A deperszonalizáció során a páciens saját személyét vagy az én egyes részeit idegennek éli meg. Az ok mindmáig ellentmondásos volt.
Mi az a személytelenítés?
A deperszonalizáció kifejezés a pszichológiából ered, Krishaber és Dugas alkotta meg a 19. században. Ennek a percepciós rendellenességnek a betegei az elidegenedett önészleltől szenvednek. A deperszonalizáció gyakran átfedésben van a derealizációval, amelyben a beteg elidegenítettnek és irreálisnak érzékeli környezetét. A test és a személyiség, az észlelések, az emlékek vagy a saját gondolkodási folyamatok és érzelmek egyaránt idegennek érezhetik magukat, vagy nem tartoznak a deperszonalizáció kontextusában. Ugyanez vonatkozhat a saját kifejezéseire vagy cselekedeteire is. Ha a saját személyének és környezetének ilyen elidegenedett felfogása állandóan jelen van, akkor mentális zavarról beszélünk. Az ICD-10 szerint a deperszonalizáció a neurotikus formához tartozik. A DSM disszociatív rendellenességről beszél. A deperszonalizációs tapasztalatok prevalenciája hivatalosan körülbelül 1: 200,000 XNUMX, és ez a rendellenesség ritka jelenség. A tanulmányok lényegesen magasabb prevalenciára utalnak. A be nem jelentett esetek jelentős száma valószínűleg a téves diagnózisok, például az időbeli lebeny oka epilepszia. A deperszonalizáció tudományos háttere egyelőre ellentmondásos. Másodlagos formában a rendellenesség fiziológiai és pszichológiai betegségeket, például poszttraumás betegségeket kísérhet feszültség rendellenesség. Elsődleges formában ez fordul elő feszültség- kiváltó vagy életveszélyes helyzetek, és ebben az esetben nem kell patológiásnak lenniük a betegség időtartamától függően feltétel. Ugyanez vonatkozik a pillanatnyi személytelenítésre spirituális élmények során vagy gyógyszerek hatása alatt és szerek.
Okok
A deperszonalizáció pontos okát különböző modellek magyarázzák. A neurofiziológiai elméletek a neurális reprezentáció és a tükörneuronok mintáira támaszkodnak, amelyek ugyanúgy reagálnak a környezet cselekedeteinek megfigyelésekor, mint azok végrehajtása során. A saját viselkedését neuronálisan is bemutatják. A deperszonalizáció és a derealizáció következményei lehetnek a tükörneuron-rendellenességek. A neurokémiai elméletek feltételezik a neurotranszmitter rendszerek, amelyek kiegyensúlyozatlanná teszik a neuronális információkat és amelyekben részt vesznek feszültség amúgy is reakciók. Más elméletek az okot a szerotonerg rendszerben látják, és így a túlzottban szerotonin a központi ideges hírvivő anyagok szintje vagy agonista szintje. A glutamaterg rendszert okként is javasolták, mivel a glutamaterg anyagok NMDA antagonistaként működnek, és csökkent aktivitást okozhatnak a limbikus rendszer. Vannak kauzális elméletek az opioid rendszer diszregulációjáról is. A pszichotraumatológia a deperszonalizációt a traumás tapasztalatokra adott reakcióként tekinti. Bizonyos korlátozásával agy a test jobban képes reagálni a veszélyes helyzetekre. A mélységpszichológia a deperszonalizációt az elviselhetetlen érzésekre, gondolatokra és állapotokra adott védekező védekező reakciónak tekinti azáltal, hogy elhagyja saját személyét. A kognitív pszichológia megközelítései a mentális információ feldolgozását tekintik oknak.
Tünetek, panaszok és jelek
A deperszonalizáció a tünetek rendkívül változatos tartományában nyilvánul meg. Az érzelmi zsibbadás a vezető tünetek között szerepel. A betegek képtelenek érezni, vagy valószerűtlenné teszik saját érzelmeiket. Az emberek és a tárgyak már nem érintik őket. A testélményt gyakran befolyásolja a megváltozott felfogás, például élettelen vagy idegen. Ugyanolyan gyakran idegennek tűnik a hang vagy a saját reflexió. Sok beteg elmondja, hogy más szemszögből érzékeli önmagát és környezetét, például a szoba mennyezetéről. Néhányan úgy is látják magukat, mintha egy képernyőn lennének, vagy egyszerűen csak a saját személyük mellett állnak. A saját mozgásai és mentális folyamatai robotnak érzik magukat. A szándékos döntés nem előzi meg őket, de úgy érzik, mintha távolról irányítanák őket. Az emlékek távolinak tűnnek, bár csak órákra vannak. Így változik az időérzék. Ezen vezető tünetek mellett idegen lehet a hallási és tapintási érzékelés. A gondolat üressége, a növekedés fájdalom küszöb, vagy derealizáció is előfordulhat. Derealizáláskor a környezet dolgai megváltozottnak és gyakran úgy tűnik, mintha álomban vagy torzító tükörben lennének. A betegek zavarónak találják az elidegenedési tapasztalatokat, és gyakran félnek attól, hogy elveszítik az eszüket, vagy valójában álomban vagy eszik. A megváltozott érzékelés ellenére a téveszmék nincsenek jelen. Így a valóságellenőrzés sértetlen marad. Ugyanez vonatkozik a feladatok, a saját személy vagy a környezet értékelésére. Csak a személyek önmagukra és a környezetre vonatkozó szubjektív nézete változik az észlelésben, de a tárgyi karakter észlelése sértetlen marad. Például, bár az érintett személyek más személyeket tapasztalnak úgy, mintha hallucinálnának, mégis tudják, hogy tényleges személyek.
Diagnózis
A deperszonalizáció diagnózisát az ICD-10 szerint végezzük. Csak a hosszan tartó deperszonalizációnak van betegségértéke. Különböző módon a jelenséget pusztán pszichológiai vagy neuropszichiátriai jelenségként kell értékelni, és meg kell különböztetni más mentális rendellenességektől is.
Szövődmények
A deperszonalizáció általában súlyos pszichológiai zavarokat eredményez, amelyeket mindenképpen pszichológusnak kell kezelnie. Kezelés nélkül öngyilkossági gondolatok és végül öngyilkosság fordulhatnak elő. Az érintettek már nem tudják helyesen észlelni vagy társítani bizonyos embereket vagy tárgyakat a környezetükből. Ez idegességhez, szorongáshoz és pánikhoz vezet. A legtöbb beteg érzelmi zsibbadást tapasztal. Az érzéseket már nem lehet érzékelni. Ez negatív hatással van más emberekre és képes vezet a barátságok felmondására vagy a társadalmi konfliktusokra. Hasonlóképpen fizikai fájdalom szintén kevés érzelmet vált ki. A beteg vizuális érzékelése szintén zavart és erősen korlátozott. A beteg kedvetlennek és gyengének érzi magát. Gyakran az érintett személy erősen visszavonul. Még a mozgások is csak nehezen lehetségesek, már nem lehet szórakozást és örömet érezni. A kezelés általában pszichológussal folytatott megbeszélések útján zajlik. Ezeket gyógyszerekkel lehet alátámasztani, bár nem lehet megjósolni, hogy a kezelés valóban képes-e leküzdeni a deperszonalizációt. Gyakran több hónapba telik, mire a pszichológus megtalálja a deperszonalizáció okát, és konkrétan kezelni tudja.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Ha a személyiség markáns változásai lassan vagy hirtelen fordulnak elő, orvoshoz kell fordulni. Sok esetben a mentális rendellenesség lehetetlenné teszi, hogy az érintett személy megfelelően észrevegye a változásokat és segítséget kérjen. Ezekben a helyzetekben a közeli emberek támogatása óriási jelentőségű. Amint az érintett megtapasztalja saját életét, mint egy filmben, orvosi ellátásra van szüksége. A saját életében bekövetkezett események hiánya aggasztónak tekinthető. Ha az érzések és a belső érzékelés már nem írható le vagy tapasztalható meg, orvoshoz kell fordulni. A személyiség változását jól meg kell figyelni, és megbeszélni kell egy orvosi szakemberrel. Amint az érintett személy tudata megváltozik, érzéketlenség tapasztalható, vagy az érzések már nem mutathatók ki, orvoshoz kell fordulni. Az orvoslátogatásra akkor is szükség van, ha a emlékezet vagy a gondolkodás szokatlan módon változik. Ettől meg kell különböztetni a véleményváltozásokat vagy a saját életének további fejlődési folyamatait. Amint az érintett személy szenvedni kezd a bekövetkező változásoktól, orvosra van szüksége. Ha furcsának éli önmagát, vagy nem tartozik a testéhez és a saját gondolataihoz, akkor aggodalomra ad okot.
Kezelés és terápia
A másodlagos deperszonalizációban az alapul szolgáló feltétel kezelik. Az elsődleges deperszonalizáció többféle módon kezelhető. Nincs általánosan alkalmazható vagy megállapított terápia. A kezelés szempontjából figyelembe vehető gyógyszerterápiák a következők glutamát modulátorok, mint pl lamotrigin. Ugyanez vonatkozik az opioid antagonistákra, mint pl naloxon vagy szelektív szerotonin újrafelvétel gátlók, mint pl fluoxetin Az igazgatás a szelektív szerotonin-noradrenalin újrafelvétel gátlók, mint pl venlafaxin javulást hozott az egyes esetekben is. A igazgatás triciklikus antidepresszánsok klomipramin lehetőség is. neuroleptikumok mint például aripiprazol és a stimulánsok mint például Ritalin egyedi esetekben egyaránt ígéretesnek bizonyultak. A pszichoterápiás kezelésnek is vannak különféle lehetőségei terápia deperszonalizáció. A mélységpszichológia pszichoanalitikus megközelítést alkalmaz annak a tényleges konfliktusnak a feloldása érdekében, amelyből a beteg deperszonalizációval menekülni akar. A kognitív viselkedésterápiák a szorongásra összpontosítanak. Van, hogy a betegek átértékelik a deperszonalizációs élményt, ideális esetben szorongás nélkül. Egy másik kezelési lehetőség az elektrokonvulzív neuromoduláció terápia vagy transzkranialis mágneses stimuláció. Vizsgálatok szerint az elektrokonvulzív terápia olyan gyakran súlyosbítja a deperszonalizációt, ahányszor megszünteti. A jobb prefrontális kéregbe vezető transzkranialis mágneses stimuláció pozitív hatásokat mutatott a vizsgálatok szerint. A jobb oldali temporoparietalis junction cortex stimulálása szintén megkönnyebbülést eredményezett.
Kitekintés és előrejelzés
A deperszonalizáció prognózisa a rendellenesség intenzitásától, valamint a beteg életkorától függ a kezdeti megnyilvánuláskor. Minél fiatalabb az érintett személy diagnózisa, annál kedvezőtlenebb a prognózis. A betegek gyakran sok éven át vagy évtizedig szenvednek a betegségtől. A deperszonalizáció enyhe megnyilvánulása esetén a gyors gyógyulásra van kilátás. Ebben az esetben általában spontán gyógyulás következik be néhány napon belül, és tartósan mentes a tünetektől. Ezeknél a betegeknél nincs szükség orvosi kezelésre, mivel a tünetek természetesen remisszióval járnak. A betegség tüneteinek súlyos megnyilvánulását nehéz kezelni. A gyógyulás lehetősége elvileg lehetséges, de hosszú rendszeres orvosi ellátással jár. A legtöbb esetben többéves terápiára van szükség a tünetek javulásához. Ban ben pszichoterápia, a betegek fokozatosan megtanulják, hogyan kell megbirkózni a betegséggel a mindennapi életben, és ezáltal erősíthetik jólétüket. A pszichés stressz körülményei fokozzák a meglévő tüneteket, és hatalmas hatást gyakorolnak a gyógyulási folyamatra. A prognózis romlik stressz, valamint tartós érzelmi feszültség esetén. Miután a psziché stabilizálódott, a deperszonalizáció jelei csökkennek.
Megelőzés
Mivel a deperszonalizáció okai ellentmondásosak, nincsenek elismert megelőzőek intézkedések a mai napig.
Utógondozás
A deperszonalizáció közvetlen utókezelése a legtöbb esetben nagyon nehéz, és nem hajtható végre egyértelmű séma szerint. Az érintett személyeknek a. Után is rendszeres nyomon követésre van szükségük feltétel meggyógyult, és a kezelés után továbbra is pszichológushoz kell fordulnia, hogy megakadályozza a deperszonalizáció kiújulását. Bizonyos esetekben szintén célszerű a gyógyszeres kezelés folytatása a deperszonalizáció okainak feltartása és a betegség tartós kezelése érdekében. Azt, hogy egyáltalán lehetséges-e teljes gyógyulás, általában nem lehet megjósolni. Általános szabály, hogy az emberekkel való kapcsolat nagyon pozitív hatással van a deperszonalizációra, és megakadályozhatja azt. Ezért az érintetteknek sok kapcsolatot kell fenntartaniuk a barátokkal és a családdal. Nehéz élethelyzetekben ezek az emberek segítséget tudnak nyújtani az érintettnek. Hasonlóképpen, a deperszonalizáció más szenvedőivel való érintkezés szintén pozitív hatással lehet a betegség lefolyására, és esetleg megközelítéseket is kidolgozhat megoldások. Kerülni kell a stresszt és az állandó fizikai feszültséget, mivel ezek a tényezők elősegítik a deperszonalizációt. Hasonlóképpen megfelelő folyadékbevitel és egészséges diéta enyhítheti a deperszonalizációt és javíthatja a beteg életminőségét.
Itt tudod megtenni magad
Akik önmagukat és testüket valótlannak tartják, és gyakrabban érzik magukat mellettük, követniük kell néhány tippet a mindennapi életükben. A pszichológus által végzett kezelés mellett ill pszichiáter, az önsegítő tippek javíthatják az életminőséget a mindennapi életben, és jelentősen megkönnyíthetik az érintettek életét. Mivel a deperszonalizációs rendellenességben szenvedők gyakran torzan érzékelik saját testüket, a fizikai aktivitás általában pozitív hatással van a beteg testére és elméjére. Val vel kitartás sport, mint pl kocogás, kerékpározás vagy úszás, az érintettek újra jobban érezhetik magukat és életben érezhetik magukat. Jóga segít a szenvedőknek abban is, hogy minden izgalom közepette újra megalapozzák magukat és lelkileg megmaradjanak egyensúly.Egy kiegyensúlyozott diéta rendkívül fontos a deperszonalizációs rendellenességben, és pozitív hatással lehet a klinikai képre. Egészséges diéta biztosítja a szervezet számára a megfelelő működéshez szükséges összes tápanyagot. Elég fogyasztása víz vagy más italok szintén fontosak az akkumulátorok feltöltéséhez és a középpontban maradáshoz. Folyamatos folyadékellátás révén a szervezet energiát nyer és növeli vitalitását. Ha gazdag reggelivel kezdi a napját, akkor elegendő energiát tölthet fel ahhoz, hogy jó testérzéssel sikeresen megbirkózzon a mindennapokkal.
