Ultrahangos elasztográfia

Ultrahang az elasztográfia (szinonimák: szonoelasztográfia; ultrahang-segített elasztográfia; ultrahangos elasztográfia) az urológia diagnosztikai eljárása, amely többek között a daganatok kimutatására is alkalmazható, amikor prosztata rák gyanúsítják. A funkcionális elve ultrahang Az elasztográfia a szövet rugalmasságának változásának észlelésén alapul, amely elsősorban neoplasztikus változást jelezhet (rákkapcsolatos neoplazma). A rugalmassági vizsgálatot a mechanikai keménység változó mértékének megkülönböztetésére használják.

Jelzések (alkalmazási területek)

  • Ultrahang elasztográfia prosztata - A prosztata daganatok kimutatására szolgáló ultrahangos elasztográfia nagyon specifikus módszer, mert az eljárás nemcsak a megnagyobbodás, hanem a nagyobb mechanikai keménység megjelenítését is lehetővé teszi transzrektális vizsgálat során. A módszert azonban nem alkalmazzák önmagában, elégtelen tájékoztató értéke miatt. Az ultrahangos elasztográfia és a PSA-értékek (prosztata specifikus antigén; PSA) és egyéb diagnosztikai eljárások esetén a diagnózis pontossága jelentősen megnő a digitális prosztata-vizsgálathoz (tapintáshoz) képest.
  • Mellrák - Az ultrahangos elasztográfiát ma már bevált módszernek tekintik a mell fokális elváltozásainak (károsodás vagy változás a szövet egy meghatározott körülhatárolt területén) jellemzésére.
  • Gyulladás - Gyulladásos folyamatokban az eljárás nem specifikusan alkalmazható a szövetben a szövet rugalmasságának változása miatt.
  • Máj - A máj elasztográfiája (fibrosan; ultrahang eljárás, amely méri a kötőszöveti a máj); szakaszának értékelésére szolgál májfibrózis.

Ellenjavallatok

  • Az eljárás alkalmazásának nincs ismert ellenjavallata.

A vizsgálat előtt

Az eljárás nem invazív eljárás, amelynek előkészítő intézkedéseit a betegnek nem kell elvégeznie.

Az eljárás

Az ultrahang-elasztográfiával meghatározott tömörítésű szonográfiai képek készíthetők, lehetővé téve a szövet értelmes értékelését. Az eljárás alapelve a szöveti elmozdulások értékelésén alapszik az ultrahang képeken, így kiszámítható a testszövet elmozdulása két ultrahang kép között. Elengedhetetlen, hogy a szonográfiai képeket változó tömörítéssel szerezzük. Így a vizsgált szövet rugalmasságának pontos értékelése elérhető, a törzsképek alapján. A vizsgálat megismétlése és utólagos értékelése során a rugalmasság mellett mindig rögzíteni kell a szövet generált kompresszióját. Az eljárás alkalmas egy általános prosztata szűrővizsgálat részeként. Különösen a prosztata diagnosztikájában az eljárás informatív értéke szempontjából kulcsfontosságú, hogy a helyi indurációk pontosan vizualizálhatók legyenek, hogy pontos különbséget tegyenek a fiziológiai szövet és a kórosan megváltozott szövet között. A képhibákat (torzításokat), amelyek például a tömörítés során a szöveti területek oldalirányú eltérése miatt jelentkezhetnek, az eljárás során speciális módszerrel kell kompenzálni a hamis eredmények elérésének elkerülése érdekében. Az emlődiagnosztikában a csökkent rugalmassággal járó kóros változások a szövet relatív elmozdulásaként (törzs) vagy a nyíróhullámok mennyiségi terjedéseként ábrázolhatók a szövetben (nyíróhullám-elasztográfia, SWE). Rosszindulatú daganat esetén a tumor nagyobbnak tűnik az elasztogramban, mint a B-módú ultrahang képen. Az elasztográfiát a máj felmérni májfibrózis színpad.

A vizsgálat után

  • Az eljárást követően nincs szükség különleges intézkedések végrehajtására. Daganat vagy gyulladás gyanúja esetén további diagnosztikai eljárásokat alkalmaznak.

Lehetséges szövődmények

  • Az ultrahangos elasztográfia szonográfián alapul, így káros sugárzás nem szabadul fel.