. Ilyen (tejsav) az erjedés például sport vagy hasonló fizikai megterhelés során következik be. Ezt fájdalmasan észreveheti égő az izmok, mivel ezek túlsavasodnak a felesleges és nem teljesen lebomlott termékek miatt. Az állandóan zavart energiatermelés, amelyet például a megfelelő koenzimek hiánya, az elégtelen külső oxigénellátás vagy a káros anyagokban gazdag víz bevitele okozhat vezet nak nek rák nehézség esetén. Egy ilyen rendellenesség korai stádiumban felismerhető az érintett személy csökkent testhőmérséklete alapján. Végül is a hő felszabadulása együtt jár az energiatermeléssel. De a kevésbé drasztikus panaszok a sejtek oxigénellátásának rövid ideig tartó csökkentésének is következményei lehetnek. Például hiányosság a sejtekben agy oda vezet koncentráció problémák és fáradtság. Ugyanakkor a szív, a tüdő és az artériák szélsőséget okozhatnak fáradtság és a keringési problémák, akár összeomlanak. Ezen felül az egész immunrendszer gyengíti a sejtek oxigénhiánya, ezért feltételezni kell az összes betegségre való fokozott érzékenységet. Hasonlóképpen a központi idegrendszer disszimilációval működő sejtekből, az idegsejtekből áll. Mivel ezek szintén nem működnek helyesen, amikor a disszimiláció nem teljes, és túl savassá válhatnak, a idegrendszer túlerőtlenné válik. Ez idegesség, ingerlékenység, sőt izomremegés és izom formájában jelentkezik fájdalom. feszültség és a túlstimuláció a zavart disszimiláció oka is lehet. A disszimiláció krónikus zavarának ellensúlyozására az egész szervezetben ajánlott figyelni az egészséges, kiegyensúlyozottra diéta valamint az elegendő testmozgáshoz, ideális esetben a friss levegőn. Fontos elkerülni a felesleges testi és lelki terheket is feszültség.
