Diagnózis | Sinusitis

Diagnózis

A diagnózist a fizikális vizsgálat valamint az orrváladék és a rhinoscopy (rhinoscopy) kenetének felvétele. Ha a kezelés során szövődmények jelentkeznek orrmelléküreg gyulladás vagy ha a betegség lefolyása krónikus, vagy ha műtétet is terveznek a kezelésre, a sinusok MR-vizsgálata elvégezhető annak érdekében, hogy további információ a gyulladásról. MRI azonban nem szükséges, ha a betegség lefolyása szövődmények nélkül zajlik!

Terápia

Akut orrmelléküreg gyulladás xongometazolint (Otrivin®) vagy oximetazolint (Nasivin®) tartalmazó dekongesztáns orrcseppekkel vagy spray-kkel kezelik. Megkönnyítik a váladék elvezetését a kis nyílásokból orrmelléküregek. Egy hét múlva azonban az orrcseppeket / spray-ket abba kell hagyni, mivel különben az orrnyálkahártyánk hozzászokik a folyamatos alkalmazáshoz, és anélkül nem duzzad tovább (privinizmus). Néhány fül, orr és a torok orvosai (fül-orr-gégész orvosok) szintén lehetőséget nyújtanak a gennyes, gyulladásos váladék közvetlen elszívására.

Az orrjáratba dekongesztáló gyógyszerrel ellátott betét („magas betét”) szintén lehetővé teszi a nyálka lefolyását. A betegnek rendszeresen otthon kell lélegeznie. Belégzés kamilla gőz (Kamillosan®) vagy só (Emser-Salz®) gyulladáscsökkentő és kellemes hatást fejt ki.

Dekongesztáns orrcseppek / spray-k alkalmazása után az orr sóoldattal (Emser-Salz® oldat) történő öblítése megtisztíthatja a orr a viszkózus váladék kiöblítésével. A sóoldat fertőtlenítő és dekongesztáló hatással is rendelkezik. Ezenkívül a betegnek dekongesztáns intézkedések után rövid hullámokkal, mikrohullámú sütőkkel vagy vörös fénnyel lehet ambuláns sugárzást ajánlani.

Ennek célja, hogy stimulálja vér a keringés és a gyulladás gyógyulása. A gennyes paranasalis sinusgyulladás antibiotikummal is kezelni kell. Ha a paranasalis sinusgyulladás két hét után sem gyógyult meg, a fül-orr-gégész szakorvos kisebb eljárást javasolhat.

Ezen eljárás során meg fogja tenni szúrás a gyulladt orrmelléküreget, és öblítse le azt tartalmazó oldattal antibiotikumok. Sinupret ®forte és Sinupret® csepp gyógynövényként alkalmazzák. A arcüreggyulladás kezelése három célt kell kitűznie.

Egyrészt ezt számos alternatív gyógymóddal lehet megkísérelni, amelyek elsősorban a természetgyógyászatból ismertek. Számos hagyományos orvosi készítmény is használható. A duzzanat csökkentése érdekében orrnyálkahártya, a legtöbb esetben az alfa 1 adrenoreceptor agonisták hatóanyag-csoportba tartozó gyógyszereket alkalmazzák.

Az alfa adrenoreceptorok a hajók a nyálkahártyák és okozzák a vér hajók a nyálkahártyák területén összehúzódni, amikor egy hírvivő anyag dokkol a receptorra. A xilometazolin és származékai pontosan ezekhez a receptorokhoz képesek dokkolni a nyálkahártyán, és elérik ezt a megfelelő hatást. Ezért ezt az anyagot tartalmazó orrspray-ket használják orrmelléküreg gyulladás.

Már az anyagnak a nyálkahártyával való első érintkezésével a duzzanat érezhetően csökkenni kezd. A dekongesztáns orrcseppek beadásának van néhány hátránya is. A fő hátrány a viszonylag rövid cselekvési idő, amely gyakori ismétlést igényel, alig 3-6 óra alatt.

Annak érdekében, hogy a gyógyszer a megfelelő cselekvési helyre kerüljön a orralkalmazás után a cseppeket vagy a permetezett anyagot az orron keresztül kell behúzni. Bizonyos elakadt nyálkaváladék e manőver következtében elkerülhetetlenül eléri az orr magasabb régióit. Ha ezt a manővert gyakran megismétlik, akkor az orrváladék „beragadhat” az orrban, ami az izomfekély szövődményéhez vezethet. orrmelléküregek.

További hátrány a xilometazolint tartalmazó készítmények mellékhatásai. Különösen hosszú távú alkalmazás esetén csökkenhet a készítmény hatékonysága. Ezenkívül egy „büdös orr”Is előfordulhat.

Ebben az esetben az orrcseppek hosszan tartó használata után az orr egyre jobban csepeg, akár tartósan, akár szakaszosan. A kiáramlás általában folyékony vagy viszkózus állagú, és rossz szaga jellemzi. Ha ez bekövetkezik, a gyógyszert azonnal fel kell függeszteni, és a kezelés folytatása előtt hosszabb szünetet kell tartani a kezelésben.

A xilometazolin-készítmények mellett olyan gyógyszereket is alkalmaznak, amelyek főként sós összetevőiknek köszönhetően a orrnyálkahártya. Itt is sós anyagokat adagolnak az orrba orrspray formájában. A hatás nem olyan gyors, mint a vegyi termékeknél, de hasonlóan hosszú ideig tart, és nem hordozza magában az említett mellékhatások veszélyét.

Ezenkívül a gyógyszer alkalmazásának határidejét nem írják le. A sókészítmény beadható az orrba inhalátor formájában is. Az így elért cseppporlasztás lehetővé teszi, hogy a sós anyag gyakran mélyebben belélegezhető legyen, és így részben mélyen behatolhasson a orrmelléküregek és életbe lépnek.

• A kezelés célja az volt, hogy megakadályozza a gyulladás további előrehaladását és leállását.
• A nyálkahártyáknak, amelyek orrmelléküreg-gyulladás esetén gyulladásosan megvastagodnak, egyre inkább le kell csillapodniuk.
• A megfelelő kísérő tüneteket csökkenteni kell.

Ha a sinusitis néhány nap múlva nem gyógyul meg, krónikus lefolyást kell feltételezni. Ez kissé eltérő kezelést tesz szükségessé. Krónikus orrmelléküreg-gyulladás esetén az egyszer bevezetett dekongesztáns kezelést el kell hagyni, és helyette a betegség krónikus formájának okát kezelik. Ennek oka gyakran egy allergiás reakció.

Különösen a nehezen elkerülhető háziport tekintik gyakran a krónikus orrmelléküreg-gyulladás okozójának. Orr spray-k, amelyek a antihisztaminok felhasználható erre a célra (különösen helyi kezelésre), vagy az antihisztamin tabletta formájában adható be. A kezelés egyik fő hátránya a mellékhatások, amelyek elsősorban a fokozott fáradtságnak tudhatók be, ha a gyógyszert hosszú ideig szedik.

Az orrmelléküregek krónikus gyulladása esetén megkísérelhetjük először is a tényleges gyulladásos reakció kezelését. Még akkor is, ha a krónikus gyulladásos reakció tényleges oka először észrevétlen marad, megpróbálható csökkenteni a szervezet gyulladásos reakcióját olyan gyógyszerek segítségével, amelyek kortizon. Orrpermetek is rendelkezésre állnak erre a célra.

Súlyos és krónikus esetekben szisztémás terápia kortizon tabletták végezhetők. Ugyanakkor a számos mellékhatást itt is figyelembe kell venni. Hosszú távú használata a bőr elvékonyodásához vezethet, fokozódhat vér cukor, csontritkulás és a mellékvesekéreg elégtelensége.

Ez azonban csak nagy dózisok hosszú távú alkalmazásával lehetséges kortizon. Általános szabály, hogy a krónikus arcüreggyulladást hosszú távon sem kezelik, és a kortizon tabletta nem adják nagy dózisban. A spray-k mellett szellőzés-gyorsító gyógyszer is adható.

Ezek a legtöbb esetben növényi alapon vannak, és tartalmuk anyagként mentolt, mentát stb. Tartósan fennálló arcüreggyulladás esetén, amely a fent említett gyógyszeres kezelés ellenére is fennáll, meg kell fontolni az antibiotikummal történő kezelést. Az egyik alkalmazásának eldöntését általában megkönnyíti a súlyos és mindenekelőtt a kísérő események előfordulása láz támadásokat, és ezeket mindenképpen ilyen körülmények között kell kezdeményezni.

híd antibiotikumok, például a cefuroxim vagy amoxicillin, itt használatosak. Különösen pneumococcusok, Haemophilus influenzae, Moraxella catarrhalis, S. aureus, által okozott bakteriális akut sinusitis esetén, streptococcus vagy az úgynevezett anaerobok, antibiotikumok cefuroxim-axetilnek, cefpodoxim-proxetilnek, aminopenicillineknek vagy levofloxacinnak adhatók. Alternatív megoldásként az ún makrolidok, amelyhez klaritromicin és azitromicin tartozik, adható.

A kezelést következetesen, 14 napig kell végrehajtani. Mint minden hosszabb bevitelnél, a klasszikus mellékhatások, mint pl hasmenés megeshet. Elvileg fennáll a baktériumok rezisztencia kialakulása, ha az antibiotikumokat gyakran és helytelenül használják.

Az USA nemrégiben készült tanulmánya szerint az antibiotikum-kezelésnek szinte semmi előnye nincs a pusztán tüneti kezeléssel szemben. Ebben a vizsgálatban az arcüreggyulladásban szenvedő betegek egyik csoportját tüneti, tisztán dekongesztáns terápiával, míg a másik, szintén arcüreggyulladásban szenvedő betegcsoportot antibiotikummal kezelték. Az eredmények azt mutatták, hogy mindkét csoportban a betegek körülbelül ugyanabban az időben gyógyultak meg, és hogy az antibiotikum csoportnak nem volt időelőnye a tünetorientált csoporttal szemben.

Még várat magára, hogy ez a tanulmány megváltoztatja-e a kezelési koncepciót. Elvileg az antibiotikum-terápiát (jelenleg még mindig) el kell kezdeni súlyos és nagyon hosszú betegség lefolyása esetén. Ennek biztosítania kell, hogy ha a betegség időtartama nem csökken, akkor legalább a komplikációk arányát minimalizálni lehet.

Ennek oka, hogy az orrmelléküreg-gyulladásban a kórokozók terjedése valószínűleg kevésbé valószínű antibiotikum-kezeléssel. A legtöbb esetben a paranasalis sinusitis megfelelő, konzervatív (azaz gyógyszeres terápiával) néhány héten belül gyógyul. Néhány betegnél azonban gyakran előfordulnak visszaesések vagy súlyos, hosszan tartó tanfolyamok.

Ez különösen akkor áll fenn, ha a fent leírtak szerint anatómiai állapotok vagy orr polipok akadályozza az orrmelléküregekből származó váladék áramlását, és ezzel elősegíti a klinikai képet. Ezekben az esetekben a műtét segíthet a visszatérő tünetek jelentős javításában. Orr polipok jóindulatú növekedései orrnyálkahártya. Az úgynevezett polyposis nasi-ban ezek a növekedések gyakrabban fordulnak elő, és nemcsak az orrát akadályozzák lélegző hanem az orr öntisztító mechanizmusa is.

Polypectomia, azaz a polipok, szintén segíthet az orrmelléküregek enyhítésében. Ez vonatkozik a görbe kiegyenesítésére is orrsövény. Habár a orrsövény senkiben sem teljesen egyenes, a durva eltérések az orrmelléküregekből származó váladék áramlásának elmozdulásához vezethetnek, és ezáltal elősegítik a krónikus orrmelléküreggyulladást. Különösen súlyos orrmelléküreg-gyulladás esetén a nyálkahártya mellett a sinusok csontos falai is érintettek lehetnek. Ez feltétel a csontanyag feloldódásához vezethet, és gyakran megköveteli a gyulladás helyének műtéti helyreállítását.