Rövid áttekintés
- Definíció: szövet beszorulása a szűkült ízületi térben; állandó mozgáskorlátozás
- Formái: A csontszerkezet változásán alapuló primer impingement szindróma; más betegség vagy sérülés által kiváltott másodlagos impingement szindróma
- Diagnózis: Anamnézis, fizikális vizsgálat, képalkotó eljárások (röntgen, MRI, ultrahang)
- Kezelés: Az elváltozás típusától és súlyosságától függően konzervatív terápia (fizioterápia, fájdalomcsillapító) vagy műtét
- Tünetek: Fájdalom az érintett ízületben; hosszú távon gyakran korlátozott a mobilitás; az ízület, valamint a környező szövetek részben károsodnak
- Okok és kockázati tényezők: Csont elváltozások vagy sérülések az ízületben; Az extrém stressz gyakran szintén hozzájárul a betegség kialakulásához
- A betegség lefolyása és prognózisa: Az ütés típusától és a kezelés típusától függ; súlyosabb ízületi károsodás lehetséges
Mi az impingement szindróma?
Impingement szindróma leginkább a vállízületben nyilvánul meg. A lakosság körülbelül tíz százalékát érinti, az 50 év körüli férfiakat és nőket körülbelül egyformán gyakran. Impingement szindróma gyakran előfordul a csípőízületben is. Ritkábban a betegek a bokaízület ütközési szindrómájában szenvednek.
Erről a témáról bővebben az Impingement – Váll és Impingement – Hip című cikkeinkben olvashat.
Az impingement szindróma formái
A váll ütközési szindróma két formára osztható, attól függően, hogy mely struktúrák vannak összenyomva:
Az elsődleges kimeneti impingement szindróma a csontos struktúrák megváltozása miatt következik be, mint például a csontváz vagy a túlzottan megdöntött csonttető.
A másodlagos non-outlet impingement szindróma egy másik állapot vagy sérülés eredménye, amely csökkenti az ízületi teret. Ide tartozik például a bursa gyulladása (bursitis), valamint az inak vagy izmok károsodása.
A megfelelő személy, akivel kapcsolatba léphet, ha impingement szindrómát gyanít, az ortopédiai és traumasebészeti szakember. Tünetei részletes leírása már értékes információkkal szolgál az orvos számára aktuális egészségi állapotáról. Az orvos például a következő kérdéseket fogja feltenni Önnek:
- Emlékszel egy súlyos megerőltetésre vagy sérülésre a fájdalom kezdetekor?
- A fájdalom tompa és sugárzik az ízületből?
- A fájdalom erősödik éjszaka, vagy amikor az érintett oldalon fekszik?
- Korlátozott mozgástartománya van az érintett ízületben?
Az érintett ízület röntgenfelvétele, ultrahangvizsgálat (szonográfia) és mágneses rezonancia képalkotás (MRI) támasztja alá a megbízható diagnózist.
Röntgen vizsgálat
Az impingement szindróma első számú diagnosztikai eszköze a röntgenvizsgálat. Ha a kezelő ortopéd nem rendelkezik saját röntgenberendezéssel, radiológiai rendelőre utal, majd megbeszéli veled a leleteket. Röntgenfelvételen a jellegzetes csontszerkezeti elváltozások észlelhetők.
Ultrahang (szonográfia)
Mágneses rezonancia képalkotás (MRI)
A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) messze felülmúlja az ultrahangos vizsgálatokat, mert sokkal pontosabb képet tesz lehetővé a lágy szövetekről (izmok, inak, bursa). A porc- és csontdudorok is nagyon pontosan vannak ábrázolva. Ezért minden tervezett ízületi rekonstrukciós műtét előtt mindig MRI-felvételt készítenek a megbízható diagnózis felállítása érdekében.
Emellett a lágyrészek jó áttekintő képe lehetővé teszi a műtéti beavatkozás pontosabb tervezését.
Az ütközés műtétet igényel?
Konzervatív terápia
A kezdeti szakaszban a hangsúly az úgynevezett konzervatív terápián van. Lehetőség szerint kíméli az érintett ízületet, és nagyrészt elkerüljük a fájdalmat fokozó stressztényezőket (sport, fizikailag megerőltető munka).
A gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók (ibuprofen vagy acetilszalicilsav) általában enyhítik a fájdalmat, de nem befolyásolják a kiváltó okot.
A fizioterápia általában szintén jól segít a fájdalom csökkentésében. Egyes esetekben ezek az intézkedések (különösen a váll érintése esetén) elegendőek ahhoz, hogy a betegek többnyire tünetmentes életet élhessenek műtét nélkül.
Okozati terápia
Impingement szindróma – Artroszkópia
Az artroszkópia egy minimálisan invazív sebészeti módszer, melynek során egy integrált fényforrással és speciális sebészeti műszerekkel ellátott kamerát helyeznek az ízületbe két-három kis bőrmetszésen keresztül. Ez a műtéti módszer lehetővé teszi az orvos számára, hogy megvizsgálja az ízület sérülését, és áttekintést kapjon a teljes ízületről.
Ezt gyakran közvetlenül a műtéti kezelés követi, melynek során az ízület mozgási szabadságát korlátozó csontos kiemelkedéseket lecsiszolják. Ha már porckárosodás van, az orvos általában ezt is eltávolítja.
Az impingement szindróma előrehaladott stádiumában az inak néha már elszakadnak: az artroszkópia során varrhatók és rekonstruálhatók. A bőrmetszéseket ezután néhány öltéssel összevarrják, és sokkal diszkrétebb hegeket hagynak, mint a nyílt műtétek.
Az ütközési szindrómát nem feltétlenül lehet „kiképezni”. Az ütközés súlyosságától és típusától függően azonban megelőzhető az ízület további károsodása és csökkenthető a fájdalom. Egy fizikoterapeuta mutasson meg gyakorlatokat az izmok erősítésére. Azon izmok erősítését, amelyek az ízület kifelé forgatásához szükségesek (külső rotátorok), mindenképpen célba kell venni a csípő ütközésénél.
A külső rotátorok segítenek hatékonyan növelni az ízületi teret. Fontos az érintett izmok nyújtása is. Ezen túlmenően az izomsorvadás ellensúlyozására a műtét után mindenképpen izomépítő gyakorlatokat kell végezni.
Mik az impingement szindróma tünetei?
Tünetek a vállízületben
Amikor a vállízületnél impingement szindróma lép fel, a betegek akut fájdalomról számolnak be a korai szakaszban, amely nyugalomban diszkrét, és megerőltetéskor (különösen a fej feletti tevékenységeknél) fokozódik. A betegek gyakran határoznak meg egy kiváltó helyzetet (erőfeszítés, hidegnek való kitettség, sérülés). A fájdalom az ízületben mélyen jelentkezik, és gyakran éjszaka erősödik, és szinte lehetetlenné teszi az érintett oldalon fekvést.
Tünetek a csípőízületben
Az ütközési szindróma gyakran nagyon alattomos tüneteket mutat a csípőízületben. Kezdetben a csípőízület fájdalma csak szórványosan jelentkezik, és a páciens gyakran lágyéki fájdalomként írja le. A fájdalom azonban a fizikai aktivitás során felerősödik, majd gyakran a combba sugárzik. A legtöbb esetben felerősödnek, amikor a 90 fokban hajlított láb befelé fordul (belső forgás 90 fokos hajlítással).
Okai és kockázati tényezők
Az ütközési szindrómának számos oka van. Ezek csontos szerkezeti változásokra, valamint a lágy szövetek (izmok, inak, bursa) károsodására oszlanak. Az impingement szindróma kockázata az életkor előrehaladtával növekszik, bár a csípő impingement szindróma néha fiatal sportolóknál is előfordul a mozgékony ízületek fokozott igénybevétele miatt.
A váll becsapódási szindróma: okai
A váll impingement szindrómájában az ízületi rés szűkülése vagy az acromion csontos elváltozásaiból vagy a környező lágyrészek károsodásából ered.
Az úgynevezett outlet imingement váll szindróma a szubakromiális tér beszűküléséből adódik a váll csontos elváltozásai miatt, például ízületi kopás (osteoarthritis).
A non-outlet imingement váll szindrómát viszont a környező lágyrészek károsodása okozza. A bursa gyulladása (bursitis subacromialis) gyakran okoz duzzanatot, és ezáltal szűkíti az ízületi teret.
A csípő becsapódási szindróma: okai.
A legtöbb esetben a csípő impingement szindróma az acetabulum deformációjából ered. Az acetabulum a medencecsont része, és csésze alakú üregként jelenik meg, amely a combcsontfejjel együtt a csípőízületet alkotja.
Amikor az acetabuláris tető szélén vagy a combfej szélén csontsarkantyúk képződnek (harapásdeformitás), gyakran fájdalmas mozgáskorlátozás következik be, különösen befelé forduláskor (belső rotáció) és a csípőízület hajlításakor (flexiója). A csontos elváltozások például a megnövekedett fizikai megterhelés következtében jelentkeznek, ezért a fiatal sportolók gyakrabban szenvednek csípő-impingement szindrómában.
A betegség lefolyása és prognózisa
Az ütközési szindróma gyakrabban vezet gyulladáshoz és kopás jeleihez, ha a szorítás erős. Továbbá az idegek és inak folyamatos összenyomódása esetén megnő a szakadások és a szövetelhalás (nekrózis) kockázata.
Mind a túl hosszú immobilizáció, mind a műtét magában hordozza az ízületi merevség kockázatát. Az impingement szindróma sikeres megműtése után is a betegeknek fizioterápiás gyakorlatokat kell végezniük.
Az ütközés szindrómát nem lehet teljesen megelőzni, de az általános erőnlét és a rendszeres testmozgás javasolt az ízületek terhelésének kiegyensúlyozása és mozgékonysága érdekében.
Érdemes az asztali munkaállomást is beállítani a jobb testtartás érdekében.
