Bevezetés
A makrolidok antibiotikumok amelyek főleg intracellulárisan hatékonyak baktériumok, azaz baktériumok amelyek behatolnak a különféle testsejtekbe. A makrolidokat különféle kórokozók ellen lehet alkalmazni, amelyek ellen például a penicillinek és a cefalosporinok nem hatékonyak. A makrolidok hatása azon a tényen alapul, hogy gátolják a baktériumok (bakteriosztatikus), és ezáltal megállítja a bakteriális fertőzés terjedését.
A makrolidok indikációi
A makrolidokkal történő kezelés indikációi (mint minden másnál) antibiotikumok) bakteriális kórokozókkal történő fertőzések. Osztályként antibiotikumok, a makrolidok különösen hatékonyak a szervezet saját sejtjeiben „elrejtő” baktériumok ellen. Így a makrolidok különösen jól alkalmazhatók a Chlamydia vagy a mycoplasma csoportba tartozó baktériumok ellen.
A klamidia baktériumok elsősorban a reproduktív szervek fertőzését okozzák. A mikoplazmák viszont szeretnek letelepedni a légutak. A makrolidok az úgynevezett gram-negatív baktériumok ellen is hatnak.
Ezek olyan baktériumok, amelyeket nem lehet festeni speciális festési módszerrel (Gram festés). Ide tartoznak olyan baktériumok, mint a legionella (amely tipikusan okozza tüdőgyulladás) és a neisseria (a tipikus kórokozók nemi betegségek és a agyhártyagyulladás). De olyan Gram-pozitív baktériumok is (amelyek a Gram-foltban festhetők), mint pl streptococcus makrolidokkal kezelhető.
Streptococcus-például okozhat mandulagyulladás skarlátvörös színben láz vagy lágyrész-gyulladás, középfül gyulladás és agyhártyagyulladás. Ez a makrolidokat egy olyan antibiotikum-csoportgá teszi, amely hatékony a különféle bakteriális fertőzések ellen. Összességében elmondható, hogy a makrolidok szinte az összes betegség ellen alkalmasak légutak.
Sokak ellen is használják őket nemi betegségek és bakteriális bőrbetegségek. Fontos megjegyezni, hogy az enterobaktériumok (amelyek elsősorban a emésztőrendszer) nem kezelhető makrolidokkal. Ezért a makrolidok nem alkalmasak húgyúti fertőzések és hólyaggyulladás.
Hatóanyag és hatás
A makrolidok hatása azon gátláson alapul, amelyek különbözőek fehérjék a baktériumok. Ezen baktériumok képződéséhez fehérjék, ún riboszómák szükségesek. Ezek olyan nagy struktúrák, amelyeken a baktériumok genetikai anyagának fordítása zajlik.
A makrolidok a riboszómák és ezáltal megakadályozza, hogy a genetikai anyag transzlációjához szükséges egyéb anyagok dokkolódjanak a riboszómákba. Ez megállítja a fehérjék a baktériumokban. A baktériumok nem képesek reprodukálni genetikai anyagukat, és a sejtek növekedése megáll.
Ezenkívül új baktériumok már nem fejlődhetnek. Ezen mechanizmus révén a makrolidterápia alkalmazható bakteriális fertőzések kezelésére. Az alkalmazott hatóanyagok az eritromicin, azitromicin, klaritromicin és a rocitromicin.
