A agyalapi mirigy, németül a Hirnanhangsdrüse, körülbelül mogyorómag méretű hormonális mirigy, amely a orr és a fülek a középső agyfossa. Szorosan együttműködik a hypothalamus és, mint egy interfész a agy és a testi folyamatok, vezérli a létfontosságúak felszabadulását hormonok amelyek befolyásolják többek között az anyagcserét, a növekedést és a szaporodást.
Mi az agyalapi mirigy?
A agyalapi mirigy, németül a Hirnanhangsdrüse, körülbelül egy mogyorómag méretű hormon mirigy, amely a orr és a fülek a középső agyfossa. A név agyalapi mirigy az ókori görög hypóphysis kifejezésből származik, és szó szerint azt jelenti: az alsó / alatta lévő növekedés. Ez elég jól leírja helyzetét. Az agyalapi mirigy ugyanis valóban „lóg” a agy. Az agyalapi mirigy, latinul a Glandula pituitaria, nagyon központi szerepet játszik a hormonban egyensúly és annak központi irányítása. Csak kb. 1 cm nagyságú és "nehéz" egy gramm, annál nagyobb a hatása a endokrin rendszer (hormonrendszer) a test. A hypothalamus, amelyhez kapcsolódik és funkcionális egységet képez, fontos szerepet játszik a legkülönbözőbb anyagok kibocsátásában hormonok. Ezenkívül az agyalapi mirigy az egyetlen része a agy ahol a vér-agygát megkerülhető. Ez a központi védelme idegrendszer olyan anyagokkal szemben, amelyeknek nem szabad bejutniuk az agyi anyagba: Csak részben áteresztő gátként az vér-agygát így szabályozza az anyagok szelektív cseréjét. Ennek eredményeként hormonok az agyban termelődik vagy hypothalamus az agyalapi mirigyen keresztül átjuthat az agyból a véráramba. Ily módon az agyalapi mirigy (a hipotalamussal együtt) kapcsolatot teremt a test idegi és hormonális rendszere között, összekapcsolva és koordinálva az emberi test üzenetkezelő rendszereit.
Anatómia és felépítés
Az agyalapi mirigy az alján található koponya, megközelítőleg a szem és a fül szintjén. Az agyalapi mirigy páholyában ül, és könnycseppként lóg a hipotalamusz alatt, amelyhez az agyalapi mirigy szár kapcsolódik. Az agyalapi mirigy beágyazódásának csontszerkezetét a török nyergének nevezzük. Így az agyalapi mirigy a hipotalamussal együtt funkcionális egységet alkot, amely összeköti az emberi test két létfontosságú üzenetküldő rendszerét: idegrendszer és a endokrin rendszer az endokrin rendszer központi vezérlőegysége, a hipotalamusz és a hozzá kapcsolódó agyalapi mirigy szabályozza. Ez több részből áll, amelyek nemcsak funkcionálisan, hanem fejlődésileg és így szövettanilag is különböznek (a sejttípust illetően):
Az agyalapi mirigy elülső része (szintén adenohipofízis) a fejlődés szempontjából idősebb rész, és különböző hormontermelő mirigysejteket tartalmaz. A hátsó hipofízis (szintén neurohypophysis) főleg a következőkből áll idegsejt folyamatok, az úgynevezett axomák. Ezenkívül ott van a hipofízis köztes lebenye. Míg az elülső agyalapi mirigy a Rathke tasakjából származik, amely az úgynevezett garat tető folytatása, a hátsó hipofízis szigorúan a diencephaloné. A fő különbség az, hogy az adenohipofízis, amelyet a hipotalamusz irányít, maga termeli a hormonokat, míg a neurohipofízis pusztán mint tároló és szállító / szekréciós szerv felelős a hormonhatásért oxitocin és a DHA a hipotalamuszban termelődik.
Funkció és feladatok
Így az agyalapi mirigy egyfajta interfészt képvisel, és funkciójában egyedülálló. Végül is, mivel ez az egyetlen része az agynak, amely nem tartozik az vér-agygát, szintén nagy szerepet játszik: rajta múlik, hogy az adenohipofízisben képződő, valamint a hipotalamuszban termelődő hormonokat az általános véráramba engedi-e. Maga az adenohypophysis vagy az agyalapi mirigy elülső mirigye kiterjedt mértékben termel hormonokat. Itt különbséget tesznek olyan hormonok között, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a célszerveikre (az úgynevezett nem glandotrop hormonokra), és azokra a glandotrop hormonokra, amelyek serkentik a downstream hormontermelő mirigyek hormontermelését. A közvetlenül a célszervre ható hormonok közé tartoznak szomatropinra (STH rövid, növekedési hormon) és prolaktin (szabályozza tej áramlás, többek között). A második csoportba, a glandotrop hormonok közé tartozik a tüszőstimuláló hormon (v röviden) és luteinizáló hormon (LH), mindkettő az ivarmirigyekre ható „gonadotrop” hormonokhoz tartozik. Ezenkívül az agyalapi mirigy egyéb glandotrop (és „nem gonadotrop”, azaz a csírasejteket nem érintő) hormonokat termel, például pajzsmirigy-stimuláló hormont (TSH röviden; serkenti a pajzsmirigy) és adrenokortikotrop hormon (ACTH röviden). Ezenkívül lipotropin (LPH), béta-endorfin, valamint met-enkefalin termelődik az agyalapi mirigy elülső részében. Az agyalapi mirigy lebenyében többek között a melanocitát stimuláló hormonok vagy melanotropinok (röviden MSH) termelődnek. A hipotalamusz az agyalapi mirigy teljes hormontermelését szabályozza és szabályozza a sztatinok és a liberinek. Ezzel szemben a neurohypophysis (az agyalapi mirigy hátsó lebenye) tárolja és szekretálja a hormont oxitocin, amely a hipotalamuszban termelődik, és az antidiuretikus hormon (DHA röviden).
Betegségek és rendellenességek
Az agyalapi mirigy betegségei korántsem ritkaságok. A vizsgálati módszertől és az életkortól függően az agyalapi mirigy patológiás változásai a lakosság mintegy 10-25% -ában tapasztalhatók. Legtöbbjük azonban tünetmentes és nem igényli őket terápia. A pontos diagnózis felállításához kiterjedt hormonális és általában nagyon összetett, dinamikus vizsgálati eljárásokra van szükség, különösen azért, mert sok hormon számos más tényezőtől is függ (például napszak, feszültségstb.). Alapvetően az agyalapi mirigy hátsó vagy elülső lebenyének túl- vagy alulműködése fordulhat elő, normális vagy zavart hormonfunkcióval. Különösen az agyalapi mirigy hormontermelő részein lehet funkcióvesztés vagy alulműködés (hipopituitarizmus és panhypopituitarismus), de túlműködés is. Ez utóbbi általában daganat formájában jelentkezik, ami a hormonok feleslegét eredményezi. Ebben az úgynevezett hipofízis adenomában például fokozódhat a növekedési hormon szekréciója szomatotropinnal, amelynek fizikai hatása as acromegalia: túlzott növekedés, különösen a lábakon és a karokon. Az agyalapi mirigy adenoma és a hipopituitarizmus következménye (azaz az agyalapi mirigy által termelt hormon túltermelés) is vezet fokozott termelésére ACTH és a Cushing-kór. Itt a víz egyensúly és nyilvánvalóvá válik az arc és a test erős ödéma képződésének tipikus képe. De nemcsak az agyalapi mirigy adenoma hormonális túltermelésének közvetlen fizikai hatásai lehetnek vezet súlyos betegségekig. Ez csak két lehetséges fizikai hatás, mivel az agyalapi mirigy számos endokrinológiai és szerves folyamatot, és ezáltal más betegségeket (például a pajzsmirigy, mellékvesék stb.) is az agyalapi mirigy patológiás változásaiból erednek. Emiatt az agyalapi mirigy betegségei során a tünetek rendkívül változatosak, valamint orvosi és diagnosztikai kihívást jelentenek. Továbbá az agyalapi mirigy megnagyobbodása problémát okozhat a tér elmozdulása miatt. A vizuális és az arcra nehezedő nyomás miatt súlyos szemizom bénulás és látómező veszteség fordulhat elő idegek. Itt jelentős a tartós károsodás kockázata, ezért a daganat műtéti eltávolítása, gyakran a orr, végre kell hajtani. A kiterjedt hormonális vizsgálatok mellett gyakran további differenciáldiagnosztikai pontosítás is elérhető a képalkotó eljárásokban (agy számítógépes tomográfia, mágneses rezonancia terápiaés szomatosztatin vevő szcintigráfia).
