A külső fül

Szinonimák

Latin: Aruis externa Angol: külső fül

Meghatározás

A külső fül a hangvezető készülék első szintje, a hangszóró mellett középfül. A külső fül magában foglalja a pinna (auricle), a külső hallójárat (külső akusztikus hús) és a dobhártya (dobhártya), amely a határt képezi a középfül. A külső fül első fontos eleme a hüvely.

Rugalmat zár be porcogó lemez (Cartilago auriculae). A bőr szorosan fekszik rajta. Kívülről nézve minden ember fülkája egyedi alakú.

Ezt a helix, anthelix, tragus és antitragus porcos szerkezetek alkotják. A fülcimpa (Lobus auriculae) az egyetlen mentes rész porcogó és összeolvadhatnak, vagy szabadon lóghatnak, mint egy dudor. A fül izmai a mimikai arcizmokhoz tartoznak, és a 7. koponyaideg innerválja őket (arcideg).

A legtöbb esetben azonban súlyosan degeneráltak és működésképtelenek. Éppen ezért nagyon kevesen tudják tudatosan megcsóválni a fülüket. Az auricle nagyon jól van ellátva vér, amelyet a hőmérséklet szabályozására használnak.

Ha a testhőmérséklet túl magas, akkor többet vér irányul az auricle és hűti a külső légáram. Mindenki ismeri a “vörös fülek” jelenségét kínos vagy félelmetes helyzetekben. Mivel azonban nincs körülötte szigetelő zsírréteg az auricle, fagyás gyorsan előfordulhat, különösen a felső részen.

A fülön keresztüli hőmérséklet-szabályozó hatás az embereknél minden bizonnyal másodlagos jelentőségű, mint verejtékmirigyek és más mechanizmusok képesek hatékonyabban szabályozni a testhőmérsékletet. Az állatvilágban, például elefántokkal, a siker nyilvánvalóbb. Vannak különféle nyirok a külső fül csomópontjai, amelyek duzzadhatnak a gyulladásos folyamatok során.

Az auricle egyfajta tölcsérként gyűjti be a bejövő hangot, amely a külső útján folytatja útját hallójárat. Ez a tölcsér funkció különösen fontos az irányított halláshoz. Megkülönböztetik a „fel / le” és az „elülső / hátsó” részt, amit a pinna hajtásai biztosítanak, mivel ezek eltérően tükrözik vagy erősítik a különböző hangfrekvenciákat.

A központi idegsejtek értékelik ezeket az információkat. A külső hallójárat (a külső fül része) körülbelül 3 cm hosszú, átlagos átmérője 0.6 cm. A kezdeti részben főleg elasztikusból áll porcogó.

Felé dobhártya a falakat egyre inkább egy csontos fal alkotja. S alakú tanfolyama van, ami különösen fontos a dobhártya otoszkóppal. Itt az aurikulumot hátrafelé és felfelé kell húzni, hogy a porcos rész kinyúljon és kiegyenesedjen, be lehessen helyezni az otoszkóp tölcsérét, és feltáruljon a dobdob.

Különösen az elülső szakaszban van több faggyú- és ceruminális mirigy. Ez utóbbiak vékony folyadék szekréciót eredményeznek, amely a faggyúval és az elhalt sejtekkel együtt képződik fülzsír (cerumen). Normál esetben ez a sertészsír védelmet nyújt az idegen testek behatolásával és a hallójáratban a bőr kiszáradásával szemben.

Ha azonban feleslegesen állítják elő, csökkentheti a hallás teljesítményét. Ezenkívül a váladék duzzanata vízzel érintkezve és azt követően is halláskárosodás lehetséges. Az egészséges dobhártya (a külső fül része) gyöngyszürke színű, kerek-ovális és kb.

75 mm2. Négy kvadránsra osztható az óramutató járásával megegyező irányban: Ez a felosztás egy világos csík (Stria mellearis) mentén történik, amely az áttetsző kalapácsfogantyúhoz tartozik, és merőleges erre a vonalra, amely a köldökön halad át (umbo). A köldök képezi a dobhártya alsó végét, amely a kalapácsfogantyúhoz van egyesítve.

Ez a felosztás klinikailag fontos, mivel lehetővé teszi a kóros változások lokalizációjának jobb leírását. Normál dobhártyánál a II-es kvadránsban fényreflex keletkezik, amely információt nyújt a dobüreg feszültségéről. Elvileg azonban a dobhártya felosztható egy kis petyhüdt részre (pars flaccida, repeszmembrán) és egy nagyobb, feszített részre (pars tensa).

A dobhártya közepe tölcsér alakú, és a köldök felé húzódik. A dobhártya funkciója a hang továbbítása az oszsikuláris láncba és ezáltal a dobüregbe (középfül). A bejövő hang hatására a dobhártya mechanikusan rezeg, amelyet a kalapácson, az üllőn és a tapadókon keresztül továbbít az ovális ablakhoz, ami a belső fül folyadék rezegni. Ezután a hanghullámok tényleges átalakulása elektromos impulzusokká a belső fül. - I: elülső felső

  • II: elülső alsó rész
  • III: alsó hátsó
  • IV: felső hátsó.