A mozgó ideg-izom interakció a mozgásszervi rendszer működésének alapvető előfeltétele. A megszakítás elkerülhetetlenül a hasznossági funkciók elvesztéséhez és a tevékenységi lehetőségek jelentős korlátozásához vezet.
Mi az ideg-izom kölcsönhatás?
A mozgó ideg-izom kölcsönhatás a mozgásszervi rendszer funkcionalitásának alapvető előfeltétele. Megfelelő interakció között idegek és az izmok az alapfeltétele a jól összehangolt mozgási műveletek és a megfelelő stabilizációs tevékenységek végrehajtásának. A idegrendszer átveszi az irányítás és az információátadás funkcióit. Az izmok a végrehajtó szervek. A mozgásimpulzusok az agykéreg motoros központjaiban keletkeznek, ahol eltérnek agy területek képviselik és ellátják a különféle testrégiókat. A mozgásprogram végrehajtásához szükséges mozgásparancsok onnan kerülnek tovább az úgynevezett piramis rendszer idegcsatornáin keresztül a gerincvelő. Ott átkapcsolják és a perifériára küldik a kivégzésért felelős izmokhoz. Dinamikus akciók során az antagonisták egyidejűleg gátlódnak a gerincvelő szint. Az idegi inger végül sok motoros véglemezen keresztül eljut az izmokig, és a membránrendszeren keresztül továbbjut az izomsejt belsejébe. Ott az elektromos inger kémiai ingerré alakul, amelynek következtében felszabadul kalcium vezikulákban tárolva a sejt belsejébe. Ha a kalcium koncentráció meghalad egy bizonyos küszöböt, az összehúzódás az izomsejt energiafogyasztása alatt és az egész izomban összegezve történik.
Funkció és feladat
A mozgásparancsok generálása és mozgásprogramok elindítása a központban idegrendszer egyértelműen célorientáltak, nem pedig izomorientáltak. A motor központjai agy funkcionálisan gondolkodni. A sportolók ezért mindig a mozgáscélra összpontosítják gondolataikat a mozgássorozatok tervezésekor, és nem azokra az izmokra, amelyek aktívvá válnak a folyamat során. Mozgásprogramjaink úgy vannak megtervezve, hogy mozgás közben a ható izmok (agonisták) automatikusan aktiválódjanak és az antagonisták gátlásra kerüljenek, hogy ne akadályozzák a cselekvést. A stabilizációs követelményekben ugyanazok az izomcsoportok szinergistaként működhetnek együtt a stabilizáció érdekében ízületek, például. Tipikus mozgási folyamat, amelyben mindkét folyamat bekövetkezik, a gyaloglás. A hintában láb fázisban a térdnyújtók a végén aktiválódnak, míg a hajlítók gátoltak. Állásban láb fázisban mindkét izomcsoport együtt stabilizálja és középre helyezi a térdízület nyomóterhelés során. Az egyes izmok vagy izomcsoportok összehúzódási aktivitása többféleképpen osztályozható, módosítható és kontrollálható. Az egyik mód a motoregységek térbeli és időbeli vezérlése. Minden motoridegnek több ezer idegrostja van, és mindegyik elosztja impulzusait több motorvéglemezre, amelyeket soha nem egyszerre, de mindig késleltetve irányítanak. A motoros program meghatározza, hogy melyik aktiválódik (toborzás), és hány időegységenként (frekvencia). A erő az összehúzódás mértéke így osztályozható. A legalacsonyabb szintű szabályozást a receptorok veszik át inak (Golgi ínszerv) és az izomorsók. Mérik az izom hosszának és feszültségének változását, és jelentik ezeket az gerincvelő érzékeny idegrostokon keresztül. Ha a jelek nagyon erősek, ez azt jelenti, hogy az izom sérülésveszélyben van, és az izom összehúzódása csökken vagy leáll. Az extrapiramidális rendszer, különösen az kisagy, átveszi az izomaktivitás irányítását és finomhangolását. Folyamatosan információt kap a mozgási folyamatok sorrendjéről, és összehasonlítja azokat a tárolt programokkal és másokkal kapcsolatos információkkal agy központok. Az eltéréseket az összehangolt folyamatok biztosítása érdekében módosítják.
Betegségek és betegségek
Az ideg-izom kölcsönhatást bármely olyan betegség befolyásolhatja, amely befolyásolja az izmok összehúzódását vagy a idegrendszer.Az izom szintjén ezek elsősorban olyan betegségek, amelyek befolyásolják az energiahordozók ellátását ill ásványok vagy strukturális változásokat okozhatnak a szövetösszetételben. Összefüggésben a cukorbetegség betegség, egyrészt a szőlőcukor az izomsejtbe zavart, másrészt blokkolja a zsírok lebontását. Ennek eredményeként a test nem rendelkezik elegendő energiával összehúzódások amikor szükséges, ami a teljesítmény csökkenésével és gyors fáradtság az izmok terhelés alatt. Azok az izmok, amelyeket hosszú ideig nem használnak, vagy keveset használnak, és főleg közelítő helyzetben maradnak, fokozatosan elveszítik nyújtás képesség. Kezdetben ez a folyamat még visszafordítható, de végül már nem. A kontraktilis egységeket rögzítik és átalakítják, hogy ugyanazokat a tulajdonságokat szerezzék, mint a kötőszöveti. Az izom így nemcsak az elveszíti nyújtás képesség, hanem annak is erő. Kalcium hiány csökkenhet abszorpció étkezés útján vagy olyan betegségek következményeként, amelyek vagy akadályozzák a felszívódást, vagy fokozott kiválasztást okoznak. Ennek következményei lehetnek az izomra görcsök mert időnként nincs elegendő kalcium az összehúzódás feloldására. Neurológiai betegségek, amelyek károsítják a motor vezetését idegek jelentős negatív hatással vannak az izomaktivitásra. Idegsérülések esetén a teljes idegkábel vagy annak részei nyomással elválnak vagy megsérülnek. A súlyosságtól függően ezután kevés vagy egyáltalán nem érhető el stimuláció az izomba, ami teljes vagy hiányos bénulást eredményezhet. Ban ben polyneuropathia, az idegvezetők szigetelő rétege sérült, az úgynevezett medulláris hüvelyek. Az ezen a rendszeren keresztül szállított elektromos információ elvész az izmok felé vezető úton. Kevéssé fejlődhetnek vagy nem erő. Szenzoros rendellenességek is gyakran kialakulnak ebben a betegségben, mert az érzékeny idegrostok is érintettek. Ugyanez vonatkozik a sclerosis multiplex, de ez kiegészítheti vezet az izomaktivitás koordinációs rendellenességeihez, mivel nemcsak a perifériás idegek hanem a központi idegrendszer is érintett.
