Mi az a biopszia?
A biopszia egy szövetminta eltávolítása. A cél a sejtek kóros elváltozásainak feltárása és diagnosztizálása a kapott minta precíz mikroszkópos vizsgálatával. Ehhez elegendő egy kis szövetdarab (kevesebb mint egy centiméter). Az eltávolított szövetdarabot biopsziának vagy biopsziás mintának nevezik.
A biopsziát a feltételezett diagnózis megerősítésére használják – például ha az orvos bizonyos betegségre gyanakszik a vérértékek vagy egy képalkotó eljárás (például ultrahang, röntgen, számítógépes tomográfia) alapján.
Minimálisan invazív vagy sebészeti
A biopsziához gyakran minimálisan invazív eljárásokat alkalmaznak, mint pl
- Finom tű biopszia (finom tűszúrás, finom tű aspiráció)
- Lyuk biopszia (lyuk biopszia)
A sztereotaktikus biopszia a biopszia egy speciális típusa, amelyet főként szövetminták vételére használnak az agyból. A szövetet (például agydaganatból) egy kis fúrólyukon keresztül távolítják el a koponyában egy milliméteres pontossággal számítógéppel kiszámított képalkotó technikák, például számítógépes tomográfia (CT), mágneses rezonancia képalkotás (MRI) vagy pozitronemissziós tomográfia segítségével. HÁZI KEDVENC).
A sebészeti biopsziás eljárások ezzel szemben az incisionális biopszia, amelynek során az orvos eltávolítja a szövetelváltozás egy részét, és az excisionális biopszia, amely során a teljes gyanús területet kivágják.
Finom tű biopszia és lyukasztó biopszia
A lyukasztásos biopszia ugyanazt az elvet követi, mint a finom tű aspiráció. Az orvos azonban durvább (egy milliméternél nagyobb átmérőjű) üreges tűt és lyukasztókészüléket használ. Lyukasztásos biopsziát alkalmaznak például, ha emlő- vagy prosztatarák gyanúja merül fel. A tű helyzetét képalkotó technikák (pl. számítógépes tomográfia) segítségével szabályozzák, hogy a szövet eltávolításakor lehetőleg ne sérüljenek a szomszédos szöveti struktúrák.
Vákuumos biopszia (vákuum-aspirációs biopszia)
Mivel ezzel a módszerrel csak nagyon kis biopsziás minta nyerhető, az orvos gyakran négy-öt szövethengert vág ki. A teljes biopszia körülbelül tíz percet vesz igénybe, és gyakran helyi érzéstelenítésben vagy rövid érzéstelenítésben történik.
Mikor történik a biopszia?
A biopsziák lehetővé teszik az orvos számára, hogy megbízható diagnózist állítson fel egy szerv kóros állapotáról. A szövetminta vétele különösen fontos rákgyanús esetekben, mint például:
- Méhnyakrák
- tüdőrák
- bélrák
- bőrrák
- A máj és az epeutak rákja
- Prosztata rák
- Mellrák
A rák előtti elváltozások biopsziával is kimutathatók. A gyulladásos betegségek egy másik alkalmazási terület. Ezek tartalmazzák
- Vasculitis (erek gyulladása)
- A vesetestek gyulladása (glomerulonephritis) – a vesegyulladás egyik formája
- Autoimmun betegségek
Mi történik a biopszia során?
Az eljárások attól függően változnak, hogy melyik szervről kell biopsziát venni:
Prosztata biopszia
A Prosztata biopszia című cikkben olvashat arról, hogyan vesznek szövetmintát a prosztatából, és mikor szükséges az eljárás.
Mellbiopszia
Olvassa el a Biopszia: Mell című cikket, hogy megtudja, mely mintavételi technikák játszanak szerepet a mellbiopsziában, és mikor használják őket.
Májbiopszia
Arról, hogy az orvosok hogyan vesznek szövetmintákat a májból, és milyen betegségek diagnosztizálására használhatók, a Májbiopszia című cikkben olvashat.
Vese biopszia
Folyamatos ultrahangos irányítás mellett az orvos most a szúró tűt a szöveten keresztül a vesébe szúrja, és egy hengernyi szövetet lyukaszt ki a szervből, amelyet a szúró tű kihúzása közben elővehet. Végül a szúrócsatornát steril vakolat borítja; varrás általában nem szükséges.
A tüdő biopsziája
Az orvos néha közvetlenül sebészeti eljárással mintát vesz a tüdőszövetből a mellkas kinyitásával (thoracotomia).
Ha tüdőrák gyanúja merül fel, a tüdőt sóoldattal ki lehet öblíteni a bronchoszkópon keresztül. Ez feloldja a felületes daganatsejteket, amelyeket aztán a folyadékkal együtt leszívnak. Ezt a folyamatot hörgőmosásnak nevezik.
Ha a tüdő gyanús területe nem érhető el bronchoszkóppal, az orvos finom tűs biopszia részeként veszi a szövetmintát: az orvos meghatározza azt a bőrterületet, amelyen a tüdő biopsziáját kell venni. Ezután vékony biopsziás tűt szúr a bőrön ezen a ponton, és ultrahangos irányítás mellett óvatosan a tüdő kívánt területére vezeti. Ott leszív egy szövetet, majd ismét kihúzza a tűt.
Csontbiopszia
A kérdéses csont feletti bőr helyi érzéstelenítése után az orvos kis bemetszést végez a bőrön, és nyomással egy üreges tűt szúr a csontba. Ez kilyukaszt egy csonthengert, amely a tű belsejében marad és vele együtt kihúzódik. Bármilyen vérzés leállítása után a sebet steril vakolattal vagy varrattal le kell zárni.
Az őrnyirokcsomó biopsziája (őrcsomó-biopszia)
Az eltávolított nyirokcsomókat a laboratóriumban megvizsgálják. Ha nem találnak rákos sejteket, nagy a valószínűsége annak, hogy a daganat még nem terjedt el, és kíméletesebben eltávolítható. Ha azonban az eltávolított őrnyirokcsomók rákos sejteket tartalmaznak, akkor a daganatelvezető területen lévő összes nyirokcsomót el kell távolítani.
Az agy sztereotaktikus biopsziája
A méh és a méhnyak biopsziája
A méhnyak biopsziája akkor javasolt, ha a kolposzkópia feltűnően megváltozott felületet mutat. Az eljáráshoz a beteg helyi érzéstelenítőt kap. Az orvos ezután egy kis csipeszt szúr a hüvelyen keresztül egészen a méhnyakig, és eltávolít egy apró szövetdarabot. Ezt követően mikroszkóp alatt megvizsgálják.
A méh biopsziája ugyanezt az elvet követi.
Placenta biopszia
A méhlepény biopszia a szövet eltávolítása a méhlepényből a terhesség 15. hetétől kezdődően – ezt megelőzően chorionbolholy-biopsziának nevezték.
A placenta biopszia általában csak néhány percet vesz igénybe, és általában helyi érzéstelenítés nélkül is elvégezhető.
A biopszia értékelése
A szövet eltávolítása után a mintát egy patológus laboratóriumban megvizsgálja. Először azonban a biopsziás mintát előkezelik, hogy megakadályozzák a degradációs folyamatokat. Ehhez először alkoholfürdőben eltávolítják a vizet a szövetmintából. Ezután petróleumra öntjük, ostyavékony szeletekre vágjuk és befestjük. Ez kiemeli az egyes struktúrákat, és lehetővé teszi azok mikroszkóp alatti elemzését.
A biopszia vizsgálatakor a patológus a következő pontokra figyel:
- Tumorsejtek jelenléte a szövetmintában
- A méltóság foka (a daganat jóindulatú vagy rosszindulatú volta)
- A daganat típusa
- A daganat érettsége (osztályozás)
Milyen kockázatokkal jár a biopszia?
A biopszia kockázatai az eltávolítási eljárástól függően változnak. A szöveteltávolítás általános kockázatai a következők
- Vérzés és véraláfutás a mintavételi hely területén
- Csíratelepülés és a mintavételi hely fertőzése
- Sebgyógyulási rendellenességek
- A daganatsejtek terjedése és metasztázisok kialakulása az eltávolítási csatornában (ritka)
- A szomszédos szöveti struktúrák (például szervek, idegek) sérülése
Az ilyen kockázatok csökkenthetők a biopsziás tű ultrahang irányítása mellett történő beszúrásával, például elővigyázatosságból antibiotikum adásával, illetve a szöveteltávolítás során keletkezett seb megfelelő kezelésével (gondos sebhigiénia).
Mit kell figyelembe vennem a biopszia után?
Ha a biopsziát sebészeti beavatkozás részeként hajtották végre, akkor általában kórházban kell maradnia nyomon követési megfigyelés céljából. A kórházi tartózkodás hossza a biopszia típusától is függ; kezelőorvosa tájékoztatni fogja Önt az utókezelésről.
Rutinvizsgálat esetén két-három nap múlva kapja meg a biopszia eredményét, különösen, ha rákgyanús betegséget kell tisztázni. Ha azonban speciális laboratóriumokban végzett vizsgálatokra van szükség, az lényegesen tovább tarthat.
