Szívbillentyű meghibásodás: tünetek, terápia

Szívbillentyű hibák: Leírás

A szívbillentyű-hiba vagy billentyűbetegség kifejezés a megváltozott, szivárgó (elégtelenség) vagy beszűkült (szűkület) szívbillentyű gyűjtőfogalma. Az érintett szívbillentyűtől és a hiba típusától függően különböző tünetek jelentkeznek.

A szívbillentyűknek nagyon fontos szelepfunkciójuk van a szíven keresztüli véráramlásban. Biztosítják, hogy a vér csak egy irányba tudjon áramlani. A szívbillentyűket a vér nyomása és áramlása nyitja és zárja.

A szívbillentyű-hibák gyakorisága

Különbséget tesznek veleszületett és szerzett szívbillentyű-rendellenességek között. A kéthús aortabillentyű, amelynek a szokásos három zsebe helyett kettő van, a leggyakoribb veleszületett szívbillentyű defektus. A szívbillentyű-hibák többsége a szív bal oldalát érinti, ahol a mitrális és az aortabillentyűk találhatók.

Európában és Észak-Amerikában a leggyakoribb szerzett szívbillentyű-elégtelenség a mitrális billentyű-elégtelenség. Az aortabillentyű-szűkület, a második leggyakoribb billentyűhiba azonban még gyakrabban kell kezelni. Általában előrehaladott korban jelentkezik a billentyű meszesedése miatt.

Szűkített szívbillentyűk (billentyűszűkület)

A két leggyakoribb szívbillentyű szűkület az aortabillentyű szűkület és a mitrális billentyű szűkület. Súlyosságától függően megkülönböztetünk alacsony, közepes vagy magas fokú szívbillentyű szűkületet.

Szivárgó szívbillentyűk (billentyű-elégtelenség)

Azok a betegek, akiknek a szívbillentyűi nem záródnak szorosan, szelepelégtelenségben szenvednek. A zárt szívbillentyű ellenére a vér visszaáramlik abba a szakaszba, ahol a nyomás alacsonyabb – a szívizom összehúzódási szakaszában (szisztolé) a kamrából a pitvarba vagy a relaxációs fázisban (diasztolé) a tüdőből vagy az aortából. a kamrába.

A többlet visszaáramló vérmennyiség (volumenterhelés) a kamra kitágulását (dilatációt) és a szívizomzat megvastagodását (hipertrófia) okozza. A progresszív billentyű-elégtelenség szívelégtelenséghez is vezet.

Az aortabillentyű-elégtelenség (más néven aorta-elégtelenség) és a mitrális billentyű-elégtelenség (mitrális-elégtelenség) a szívbillentyű-elégtelenség két leggyakoribb típusa.

Szívbillentyű prolapsus

Egyes betegeknek egyszerre több szívbillentyű-hibája van. Ha egyetlen billentyű szivárog és egyszerre szűkül, az orvosok kombinált szívbillentyű-hibáról vagy kombinált vitiumról beszélnek.

Szívbillentyű-hibák: tünetek

A tünetek a szívbillentyű-hiba súlyosságától és elhelyezkedésétől függenek. Sok szívbillentyű hiba hosszú ideig nem okoz semmilyen tünetet, ezért nem veszik észre. Vannak azonban akutan fellépő szívbillentyű-hibák is, mint például a reumás láz utáni mitralis billentyű szűkület, amelyek korán (tiszta) tüneteket okoznak.

A szív számos billentyűhibát képes kompenzálni egy bizonyos ideig. Hosszú távon azonban túlterhelik a szívet, és fokozatosan szívelégtelenséghez (szívelégtelenséghez) vezetnek. A szívbillentyű-hibát gyakran csak a szívelégtelenség tüneteinek megjelenésekor veszik észre.

Összességében a szívbillentyű-elégtelenség tünetei hasonlóak a szívbillentyűk szűkülete és elégtelensége esetén. A legfontosabb jelek a szegycsont körüli nyomás és szorítás, valamint a gyors fáradtság. Ájulás is előfordulhat.

A bal kamra szívbillentyű-hibás tünetei

A bal kamra szívbillentyű-hibáinak tüneteit főként a bal pitvarba és a tüdőerekbe történő visszaáramlás okozza. Az érintettek általában jobban érzik magukat függőlegesen és ülő helyzetben, mint fekve.

A mitrális billentyű-elégtelenség tipikus jelei a légszomj (különösen éjszaka és lapos fekvéskor) és az éjszakai köhögés. A betegek szívdobogást és/vagy szívdobogásérzést tapasztalnak, ami szívritmuszavarra utaló jelek, különösen előrehaladott esetekben. Tüdőödéma alakul ki a vér tüdőbe való visszajutása következtében. Ha a vér visszakerül a jobb kamrába, a nyaki vénák kinyúlnak. A kedvezőtlen áramlási viszonyok miatt a bal pitvarban vérrögök alakulhatnak ki, amelyek a keringésbe kerülve súlyos szövődményeket (pl. stroke) okozhatnak.

Az aortabillentyű-szűkület gyakori tünetei a vérnyomás ingadozása és az alacsony vérnyomás, szédüléssel, sőt ájulással. Mivel a koszorúereket az aortából látják el vérrel, a keményebben dolgozó szívizom túl kevés vért kap. A betegek fájdalmat vagy nyomást éreznek a mellkasban (angina pectoris), amely terhelés hatására fokozódhat. Légszomj és néha izomfájdalom jelentkezik terhelés közben.

Az aorta-elégtelenségben szenvedő betegek légszomjra panaszkodnak. Megfigyelhető a nyaki artéria erős pulzálása (Corrigan jele), ami a fej minden szívdobbanásnál történő hallgatólagos bólogatásához vezethet (Musset jele). Az erek fokozott pulzációja (Quincke jele) a körömágyak területén is észrevehető.

Ha a szív jobb oldalán lévő szívbillentyűk (tüdő- és tricuspidalis billentyűk) a szívbillentyű-hibák következtében már nem működnek megfelelően, fennáll a jobb oldali szívelégtelenség hosszú távú kockázata. A jobb oldali szívbillentyű-hibák azonban csak akkor vezetnek észrevehető tünetekhez, ha már jó előrehaladott állapotban vannak. A tüneteket a jobb kamra és a jobb pitvar megerőltetése okozza, amit a többletmunka legyengít.

Emiatt a vér már nem pumpálható elegendő mennyiségben a tüdőbe, és felhalmozódik a szív előtt. Ez a következő tünetekhez vezethet:

  • légszomj
  • Gyors fáradtság
  • A (nyálkahártya) bőr kék elszíneződése (cianózis)
  • Vízvisszatartás a lábakban (ödéma) és a hasban (ascites)
  • Vértorlódás a felületes nyaki erekben
  • Edzés okozta fájdalom a mellkasban és a máj területén (a jobb bordaív alatt)
  • Pandulás más szervekben, például gyomorban (étvágytalanság, hányinger) vagy vesékben (veseelégtelenség kockázata)

Szívbillentyű-hibák: okok és kockázati tényezők

A szívbillentyű hibái lehetnek veleszületettek vagy szerzettek. A szívhibák többsége szerzett.

Veleszületett szívbillentyű-rendellenességek

Fiatalabbaknál az aortabillentyű szívbillentyű-hibája általában a hibás billentyűrendszer következménye. Az aortabillentyű ekkor három zsebbillentyű helyett csak kettőből áll (úgynevezett bicuspidalis aortabillentyű).

Szerzett szívbillentyű-hibák

A szívbillentyűk kopása és meszesedése az életkor előrehaladtával különféle szívbillentyű-hibákhoz vezethet. Különösen gyakori az aortabillentyű meszesedése. A meszesedés a szelep szűkülését és szivárgását is okozza.

gyulladások

A szívizom fertőzései és gyulladásai (miokarditisz) vagy a szív belső nyálkahártyájának (endokarditisz) esetenként szintén szívbillentyű-hibákat okoznak. Ez általában a szívbillentyű-elégtelenség esete. A szív jobb oldalának ritkább szívbillentyűhibáit is elsősorban a szív belső falának fertőzései okozzák.

A többnyire bakteriális kórokozók mellett az autoimmun betegségek, például a szisztémás lupus erythematosus (LE) is endocarditishez (Libman-Sacks endocarditis) vezethetnek. Késői stádiumában a nemi úton terjedő szifilisz időnként az aorta gyulladását váltja ki, amely átterjed az aortabillentyűre (szifilitikus aortitis).

Reumás láz

A reumás láz különösen gyakran érinti a mitrális billentyűt. Ezért a streptococcus fertőzéseket megelőző intézkedésként antibiotikumokkal kezelik, különösen gyermekeknél. Ennek eredményeként például a mitrális billentyű szűkületének esetei már most is csökkenőben vannak az iparosodott országokban.

Szívroham

A szívroham néha szívbillentyű-hibákat is okoz. Az oxigénhiány károsítja az úgynevezett papilláris izmokat a szívkamrákban, amelyek a chordae tendineae által a nagy billentyűbillentyűkhöz (mitrális és tricuspidalis billentyűkhöz) kapcsolódnak. Ha már nem működnek megfelelően, vagy akár elszakadnak, akkor már nem tartják a hozzájuk erősített szeleplapot. A kamra összehúzódása során a billentyű visszacsapódik a pitvarba. Fennáll a veszélye a megfelelő szívbillentyű akut, súlyos szivárgásának.

Ha szívinfarktus után a kamrafal kitágul, az szivárgó szívbillentyű-hibát is okozhat. Ez a dilatatív kardiomiopátia, egy szívizombetegség, amelyben a szívkamra kitágul, kockázata is fennáll.

Aorta boncolás

szívnagyobbodás

Különféle betegségek, mint például a magas vérnyomás, szívizombetegség, pajzsmirigy-működési zavar vagy súlyos vérszegénység vezethet kóros szívmegnagyobbodáshoz (kardiomegália). Mivel a szívbillentyűk nem nőnek együtt a szívvel, szivárognak.

Autoimmun betegségek

Az olyan autoimmun betegségek, mint a Takayasu-féle arteritis (a nagy erek gyulladása) vagy a kötőszöveti anyagcsere genetikai rendellenességei (pl. Marfan-szindróma) szintén szívbillentyű-hibákat okoznak, mint például aortabillentyű vagy mitrális billentyű-elégtelenség.

Szívbillentyű hibák: vizsgálatok és diagnózis

A szívbillentyű-hibákkal foglalkozó szakemberek kardiológusok és szívsebészek. Először olyan kérdéseket tesznek fel Önnek, mint például:

  • Légszomjtól vagy szívfájdalomtól szenved edzés közben?
  • Hány lépcsőt tudsz megállás nélkül felmenni?
  • Volt-e mostanában akut beteg lázzal?
  • Volt-e mostanában orvosi beavatkozáson, beleértve a fogászati ​​műtétet is?
  • Van valamilyen ismert szívbetegsége?
  • Milyen egyéb betegségekben szenved?

Elektrokardiogram

A szívbillentyű-hibák néha szívritmuszavart váltanak ki. A mitrális szűkület például gyakran az úgynevezett pitvarfibrillációt okozza. Az orvos ezt elektrokardiogram (EKG) segítségével ismeri fel. Ha a szívritmuszavar ismétlődően, de csak szórványosan jelentkezik, segíthet a beteg által legalább 24 órán keresztül viselt EKG.

Laboratóriumi tesztek

A vérvizsgálat többek között aktív gyulladásos folyamatra utal. Az orvosok a (közvetlen) szívértékek, például a kreatin-kináz (CK) és a BNP (agyi natriuretikus peptid) meghatározására is használják. Különösen endocarditis gyanúja esetén több vértenyészetet is kell venni, amelyekben a mikrobiológusok baktériumokat keresnek. Egy másik fontos vérvizsgálat a vérgáz elemzés (kapilláris vagy artériás vérből). A vér oxigéntartalma ugyanis fontos információkkal szolgálhat nagyobb szívbillentyű-hibák esetén.

Képalkotó vizsgálatok

Ha a fizikális vizsgálat feltételezett szívbillentyű-hibát tár fel, az orvos szív ultrahangot (Doppler echokardiográfiát) végez. Ennek segítségével a vizsgáló felismeri például a szív kontúrját és a szívbillentyűk változásait. Azt is láthatja – Doppler technológiával –, hogyan áramlik át a vér a szívbillentyűkön.

A részletes képeket keresztmetszeti képalkotással készítjük. Erre a célra MRI technológiát (cardio-MRI) vagy számítógépes tomográfiát (CT) használnak. Tiszta szívbillentyű-hibára azonban ritkán használják őket.

Stresszteszt

Mind a szív ultrahangvizsgálata, mind az EKG fizikai igénybevétel mellett is elvégezhető (ergométeren vagy szívstimuláló gyógyszeres kezeléssel). Ezek a vizsgálatok tisztázzák a terheléstől függő tüneteket. A korai stádiumban a szívbillentyű-hibák gyakran csak megerőltetés közben válnak nyilvánvalóvá. A terheléses tesztek ezért segítenek a szívbillentyű-hibák súlyosságának felmérésében.

Szívkatéterezés

Az úgynevezett szívkatéteres vizsgálat segítségével az orvosok megmérik a szív nyomásviszonyait, és kontrasztanyag segítségével kimutatják, hogy szűkültek-e a koszorúerek.

Ha a vizsgáló kontrasztanyagot fecskendez a bal kamrába (ventrikulográfia vagy levokardiográfia), akkor láthatóvá válik a kamra alakja és funkciója, valamint az esetleges vitia.

Egyes szívbillentyű-hibák „javíthatók” a vizsgálat során. Ez egy másik oka annak, hogy ezt az invazív vizsgálatot általában a diagnosztikai folyamat végén végzik el – kivéve, ha a szív akut érbetegségére (CHD, szívroham) gyanakszik. Az orvosok ezeket a betegségeket is ki akarják zárni a szívkatéteres szívbillentyű-hibás műtét előtt.

A részletes diagnózis lehetővé teszi a súlyossági besorolást, amely minden szívbillentyűnél eltérő. Ez a besorolás fontos alapja a kezelés tervezésének. Többek között fontos a kilökési frakció meghatározása. Ez az érték százalékban jelzi, hogy a kamrába áramló vérből mennyit pumpálnak ki ismét ütésenként. Egészséges szívekben ez az érték 60-70 százalék körüli.

Szívbillentyű hibák: kezelés

A szívbillentyű-elégtelenség kezelési terve a szívbillentyű-hiba típusától, az érintett billentyűtől, súlyosságától és a beteg általános állapotától függ. Az orvosok a szívműködés mérését is használják a kezelés kiválasztásakor. Minden tényezőt egyedileg mérlegelnek, hogy meghatározzák a legjobb terápiát az egyes betegek számára. Az orvosok azonban nem csak a tüneteket akarják enyhíteni kezeléssel. A terápia javítja a prognózist és stabilizálja a szívbillentyű működését.

Minden kezelés előtt az orvosok újra részletesen beszélnek a pácienssel. Főleg a következő kérdésekkel foglalkoznak:

  • Mi a páciens kívánsága?
  • Ez komoly szívbillentyű hiba?
  • Vannak-e tünetek a szívbillentyű-hibával kapcsolatban?
  • Hány éves a beteg?
  • A kezelés előnyei meghaladják a kockázatokat?
  • Melyik orvosi központ alkalmas az eljárásra?

Gyógyszer

A gyógyszeres kezelés segít csökkenteni a szívritmuszavart, csökkenti a vérnyomást, erősíti a szív pumpáló erejét és megakadályozza a vérrögképződést. Az orvosok többek között vizeletkiválasztást fokozó gyógyszereket írnak fel a szív (térfogat) terhelésének csökkentése érdekében (vízhajtók). Más gyógyszerek csökkentik a szívfrekvenciát, és ezáltal csökkentik a szív munkáját (béta-blokkolók). Az „idegen anyagból” készült szívbillentyűk behelyezése után gyakran van szükség véralvadásgátló gyógyszeres kezelésre.

Endocarditis profilaxis

Emellett szívbillentyű meghibásodás esetén mindig szem előtt kell tartani, hogy az olyan orvosi beavatkozások előtt, ahol fennáll a fertőzés és az abból eredő szívgyulladás veszélye, antibiotikumos fertőzés elleni profilaxist kell végezni. Emiatt a betegeknek tájékoztatniuk kell kezelőorvosukat a (kezelt) szívbillentyű-hiba jelenlétéről, hogy szükség esetén antibiotikum-terápiát írhassanak elő. Ez különösen vonatkozik a fogászati ​​kezelésekre, valamint a gyomor-bél traktus vizsgálatára és kezelésére.

Intervenciós kezelés

Gyógyszer

A gyógyszeres kezelés segít csökkenteni a szívritmuszavart, csökkenti a vérnyomást, erősíti a szív pumpáló erejét és megakadályozza a vérrögképződést. Az orvosok többek között vizeletkiválasztást fokozó gyógyszereket írnak fel a szív (térfogat) terhelésének csökkentése érdekében (vízhajtók). Más gyógyszerek csökkentik a szívfrekvenciát, és ezáltal csökkentik a szív munkáját (béta-blokkolók). Az „idegen anyagból” készült szívbillentyűk behelyezése után gyakran van szükség véralvadásgátló gyógyszeres kezelésre.

Endocarditis profilaxis

Emellett szívbillentyű meghibásodás esetén mindig szem előtt kell tartani, hogy az olyan orvosi beavatkozások előtt, ahol fennáll a fertőzés és az abból eredő szívgyulladás veszélye, antibiotikumos fertőzés elleni profilaxist kell végezni. Emiatt a betegeknek tájékoztatniuk kell kezelőorvosukat a (kezelt) szívbillentyű-hiba jelenlétéről, hogy szükség esetén antibiotikum-terápiát írhassanak elő. Ez különösen vonatkozik a fogászati ​​kezelésekre, valamint a gyomor-bél traktus vizsgálatára és kezelésére.

Intervenciós kezelés

Szívbillentyűcsere – különböző típusok

Az emberből vagy állatból származó mechanikus billentyűk vagy biológiai protézisek (szarvasmarha- vagy sertésbillentyűkből származó szívalkatrészek) szívbillentyű-hibák esetén billentyűpótlásnak tekinthetők.

A fémes szívbillentyűk nagyon sokáig működnek. A véralvadást azonban speciális gyógyszerekkel gátolni kell a beteg élete végéig, mert ellenkező esetben a vérrögök rátapadhatnak a műbillentyűre, eltömíthetik vagy kilazulhatnak, és érelzáródáshoz vezethetnek.

A biológiai billentyűcseréhez nincs szükség „vérhígításra”. A biológiai szívbillentyűket azonban bizonyos idő elteltével cserélni kell, mivel élettartamuk korlátozott. A normál kopáson túl ennek oka lehet, hogy az immunrendszer idegen testként ismeri fel a szelepeket, és megtámadja azokat. Megkülönböztetik az állatokból származó biológiai pótbillentyűket (xenograft), az elhunytaktól származó (homograft) és az érintett személy őssejtjéből tenyésztett szívbillentyűket (autograft). Nehéz megjósolni, hogy meddig fog működni egy ilyen szelep, és sok tényezőtől függ.

Új szívbillentyű kiválasztása

A protézis hosszú élettartama és az egész életen át tartó „vérhígítás” közötti kompromisszumot egyénileg kell eldönteni. A biológiai szívbillentyűket általában csak 60 éves kortól használják korlátozott tartósságuk miatt. A fémes szívbillentyűket általában fiatalabb betegek számára választják, vagy olyan betegek számára, akiknek más okokból egész életükben „vérhígítót” kell szedniük. Kivételt képeznek azok a nők, akik gyermeket szeretnének, és nem kívánnak véralvadásgátló gyógyszert felírni nekik.

A billentyűprotézis behelyezése után billentyűpasszot kell kiállítani, évente legalább egyszer ellenőrzést kell végezni, és mindig mérlegelni kell az endocarditis profilaxisát. Az endocarditis profilaxisa az antibiotikumok megelőző alkalmazása a fertőzés kockázatával járó kezelésekhez. Ezt különösen a fogászati ​​eljárások során is figyelembe kell venni.

Aortabillentyű-elégtelenség és szűkület

Bizonyos körülmények között az aortabillentyű-elégtelenség, valamint az aortabillentyű-szűkület katéteres technikával ("TAVI": Transaortic Valve Replacement) kezelhető. Egy összehajtott cserebillentyűt helyeznek be egy kis csőbe egy lágyékeren keresztül a nagy artériákon keresztül a szívbe, ahol a szelepet ki lehet hajtani és rögzíteni lehet.

Ross-műtétben az aortabillentyűt a pulmonalis billentyű helyettesíti. A sokkal kisebb igénybevételnek kitett tüdőbillentyűt viszont emberi donorbillentyű váltja fel. A módszer előnye, hogy nincs szükség élethosszig tartó vérhígításra, a hosszú távú működés nagyon jó, a fizikai ellenállóképesség pedig szinte korlátlan. A fő hátrány a donorszelep esetleges meghibásodása. Ross-műtétet csak tapasztalt szakemberek végezhetnek.

Az orvosok néha ballonos billentyűplasztikát alkalmaznak a szakadék áthidalására a végső kezelésig, például a beteg állapotának akut romlása esetén. Ez magában foglalja a szelep kitágítását egy ballon segítségével, amelyet egy katéterhez csatlakoztatnak, és az ereken keresztül a szívhez vezetnek. Ezt a módszert gyermekeknél is alkalmazzák. Ez azért van, mert egy billentyűprotézis nehéz számukra, mivel nem tud velük nőni.

Mitrális szelep stenosis

Kezdetben a mitrális billentyű szűkülete gyógyszeres kezeléssel kezelhető. Ezek az enyhe tüneteket is enyhíthetik. A vizelethajtók különösen hasznosak a beszűkült mitrális billentyű térfogati terhelésének csökkentésében. Bármilyen fennálló szívritmuszavart szintén gyógyszeres kezeléssel kell ellenőrizni. Az aortabillentyű-elégtelenséghez hasonlóan a mitralis billentyű szűkülete esetén is idejében meg kell fontolni a műtétet, ha a tünetek előrehaladnak vagy a mért szívműködés csökken.

Intervenciós kezelésként a billentyű szélesíthető (ballon mitralis valvuloplasztika). A szelepjavításnak ez a formája, amely az összeolvadt szelepélek szétválasztását célozza, nyitott műtét (sebészeti commissurotomia) részeként is elvégezhető. Ha vannak ellenjavallatok, az orvosok a szelepet protézisre cserélik.

Mitrális billentyű elégtelenség és mitrális billentyű prolapsus

Hasonló elvek vonatkoznak a mitrális billentyű-elégtelenség kezelésére, mint a mitrális billentyű szűkületére. Az ilyen típusú szívbillentyű-elégtelenség kezelésére műtétet akkor kell elvégezni, ha tünetek jelentkeznek, és ha (jobb esetben) a szívműködés károsodásának jelei vannak.

Napjainkban a mitrális billentyű javítása beavatkozásos eljárásként is elvégezhető. Ez magában foglalja egy klip (MitraClip) behelyezését a szívbe. A klipet ezután rögzítik a helyére, hogy összetartsa a mitrális billentyű szórólapjait, és kompenzálja a szívbillentyű hibáját.

A szívbillentyű-elégtelenség vagy a mitrális billentyű prolapsus műtét közben is javítható. Mitrális billentyű-elégtelenség esetén a szívbillentyű hibája korrigálására gyűrűt lehet behelyezni a billentyű területére. A speciális varratokkal való összegyűjtés csökkentheti a szelep gyengeségét. Ha a javítás nem lehetséges, a szelep műtéti úton cserélhető. A javítást (rekonstrukciót) azonban előnyben részesítik a szelepprotézissel szemben.

Speciális varratokat is használnak mitrális billentyű prolapsus esetén: a szívsebészek ezek segítségével varrják a papilláris izom inakat a mitrális billentyű széléhez. Néha az orvosoknak először le kell kicsinyíteni vagy eltávolítani a szokatlanul nagy szórólapot (azt a részt, amely kidudorodik), majd vissza kell varrniuk annak egyes részeit.

Tüdőbillentyű-elégtelenség

Tüdőszelep stenosis

A tüdőbillentyű szűkülete gyógyszeres kezeléssel kezelhető. Előrehaladott pulmonalis billentyűszűkület esetén javítás vagy billentyűcsere végezhető. Az ilyen típusú szívbillentyű-defektusokra intervenciós és sebészeti eljárások is rendelkezésre állnak, ilyenek például a mitralis szűkületek esetén (ballontágítás, műtéti commissurotomia).

Tricuspidalis billentyű elégtelenség és tricuspidalis billentyű szűkület

Ezeket a ritka szívbillentyű-hibákat azonnal kezelik, amint befolyásolják a szív- és érrendszeri működést. Tüneteik általában enyhék. Ha a gyógyszeres kezelés nem segít, először meg kell kísérelni a szelep javítását. Tricuspidalis billentyű-elégtelenség esetén például megfelelő a szelep szélének összegyűjtése és stabilizáló gyűrű behelyezése (gyűrűs annuloplasztika). Szelepcsere is választható.

Sport szívbillentyű-hibákra

Az, hogy lehetséges-e és milyen formában lehet sportolni a szívbillentyű-hibás betegek számára, a malformáció típusától függ. A testmozgás ajánlásában a páciens egyéni állapota és közérzete is szerepet játszik.

Mielőtt a szívbillentyű-hibás betegek bármilyen fizikai tevékenységet elkezdenének, mindig konzultáljanak az őket kezelő orvossal.

Az, hogy a veleszületett szívbillentyű-rendellenességben szenvedők sportolhatnak-e, mindig a beteg egyéni állapotától függ. Nincsenek általános ajánlások.

A betegség lefolyása és prognózisa

A szívbillentyű meghibásodások nemcsak az életminőséget korlátozhatják, hanem az élethosszt is, hiszen emiatt az egész szív- és érrendszer szenved. A szívbillentyű-hibák prognózisa elsősorban attól függ, hogy melyik szívbillentyűt érinti, és hogy a szívbillentyű-hiba károsította-e már a szívműködést. Ha egy súlyos szívbillentyű-hibát nem kezelnek, az idővel szívelégtelenséghez és rossz prognózishoz vezet.

Az enyhe szívbillentyű hibákat gyakran nem kell először megműteni, de kezelni kell. Fontos, hogy az észlelt szívbillentyű-hibát rendszeresen (legalább évente egyszer) ellenőrizzük. A szívspecialista ellenőrizni fogja, hogy a korábbi kezelés mennyire működik, és szükség van-e új intézkedésekre. Használja ki ezeket a vizsgálatokat, mert hosszú távon javíthatják a szívbillentyű-hibák prognózisát.