Szilikózis: okok, jelek, megelőzés

Pneumoconiosis: Leírás

Az orvosok a pneumokoniózist (görögül pneuma = levegő, conis = por) pneumokoniózisnak nevezik. Pneumokoniózis akkor fordul elő, ha a tüdőszövetet patológiásan megváltoztatja a belélegzett szervetlen (ásványi vagy fémes) por. Ha a tüdő kötőszövete hegesedik és megkeményedik, a szakemberek fibrózisról beszélnek.

Sok foglalkozási csoport van kitéve káros pornak. A portüdő ezért az egyik leggyakoribb foglalkozási megbetegedés. A belélegzett por típusától függően jóindulatú és rosszindulatú poros tüdőbetegségeket különböztetnek meg, amelyek veszélyességükben különböznek egymástól.

Jóindulatú por tüdő

Egyes porok csak a tüdőszövetben rakódnak le, de kezdetben nem váltanak ki gyulladásos reakciót. A jóindulatú pneumokoniózis tüdőfunkciója a rosszindulatú porokkal ellentétben csak egyedi esetekben romlik idővel.

Jóindulatú porok	Por tüdőbetegség
Korom, grafit, szénpor	antracózis
Vaspor	Siderosis, hegesztő pneumokoniózis
Bárium por	barytosis
Ónpor	stannóz
Kaolin (fehér agyag porcelángyártáshoz)	Szilikát (aluminóz)
Antimon (ásványi anyag, például ólomötvözetekhez)	antimonóz
Talkum (víztartalmú magnézium-szilikát, például a szappankő fő összetevője)	talkóz

Rosszindulatú pneumokoniózis

A rosszindulatú porok gyakran veszélyes tüdőelváltozásokhoz vezetnek. A tüdőszövet egyre hegesedik, ami jelentősen korlátozhatja az oxigénfelvételt. A betegség előrehaladtával a tüdőszövet a fibrózis következtében megkeményedik.

Rosszindulatú porok	Por tüdőbetegség
Kvarcpor (krisztobalit, tridimit)
azbeszt
berillium	Berilliózis
Keményfémek (volfrám, titán, króm, molibdén)	Keményfém pneumokoniózis
Vegyes fogászati dugópor	Fogtechnikus pneumoconiosis
Alumínium	Aluminóz

A (szervetlen porok okozta) porzást a szerves anyagok (például madárürülék, gabonapenész) okozta tüdőbetegségekkel állítják szembe. Ezek az exogén allergiás alveolitis kifejezés alá tartoznak. Ez az alveolusok gyulladása, amely a belélegzett állati fehérjékre vagy gombaspórákra adott allergiás reakció eredménye. Általában a gazdálkodók (gazdálkodó tüdeje) vagy a madártenyésztők (madártenyésztő tüdeje) érintettek.

Por tüdő: gyakoriság

szilikózis

A szilikózis az egyik leggyakoribb foglalkozási eredetű tüdőbetegség, és főként a bányászoknál fordul elő. A Szilikózis című cikkben mindent elolvashat, amit a pneumokoniózis e formájának kialakulásáról, lefolyásáról, kezeléséről és prognózisáról tudni kell!

azbesztózis

A pneumokoniózis másik jól ismert típusát az azbesztszálak belélegzése okozza, amelyet korábban nagy mennyiségben használtak tűzálló szigetelőanyagokhoz, homlokzatburkolatokhoz és tűzálló védőruházatokhoz – amíg tüdőkárosító és rákkeltő hatásukat fel nem fedezték. Olvasson többet az azbesztózisról!

Por tüdő: tünetek

A poros tüdő jelei nagyon eltérőek lehetnek. A betegeknek általában nincsenek tünetei, különösen akkor, ha jóindulatú por rakódik le a tüdőben. Csak évek múlva jelentkezik köhögés és légszomj fizikai megterhelés során. Ha a tüdőszövet a mérgező anyagok belélegzése következtében megváltozott, a pneumokoniózis tünetei a gyulladás vagy fibrózis mértékétől függenek. A gyakori tünetek a

hörghurut
Száraz köhögés, amely évekig tarthat
Gyengeség és fogyás
tüdőgyulladás
légszomj

Portüdő: okok és kockázati tényezők

Az érintettek általában évekig ki vannak téve a káros poroknak – gyakran a munkahelyükön. A portüdő kockázatát növelő fontos tevékenységek vagy foglalkozási területek pl

por	Kockázatos tevékenységek vagy foglalkozások
Korom, grafit, szénpor	A bányászat (különösen a kőszén), az ipari városok lakói nagyobb veszélyben vannak, mint a vidékiek
Vaspor	Hegesztési munkák
Bárium-szulfát por	Barit extrakció (lebomló ásvány), mélyfúrási technológia (bárium fúrófolyadékként), autóipari felhasználás műanyag- és szigetelőszőnyegekben, valamint nehézbeton alkotóelemeként
Ónpor	különösen az üvegiparban
kaolin	Fehér agyag kitermelése, porcelángyártás
Antimon	Bányászat (antimon kitermelés, ércbányák); kábelszigetelés, építőanyagok (pl. fóliák), elektromos készülékek, tűzálló textíliák és műanyagok gyártása; égésgátlók festékekhez
Talkum (víztartalmú magnézium-szilikát, például a szappankő fő összetevője)	Gumiabroncsipar
Kvarcpor (krisztobalit, tridimit)	Kavics- és homokipar, homokfúvás, cementgyártás, érc- és szénbányászat
Azbeszt	Szigetelőanyag, azbesztcement, tűzálló anyag feldolgozása; műanyag megerősítés; építkezés
berillium
Keményfémek (volfrám, titán, króm, molibdén)	főleg keményfém megmunkálás, mint köszörülés, szinterezés, öntés (pl. szerszámgyártás)
Fogvágó por	fogászati technológia
alumínium	Gépipar, csomagolóipar, építőipar; vonat-, autó-, repülőgép-építés; pórusbeton gyártás, festék- és lakkipar; rakéták és robbanóanyagok; veszélyek különösen az alumíniumhegesztési munkák és az alumíniumpor gyártása során

A portüdő kialakulásának döntő tényezői

a pornak való kitettség időszaka
a belélegzett por mennyisége
a porszemcsék mérete: A nagyobb porszemcsék a nasopharynxben maradnak vissza. Ezzel szemben a 2.5 mikrométernél kisebb átmérőjű részecskék behatolhatnak az alveolusokba, és ott lerakódhatnak.

Portüdő: vizsgálatok és diagnózis

A tüdőbetegségekért felelős orvos tüdőgyógyász vagy üzemorvos. Az orvos először feltesz néhány kérdést az Ön munkahelyével és tüneteivel kapcsolatban, hogy feltárja a kórtörténetét (az anamnézisét). A lehetséges kérdések a következők:

Mióta vannak tünetei (pl. köhögés, légszomj)?
Köpet köhögéskor?
Nehezen lélegzik?
Szokatlanul fáradtnak és kimerültnek érzi magát?
Fogytál?
Milyen szakmával foglalkozott jelenlegi munkahelye előtt?
Gyakran lélegzik be a port?
Vannak-e speciális védőintézkedések az Ön munkahelyén, például védőmaszk vagy védőszemüveg viselése, és betartja ezeket?
Végeztek-e szálló por méréseket az Ön munkahelyén?

Fizikális vizsgálat és röntgen

Az orvossal folytatott konzultációt követően általános fizikális vizsgálat következik. Ennek elengedhetetlen része a tüdőhallgatás és a koppintás (auszkultáció és ütőhangszerek).

Ezután a tüdejét megröntgenezik (mellkasröntgen): A tüdő gyulladt területei fehéres területekként láthatók a röntgenfelvételen a fokozott folyadékfelhalmozódás miatt. Súlyos esetekben különösen nagy mennyiségű folyadék gyűlik össze a tüdőben. Az orvosok ezt toxikus tüdőödémának nevezik.

Tüdőfunkciós teszt

Vérgáz elemzés és spiroergometria

A pangásos tüdőbetegség oxigénellátásra gyakorolt hatásának kiderítésére az orvosok vérmintát vesznek vérgázelemzés céljából. Ez magában foglalja a vér oxigén- és szén-dioxid szintjének mérését. Súlyos pneumokoniózis esetén az oxigén csökken, a szén-dioxid pedig megnövekszik, mivel a két gáz cseréje a beteg tüdőben csak korlátozottan lehetséges.

Mivel a betegség kezdetén fellépő gázcserezavarok főként fizikai megterheléskor észlelhetők, a vérgázértékek meghatározására spiroergometriát is végeznek (kerékpárergométeren) – ez egy igen informatív vizsgálat, amelyet a szív- és érrendszeri állapot felmérésére szolgáló szakvélemények készítésére is használnak. pulmonális teljesítmény.

Számítógépes tomográfia

A számítógépes tomográfia (CT) részletesebb képeket készít a tüdőről, mint a röntgenvizsgálat. Azonban a beteg nagyobb sugárterhelésével jár, ezért általában csak speciális esetekben alkalmazzák – például tüdőrák gyanúja esetén (a kvarcpor tüdő lehetséges következménye).

Tüdő biopszia

A szövetminta a tüdőből többféle módon vehető, például tüdőendoszkópia (bronchoszkópia) részeként. Ezután a mintát alaposabban megvizsgálják a laboratóriumban. Ily módon kétségtelenül megállapítható a kapcsolat a foglalkozás/munkahely és a pneumoconiosis között.

Bronchoalveoláris mosás

A bronchoszkópia részeként a bronchoalveoláris mosás („tüdőmosás”) tüdőbiopsziával együtt is elvégezhető. Ebből a célból sóoldatot csepegtetünk a hörgőkbe a tüdőbe helyezett bronchoszkópon (cső alakú műszeren, fényforrással és kamerával a végén) keresztül. Ez lehetővé teszi a sejtek és a belélegzett idegen anyagok (például azbesztszálak) eltávolítását. Az öblítőoldatot (sejtekkel és idegen anyagokkal) ezután a bronchoszkópon keresztül leszívják, és részletesen megvizsgálják.

Ez az eljárás például az azbesztózis diagnózisának megerősítésére használható. Emellett szakértői véleményezésre alkalmas a bronchoalveoláris mosás – valamint a spiroergometria.

Por tüdő: kezelés

Néhány pneumokoniózisban szenvedő betegnek úgynevezett hörgőtágítókat írnak fel – olyan gyógyszereket, amelyek a hörgők izomfeszültségének csökkentésével tágítják a légutakat. Ez megkönnyítheti a betegek légzését.

Nagyon súlyos esetekben a beteg külön oxigénellátástól (oxigénpalack) függ. Lehetséges, hogy új tüdőre (tüdőtranszplantáció) van szükségük.

A glükokortikoidok („kortizon”) vagy immunszuppresszánsok alkalmazása gyulladásos pneumokoniózis vagy tüdőfibrózis esetén hatástalannak bizonyult.

Pneumoconiosis: a betegség progressziója és prognózisa

A legtöbb poros tüdőbetegség előrehaladása megelőzhető, ha a beteg már nem lélegzi be a veszélyes port. A gyulladások általában több hét alatt gyógyulnak, feltéve, hogy az érintettek kellőképpen megvédik magukat a hatalmas porral szemben. A tüdőszövetben azonban már kialakult hegesedés nem fordítható vissza.

Ha a beteg évekig ki van téve a szennyező anyagoknak, a betegség súlyosbodhat, és súlyos tüdőfibrózishoz vezethet. Ezenkívül egyes porok (például kvarcpor) rákot okozhatnak.

Foglalkozási betegség pneumokoniózis

Por tüdő: megelőzés

A pneumoconiosis kialakulásának megelőzése vagy a meglévő pneumokoniózis előrehaladásának megállítása érdekében kövesse az alábbi tanácsokat:

Kerülje a por belélegzését.
Tartsa be az egészségügyi és biztonsági óvintézkedéseket a munkahelyen.
Győződjön meg arról, hogy munkáltatója biztosítja a törvényben előírt védőintézkedéseket, például speciális ruházatot, légzőmaszkot, védőszemüveget vagy szellőztető és elszívó berendezést.
Vegyen részt foglalkozás-egészségügyi vizsgálaton.
Használja ki a megelőző orvosi vizsgálatokat.
Hagyja abba a dohányzást (a dohányzás súlyosan károsíthatja a tüdőt és tovább növelheti a rák kockázatát).

Ha tünetei vannak, időben keresse fel háziorvosát, céges orvosát vagy tüdőgyógyászát. Ha korai stádiumban észleli a portüdőt, lehetősége van megfelelő intézkedések megtételére (alkalmazkodni vagy megváltoztatni a munkahelyét stb.), hogy megvédje magát a további expozíciótól. Ezzel megelőzhető vagy legalábbis késleltethető a poros tüdőbetegség (például tüdőrák) súlyos következményei.