Az antiszensz folyamatban antiszensz oligonukleotidok (rövid egyszálú, nem kódoló ribonukleotidok) savak) többnyire liposzómákon keresztül vezetnek be a sejtbe (a vezikulák gyakran ezekből állnak) foszfolipidek). Ebben a folyamatban az mRNS rövid idő alatt lebomlik.
A sejtmag bevezetése a gén Az mRNS vektorokkal történő módosítása (egy baktérium módosított plazmidja (DNS-gyűrű)) a leghatékonyabb - az antiszensz RNS szintézise ily módon folyamatosan zajlik.
A tényleges vírus-DNS-t oly módon módosították, hogy a vírusgének sem replikációja (duplikációja), sem transzkripciója (az RNS szintézise DNS-t használva templátként) nem következik be.
Alakítással hidrogén az antiszensz oligonukleotid kötődik a komplementer (pre) -mRNS-hez.
Három forgatókönyv fordulhat elő:
- A hozzáadott antiszensz oligonukleotidot H ribonukleáz közvetíti. Ebben az esetben az (pre) -mRNS elvágódik (azaz lebomlás -> az mRNS funkciójának elvesztése). Az mRNS fehérjévé történő transzlációja így kudarcot vall.
- Az mRNS-hez való kötődés után úgynevezett szterikus akadály lép fel. Vagyis a sejtes kötődése fehérjék - különösen riboszómák - így már nem lehetséges. A fehérjévé történő transzláció tehát szintén nem lehetséges.
- Hatás a splicingre (módosítási folyamat úgynevezett spliceosomával (öt különböző nem kódoló RNS konstrukció, az úgynevezett snRNS), amelyhez fehérjék minden esetben kötődnek) az RNS feldolgozásának részeként ((pre) -mRNS az mRNS-hez). Itt ún. Alternatív splicing mechanizmusok (pl. Az intron nincs splicelve vagy az exon splicel) megkerülhetők és az exonok kivághatók (= exon kihagyás; az exonok általában az mRNS-ben maradnak). Az antiszensz oligonukleotid megakadályozza a fehérje működéséhez elengedhetetlen exon eltávolítását. Más esetekben a Raster shift-mutációk (deléció vagy inszerció, így az onnantól kezdve a DNS-nek alapvetően eltérő bázishármasai vannak) korrigálására, ami jelentősen megváltoztatja a a fehérje szerkezete), az antiszensz RNS bizonyos amúgy nem szelektált RNS szegmensek kivágását is okozhatja. Az így diszkréten megcsonkított fehérje ellenére az eltávolítás helyéről az mRNS leolvasási keretére nem patológiás állapotot "állítottak vissza".
Terápia
Németországban 2017 óta alkalmazzák az eljárást a terápia of gerinc izom atrófia (SMA), a splicing hatására.
Az Egyesült Államokban az eljárást (szintén illesztési művelettel) a Duchenne típusú egyes formák esetében is alkalmazzák izomsorvadás.
A teljesség kedvéért az új beszúrásának eljárása gén Egy vektor segítségével egy olyan gént vezetünk be, amely nem található a DNS-ben, a sejt magjába. Ez általában egy olyan fehérjét kódol, amelynek kinek gén mutáció volt jelen a betegben, és nem tudta teljesíteni a „kívánt” funkciót. 2019-ben ezt az eljárást az Egyesült Államokban jóváhagyták a gerinc izom atrófia.
